Már nagyon várjuk, de úgy néz ki, hogy nem mi vagyunk a legtürelmetlenebbek.
Misikéra várva 2.
28 szombat jan 2012
Posted in szubjektum
28 szombat jan 2012
Posted in szubjektum
22 vasárnap jan 2012
21 szombat jan 2012
Posted in szubjektum
(Anyu receptje)
Hozzávalók:
A lencsét kiválogatjuk, szűrőkanálban megmossuk, majd egy fazékban, vagy edényben kétszer annyi vízben beáztatjuk. Kb. ½ óra múlva feltesszük főzni.
Teszünk még bele sót, 1 gerezd fokhagymát, ételízesítőt, 3-4 db babérlevelet, citromhéjat. Ezekkel puhára főzzük. (kb. 1 óra vagy kicsit több) Ha a leve elfő, utána töltjük. Ha megfőtt a lencse, egy kis lábasban olajon 1 főzőkanálnyi lisztet világosra pirítunk, majd apróra vágott vöröshagymával pirítjuk tovább.
Tűzről levéve teszünk bele még pirospaprikát, ezzel összekeverjük és felöntjük vízzel. (hideg legyen a víz!) Az egészet a lencséhez öntve összeforraljuk. Ha kell még hozzá víz, öntünk bele és ha ízetlen még sót vagy ételízesítőt is teszünk bele. Ízlés szerint ízesíthetjük még egy pici ecettel és cukorral vagy tejföllel.
Levesbetét:
1 kiflit vagy zsömlét felkockázunk és serpenyőben kis olajon megpirítunk. Tányérra téve rámerjük a levest.
Jó étvágyat!
20 péntek jan 2012
Posted in szubjektum
Címkék
Helyszín: Abszurdisztán fővárosa, Abszurdia, a Nemzetgazdasági Minisztérium bombabiztos bunkere
Idő: 2012. január
Két szürkeruhás, szürkehajú köztisztviselő hajol a szürke asztal fölé. Lábuk a szürke PVC-padlón. Ja, szürke székeken ülnek – leértékelés volt az AbszurdIKEA-ban.
Egyes: – Azt üzente az EU, hogy növelni kell a Minisztérium bevételeit.
Kettes: – De ez mit jelent?
Egyes: – Növelni kell a bevételeket!
Kettes: – Számlával kell igazolni?
Egyes: – Naná, mit gondoltál!
Kettes: – De hogyan növeljük az árbevételt? Megpróbáltuk ezzel az egykulcsos adóval, de nem történt semmi! Próbáltunk gyerekkedvezményt adni, de ez sem segített. A magánnyugdíjakat se engedték rendesen lekönyvelni!
Egyes: – De milyen jól jártunk vele! Abból az eltőzsdézett reálhozamból mekkorát nyaraltunk Balin!
Kettes: – Az mondjuk igaz. Hármaska is abból vette meg a Rábát.
Mutat a háta mögött egy szürke priccsen hánykolódó szürkeruhásra.
Egyes: Mi baja Hármaskának?
Kettes: Rémálmai vannak. Neki azt üzente az EU, hogy csökkenteni kell a kiadásokat!
Egyes: Hát, neki sem könnyű! Node, mi mihez kezdjünk? Szinte minden egyszerű pénzforrás elapadt.
Kettes: Azért nem minden! Van itt egy lehetőség!
Egyes félig felemelkedik a székről izgalmában.
Kettes: Cseréljük le a rendszámokat! Az durván 12 milliárd árbevételt jelentene!
Egyes: No de mennyibe kerülne?
Kettes: Azt kit érdekel! Majd elkönyveljük továbbképzésnek! Vagy megpályázunk egy EU-s környezetvédelmi pályázatot! Abbl úgyis annyi van, senki sem érti, minek!
Egyes: Jól hangzik!
Kettes: Köszönöm, akkor keltsük fel négyeskét, hogy szivárogtatassa ki a MagyarNemzettel, hogy ne érje váratlanul a zembereket!
Egyes: Jó, menjünk! Igazán örülök, hogy ezt ilyen gyorsan megoldottuk!
Kettes: Egyetértek, szép munka volt, igazi férfias feladatmegoldás!
Ezzel távoznak a színről, otthagyva Hármaskát, az ágyon hánykolódva….
19 csütörtök jan 2012
Posted in szubjektum
Címkék
Másképp fogalmazva, csődvédelmet kért, de ez majdnem ugyanazt jelenti: gyakorlatilag a vég kezdete.

