Címkék
Dér Imre, kedves ismerősöm a Malévról:
Olyan volt, mint a család alkoholista nagybácsija, Béla bácsi, aki folyton megígéri, hogy a jövő hónapban (a Malév esetében az éppen esedékes 5 éves üzleti terv utolsó két évében) visszafizeti a pénzt. Persze soha nem adta vissza, de mindig kapott újra, mert Béla bácsi jó fej, szeretjük, a miénk, mert a Malévet is szeretjük, mert a miénk. Egy vállalat éppen úgy képtelen leszokni az ingyen pénzről mint egy alkoholista az alkoholról, mert a vállalat szervezete éppen úgy hozzászokik a pénzhez mind az alkoholista szervezete az alkoholhoz.
Nagyon találó metafora, ezért is húztam be ide.
Vajon tényleg ilyen volt a Malév? Alighanem igen. Hallgassuk erről Rogán Antalt, az Országgyűlés gazdasági és informatikai bizottságának elnökét :
Ha lefejtjük a szokásos fordulatokat a mondanivalóról, vajon nem egy kész, univerzális stratégiát kapunk-e mindarra, hogy mi várható hasonló helyzetekben mostantól?
Vajon mennyiben más a helyzet mondjuk a MÁV-nál, vagy a BKV-nál, amelyek szintén a család fekete bárányai, az egyik Pista bácsi, aki tudatmódosító szerek , a másik pedig Józsi bácsi, a szerencsejátékok rabja?
Gyógyíthatatlanok mind, és ha lefejtjük róluk a maszlagot (a Malév esetében a magyar légiutasok rajongását a magyar légitársaságért), akkor bizony két választás marad:
1. Elvonóra küldeni őket, netán gyógyszeres kezelésre rávenni őket, amivel sikerül ezektől a káros szenvedélyektől megszabadulni és együttélni velük.
2. Veszni hagyni őket, kitagadni a család fekete bárányait, sorsukra hagyni és elfeledni őket.
Az ember kegyetlen tud lenni, így bármelyik verzió elképzelhető, sőt ennél még meredekebbek is.
A metaforánál maradva, úgy néz ki, a Malévnál megpróbálták az első verziót félig-meddig alkalmazni, csak ott vétették el a dolgot, hogy miközben Béla bácsi szépen javult, átverte a gazdáit és megint elkezdett tütükézni. Ezt pedig a szomszédok már nem nézték jószemmel, mert az ő kárukra vetített.
Így született az az EU Bizottsági beadvány, amely a Wizzair, a Travel Service és más versenytársakhoz fűződik és amelyből eredő vizsgálat következményeképpen Béla bácsinak vissza kellett volna fizetni a családtól kapott pénzeket.
Hát így lett Béla bácsi ámokfutásának vége. Zárt osztály, elektrosokk, függöny.
Vajon sorra kerül a család többi fekete báránya is?
A finanszírozásáról a katasztrófális anyagi helyzetet öröklő főváros és a vidékkel összekacsintgató kormány részvételével zajló tárgyalások vajon mikor jutnak oda, amikor azt mondják: Pista bácsi (BKV zéerté), ennyi volt.
A fenti interjú második részében neki is szegezi a kérdést a riporter Rogán Antalnak:
Vajon nem lehet-e hasonló analógiával bedönteni a BKV-t is, hogy egy elegáns mozdulattal állami vagy kormányközeli beruházók részvételével, megszabadulva a tehertől egy új vállalkozást hozzunk létre?
Vajon meg fogja-e tudni a közvélemény egy állami vagy magánvállalatról valaha is, hogy nem gazdálkodik jól?
Vajon van-e erre jelen pillanatban pénze az országnak? Mert az nem is kérdés, hogy a csődbe ment cégek tartozását valakinek át kell vállalni.
Vajon melyik kerül többe, a kezelés vagy a pótlás?
Ráadásul a piac azonnal lecsapott a keletkezett piaci résre. A Ryanair két héten belül visszatér Budapestre, szinte valamennyi légiközlekedési vállalat plusz járatokat indít és betöltik a Malév helyén keletkező úrt.
Erről (is) szól a videó, illetve új megvilágításba helyezi a Malév-sztorit az alábbi videó:
Vajon mi következik?
BKV, MÁV?
Vajon hány szégyellnivaló nagybácsi kavar a porondon, akiket vagy meg lehet menteni, vagy már nem érdemes?!
