4. helyszín: Urak Asztala (félúton Szentendre és Visegrád közepén)
A két ünnep között a jó idő (=napsütés?) kihagyhatatlan lehetőséget kínált elmenni Pilisszentlászlóra és felmenni az Urak Asztala nevű hegy tetejére, ahol a dandár egyik Volhov-osztálya helyezkedett el.
Egyszer már jártam ott, valamikor 2006 környékén talán, ősz volt, köd, de volt egy érdekes hangulata. Ráadásul akkor még messze nem volt úgy szétlopva, mint most.
A bázis a többivel egyidőben épült, az egyik legeldugottabb helyen a Visegrádi hegységben. A terület ma védett, a Duna-Ipoly Nemzeti Park területén található.
A bázis Paprét felől könnyedén, aszfaltos úton megközelíthető, ideális kerékpáros úticél egy könnyed hétvégi túrához (persze annak, aki jól bírja felfelé a szintet, lefelé pedig a száguldást).
A bázis helyén felmerült, hogy egy szivattyús energiatározót építhetnének, de a környezetvédők ellenkezése miatt ezek a tervek a kőolaj-források kimerüléséig el lettek napolva. Az erről készült videót majd később felteszem ide.
Nagy csalódás volt, hogy az utóbbi években valaki szisztematikusan széthordta a fémet a bázisról, ami elég feltűnő lehetett, hiszen az úton csak az erdészet közlekedhet és a papréten és az út mindegyik végén sorompó van, de ennek ellenére nem hallottam olyan esetről, hogy bárkit is megfogtak volna az erdészek, a természetőrök.
Ezzel szemben több bringást zaklattak és büntettek meg a hatóságok, amellyel nyilvánvalóan támogatták kis hazánk sportsikereit.
Mára a bázis csak alig van valamivel jobb állapotban, mint a fóti vagy a lom-hegyi. Talán a pilisi a legjobban lerombolt, ami szintén egy érdekes dolog, hiszen azt is csak lezárt úton lehet megközelíteni…
Források:
AZso dot net 
Az Urak-asztalai tüzelőállás az eldugottsága miatt viszonylag hosszó ideig elfogadható állapotban maradt meg. A Pilisre hosszú ideig nyugodtan fel lehetett menni, csak akkor zárták le a hadiutat sorompóval, amikor fent már nem maradt semmi. Így az építőanyag-forgalom már nem számít, a fát meg nem arra hordja az erdőgazdaság. Leginkább a sárkányrepülőket és a siklóernyősöket szívatták meg, mert nem használhatják a viszonylag jó utat.
Alighanem az eldugottság is közrejátszhatott az Urak Asztalánál, meg az is, hogy a sorompó zárva volt és az erdész dolgozott. A geocaching.hu-n látszik, hogy 2009-ben szerelték le a fedezék-ajtókat, onnantól felgyorsulhatott a pusztulás. Csak azt sajnálom, hogy 2004-ben nem néztünk körbe alaposan. Olyan félelmetes volt a hely, hogy nem mertünk túlzottan elbóklászni. Pedig akkor még nagyon egyben volt.
A Pilisen pedig kitalálták, hogy a kivágott erdő helyén a sziklákon valami sarkvidéki gyepmoha vagy mi nő, ami ritka Magyarországon (gyk. nincs), ezért védeni kell. Ezért a kerítés az erdőben mindenfelé, meg a táblák, amik semmit sem érnek. Különben is, ki látott már olyat, hogy egy tájidegen élőlényt védeni kellene?
Ha különféle védett növényről hallok, mindig egy 1981-es történet jut eszembe. Már fent voltunk néhány hónapja, amikor meglátogatott bennünket egy botanikus fertőzöttségű faszi Veszprémből, a hadtest parancsnokságról. Párbeszéd közte és a parancsnokunk között:
– Te János! Tudod, hogy itt van néhány védett virág?
– Nem.
– Itt van például ez a védett hóvirág.
– Nem lehet leszedni?
– Nem.
Innentől kezdve parancsnokunk az aszályosabb időkben napi fél vödör vizet hordatott ezekre a védett virágtövekre.
Mi lett az eredmény? Jobb helyen sétál az ember at erdőben egy órát, mire össze tud szedni egy csokor hóvirágot. Ott meg leültem egy kőre, és ameddig elért a kezem, össze tudtam szedni egy kosárral.
Na de mikor? Május végén. Akkor meg már mi a fenét csináljon az ember a hóvirággal? Hiszen azt hajdan a nőnapra adtuk.
Akkoriban tavasszal egy darabig fehér volt a tüzelőállás területe. Eleinte a hótól, később a hóvirágtól.
Azóta természetesen visszaállt az eredeti állapot, mióta nincs kerítés, nincs őrizve a terület, azóta lelegelik az állatok, letapossák a kirándulók.
Na nekem ez az emlék szokott eszembe jutni, amikor bánáti bazsarózsáról és egyebekről hallok.
A pilisi moháról egyébként nem hallottam.
Visszajelzés: Légvédelmi oldalak frissültek | AZso dot net
No, utánanéztem, sziklagyepnek hívják, bővebben itt lehet róla olvasni:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Sziklagyepek
Viszont a kutakodások közepette találtam egy remek fotótémát, a pilisi lent, amely itt él egyedül a világon!
http://www.szenas.hu/novenyvilag.htm
http://www.facebook.com/szabo.gyula2/media_set?set=a.3486868546688.1073741881.1720672419&type=3
engem nagyon lehangolt az objektum állapota. inkább hordták el volna csupasz betonig, az is emészthetőbb lett volna. No meg a másfél méteres bokros gaz is szomorú látvány itt. A gyalogtúra viszont élvezetes a Pap-réten át. Főleg az utolsó szakasz meredeksége.
Friss videó a bázisról:
Szörnyű állapotok uralkodnak fent, kb. már itt is mindent elhordtak amit lehetséges. Csak az a pár vasajtó maradt meg, ami még a fedezékeknél értéknek számít…