Vasárnap délelőtt volt egy kis időm lazítani, ahogy nézegettem a gépen lévő mappákat, elém kerültek azok a képek, amelyek anno a Fortepan.hu-ról töltöttem le a Budapest anno és most sorozat második részéhez. Ez a videó végül nem készült el, ellentétben az első  résszel, egészen egyszerűen azért, mert a terv megfogalmazódása óta nem volt alkalmam/időm eljutni a helyszínekre.

Aztán valahogy eszembe jutott az egyik kép alapján, hogy tulajdonképpen a képek egy része elkészült, úgyhogy megnéztem az egyiket.

Természetesen eszem ágában sincs  mrsultan “Ablak a múltra” sorozatával “versenyezni”, se minőségben, se mennyiségben. Az én sorozatom nem azzal a koncepcióval készült, hogy egy nagyobb, szélesebb plánba beillesszem a szűkebb régi képet. Én ezeket a képeket úgy készítettem, hogy megpróbáltam ugyanonnan, ugyanazokkal a paraméterekkel (ugyanolyan torzítással) elkészíteni a képeket. Ezért sem egyszerű egy ilyen képet elkészíteni az én anyagaimból. Azóta készítettem még néhány hasonlót, de azt kell mondanom, hogy nem sikerült jól a montázs, mivel az alapanyag nem erre készült.

Úgyhogy kéretik kellő finomsággal kezelni szerény próbálkozásomat!

Kattintva nagyítható!

Egy kritikus megjegyzése szerint felmerül az, hogy miért jó az, hogy úgy ábrázolom a Budavári Palotát, hogy a régi palotát montírozom a helyére?

Nos, azt gondolom, az nem titok, hogy a második világháború csatáinak egyik legnagyobbja folyt Budapesten, amelynek során rengeteg épület elpusztult. Ugyancsak rengeteg (általában kisebb mértékben sérült) épület vált a háború utáni államszocializmus azon törekvésének áldozatává, hogy a múltat eltörölje és minél kevesebb dolog emlékeztessen a háború előtti világra.

Fentiek következménye lett az, hogy a városkép jelentősen átalakult, néha nem kimondottan előnyére. A budai vár pedig különösen áldozatul esett ennek.

Talán érezhető a fentiekből, hogy nem igazán akarok ezen az oldalon állást foglalni egyik fajta pusztításról sem, sem az okairól és az odavezető útról, de az biztos, hogy amikor a nyolcvanas évek végén “kinyílt az elmém”, akkor rájöttem, hogy egy olyan városban élek, amely teljesen megváltozott a háború alatt és után.

Megdöbbentett, amikor megtudtam, hogy 1960-ig ott árválkodott a Dunába robbantott Erzsébet-híd pillére a pesti oldalon, de még hosszasan sorolhatnám ezeket a megdöbbenéseket. Ahogy az interneten felbukkantak a régi képek, úgy határoztam el, hogy elkészítem az “Anno és most” sorozat videóit, amelyekből végül három készült és amelyek megmutatják/megörökítik, hogy milyen volt anno és most.

Azt hiszem, valahol egy kicsit sajnálom, hogy ezek az épületek elpusztultak. A múltunk egy részét  vesztettük el.