Nem titok, hogy ez elsősorban azért érint, mert több, mint 7 évet dolgoztam a Kodaknál, amely az első igazi multinacionális munkahelyem volt, ráadásul nem is akármilyen, hanem nagyon kemény a maga nemében.
Jó volt ott dolgozni, bár érkezésem után (vagy talán valamivel előtte) a magyar leányvállalat is túl volt a csúcson. Volt még néhány jó éve, aztán volt néhány kevésbé jó.
Szakmai szempontból mindenképpen jó volt, megtanított rendszerben gondolkodni, globális hatásokat figyelembe venni. Nagyon jó volt látni közelről, hogy működik egy amerikai multi az európai környezetben – voltak pozitív/negatív vadhajtások egyaránt.
A Kodak globális vesztét az okozta, hogy megváltozott a világ és nem tudott vele változni. Az analóg filmes világban 40+% körüli haszonnal szárnyaló óriáscég nem tudta magát összehúzni egy digitális szórakoztató-eletronikai gyártóvá a maga tisztességes -5-10 százalékos haszonkulcsával.
Nem tudtak működő üzleti modellt kitalálni ebben a változó világban.
A Kodak fénykora Magyarországon 2006. végén fejeződött be, csak a mozifilmes és a szkenneres üzletág maradt, mára nem tudom, létezik-e még egyáltalán bármelyik is.
Mindenesetre a csőd magával ránthatja a még működő sikeresebb üzletágakat is (ha vannak még ilyenek).
A végére álljon itt egy személyes emlék, az utolsó karácsonyi vacsorán készült kép némileg módosított változata…

Bye-bye, Kodak!
19 csütörtök jan 2012
Posted in szubjektum
Lőporfüstben: beszélgetés Szandelszky Bélával a Pixinfo.com-on
Sokan szeretnék, hogy a fotóriporterek csináljanak videókat is. Ez nem is baj, mert tanuljanak csak meg videózni. Viszont a kettőt együtt nem lehet. Egész egyszerűen más a felszerelés. Tudom, terjednek a videós DSLR-ek is, de azzal egy csomó dologra nem lehet koncentrálni, és például a hanggal is állandó problémák vannak. A képe amúgy gyönyörű. A videózás egy másfajta gondolkodást igényel.
18 szerda jan 2012
Posted in szubjektum
Címkék
Szóval, folytattuk a gyereksarok berendezését az elmúlt két hétben. Gyakorlatilag megvan az ágynemű, az ágy kiegészítői, egy falvédő, egy kis képecske illetve a baba ellátásához szükséges holmik.
A gyereksarok megtelt tartalommal, úgyhogy ezzel is gyakorlatilag készen állunk a gyermek érkezésére.

17 kedd jan 2012
Posted in szubjektum
Címkék
ausztria, ausztria_2011, grossglockner, hochgebirgsstauseen, kaprun, kapruner ache, kraftwerk, margaritze, mooserboden, pasterze, salzburgerland, sigmund-thun-klamm, verbund, wasserfallboden
Fotóim Kaprunról (Hochgebirgsstauseen, Sigmund-Thun-Klamm):
Ez pedig egy közepesen béna videó, amit a Youtube-val feliratozás után még stabilizáltam (különben nézhetetlen volt), úgyhogy a feliratok viccesen ugrálnak:
16 hétfő jan 2012
Posted in szubjektum
16 hétfő jan 2012
Posted in szubjektum
Lehet, hogy ennek a rovatnak a címét át kellene gondolni, végül is nem siker az, hogy egy képemet egy oldal felhasználja illusztrációs célzattal.
Nem is így mondanám, hanem inkább úgy fogalmaznék, hogy a siker nem a megfelelő szó arra, hogy egy képemet egy oldal felhasználja illusztrációs célzattal.
Szóval, egy újabb ilyen esettel állunk szemben.
Az Urbanista blog kérte a hozzájárulásomat, hogy felhasználja az alábbi képemet. Enyém a megtiszteltetés!

A poszt a Piarista köz és a háttérben látszó Erzsébet híd történetéről szól. Az Erzsébet-hidat egyébként 67 éve pusztították el a német csapatok.
Ennek emlékére állhat itt az idén tavasszal készített “anno és most” videó: