Nos, ahogy olvastam tegnap darthwalk írását az Indafotó-blogon, magam is kedvet kaptam egy kis összehasonlításhoz, illetve mivel rábukkantam egy élesítő megoldásra, íziben ki is próbáltam.
Tehát, következzék az első kép, tekintsük ezt az eredetinek (az oldalra töltöm fel):
Következzék a Flickr-re feltöltött kép, amely átesett a hírhedt “Flickr-élesítésen”, és amelyre kattintva eredeti méretben megtekinthető:
Facebook:
És végül következzék az utolsó, az indafotós cikk alapján megtalált high-pass sharpening eljárással élesített kép:
Kedves Olvasó! Melyik a nyerő?
Szerintem, Misike mindegyiken egy arany-tündér-bogár, szívtipró szőke herceg!
A magyar iTunes tartalmak elindulása óta felpörgött az élet az iTunes háza táján. Mivel egy népszerű és jó platform, egyre több jó tartalom jelenik meg – akár ingyen is.
Ilyen ingyenes tartalom a podcast, amely a Wikipedia szerint:
A “Podcasting” szó az “iPod” és “broadcasting” szó összeolvadásából keletkezett. A podcasting online tartalmak terjesztésének egy újszerű formája a feliratkozásos modell miatt, amely egy feed (RSS vagy Atom) segítségével tájékoztatja a felhasználót az új állományról. A podcasting lehetővé teszi szinte bárkinek, hogy otthon előállított “rádióműsorát” kényelmesen elérhetővé tegye a világhálón bárki számára, így széles rétegeknek elérhetővé téve a rádiózás ezen új módját. Bizonyos programok még arra is képesek, hogy az így letöltött állományokat felmásolják és szinkronizálják a felhasználó hordozható zenelejátszójával.
Nos, természetesen esetünkben a bizonyos program az iTunes, a zenelejátszó pedig egy iPhone…
A podcastoknak többféle alaptípusa van, például a beszélgetős, rádióműsor-szerű podcastok (ilyen a Heti Meteor, a Hármas Könyvelés, a konnektor, a techpirítós), de vannak ismert DJ-k, rádióműsorok válogatásai (Sterbinszky, Tiesto, Armin van Buuren) és vannak közszolgálatiak is (pl. Dilbert kalandjai vagy a BBC angol nyelvleckéi.
Ezen kívül vannak az ún. video-podcastok, ezekből igazából csak az Apple Keynote-ra iratkoztam fel, ennyi időm sajnos egészen egyszerűen nincs, pláne Misike mellett.
A audio-podcasteket végülis bármilyen körülmény között lehet hallgatni, a minőség miatt a beszélgetős podcastek egy része autóban hallgathatatlan.
Eddig így néz ki az iTunes-podcast előfizetésem:
Az iTunes minden nap leellenőrzi, hogy van-e friss kiadvány és az iPhone szinkronizálás során megkapja.
Változatos zene autózás közben (azért egy akármilyen hosszú játéklistát meg lehet unni egy bizonyos idő után), beszélgetős műsorok teljesen ingyen – nekem ez jön be mostanában nagyon!
Dér Imre, kedves ismerősöm írta ezt nekem a Facebook-on.
Olyan volt, mint a család alkoholista nagybácsija, Béla bácsi, aki folyton megígéri, hogy a jövő hónapban (a Malév esetében az éppen esedékes 5 éves üzleti terv utolsó két évében) visszafizeti a pénzt. Persze soha nem adta vissza, de mindig kapott újra, mert Béla bácsi jó fej, szeretjük, a miénk, mert a Malévet is szeretjük, mert a miénk. Egy vállalat éppen úgy képtelen leszokni az ingyen pénzről mint egy alkoholista az alkoholról, mert a vállalat szervezete éppen úgy hozzászokik a pénzhez mind az alkoholista szervezete az alkoholhoz.
Nos, azóta sok minden kiderült, amit nem lenne korrekt elfelejteni.
Szóval, úgy néz ki, hogy Béla bácsi, a család alkoholistája aranyásó volt és jövedelmét a családi vállalkozásban hagyta, mindig csak annyit kért belőle, amennyi a tütükézéshez kellett neki.
Ráadásul tehetséges aranyásó volt, felvirágoztatta a családi vállalkozást. Összekapcsolta a család távol élő tagjait egymással, akik így szintén a családi vállalkozást támogatták.
Úgy néz ki, Béla bácsi nem csak jó fej volt és alkoholista, akinek gyakran kellett pénzt tömni a zsebébe, de bizony ő volt a családi vállalkozás egyik motorja.
Sőt, nemcsak a családi vállalkozásé, de a családi vállalkozásnak több távoli rokon is dolgozott.
Így tehát Béla bácsi forgalomból kivonása beláthatatlan következményekkel jár a családi vállalkozás számára.
Úgy néz ki, hogy a vállalkozás egy komoly bevételtől esik el, miközben a távoli rokonok teljesen padlóra kerültek.
A cég, amelytől a családi vállalkozás a termelőeszközeit bérelte, azonnal visszakérte szerszámait és az aranyásási koncessziót is bukta a család, mivel az Béla bácsi nevére szólt.
(Ha esetleg valaki nem értené, akkor a turizmusra, a határon túli magyar desztinációkra, a Budapest/Magyarország regionális gazdasági központtá válására gondolok.)
Lehet, hogy mégiscsak meg kellett volna valahogy menteni Béla bácsit ahelyett, hogy hagytuk elmenni és óriási űrt hagyni maga mögött? Lehet, hogy nem a konkurens aranyásó-brigádot kellett volna szponzorálni, hanem Béla bácsi szekerét tolni inkább?
Olyan volt, mint a család alkoholista nagybácsija, Béla bácsi, aki folyton megígéri, hogy a jövő hónapban (a Malév esetében az éppen esedékes 5 éves üzleti terv utolsó két évében) visszafizeti a pénzt. Persze soha nem adta vissza, de mindig kapott újra, mert Béla bácsi jó fej, szeretjük, a miénk, mert a Malévet is szeretjük, mert a miénk. Egy vállalat éppen úgy képtelen leszokni az ingyen pénzről mint egy alkoholista az alkoholról, mert a vállalat szervezete éppen úgy hozzászokik a pénzhez mind az alkoholista szervezete az alkoholhoz.
Nagyon találó metafora, ezért is húztam be ide.
Vajon tényleg ilyen volt a Malév? Alighanem igen. Hallgassuk erről Rogán Antalt, az Országgyűlés gazdasági és informatikai bizottságának elnökét :
Ha lefejtjük a szokásos fordulatokat a mondanivalóról, vajon nem egy kész, univerzális stratégiát kapunk-e mindarra, hogy mi várható hasonló helyzetekben mostantól?
Vajon mennyiben más a helyzet mondjuk a MÁV-nál, vagy a BKV-nál, amelyek szintén a család fekete bárányai, az egyik Pista bácsi, aki tudatmódosító szerek , a másik pedig Józsi bácsi, a szerencsejátékok rabja?
Gyógyíthatatlanok mind, és ha lefejtjük róluk a maszlagot (a Malév esetében a magyar légiutasok rajongását a magyar légitársaságért), akkor bizony két választás marad:
1. Elvonóra küldeni őket, netán gyógyszeres kezelésre rávenni őket, amivel sikerül ezektől a káros szenvedélyektől megszabadulni és együttélni velük.
2. Veszni hagyni őket, kitagadni a család fekete bárányait, sorsukra hagyni és elfeledni őket.
Az ember kegyetlen tud lenni, így bármelyik verzió elképzelhető, sőt ennél még meredekebbek is.
A metaforánál maradva, úgy néz ki, a Malévnál megpróbálták az első verziót félig-meddig alkalmazni, csak ott vétették el a dolgot, hogy miközben Béla bácsi szépen javult, átverte a gazdáit és megint elkezdett tütükézni. Ezt pedig a szomszédok már nem nézték jószemmel, mert az ő kárukra vetített.
Így született az az EU Bizottsági beadvány, amely a Wizzair, a Travel Service és más versenytársakhoz fűződik és amelyből eredő vizsgálat következményeképpen Béla bácsinak vissza kellett volna fizetni a családtól kapott pénzeket.
Hát így lett Béla bácsi ámokfutásának vége. Zárt osztály, elektrosokk, függöny.
Vajon sorra kerül a család többi fekete báránya is?
A finanszírozásáról a katasztrófális anyagi helyzetet öröklő főváros és a vidékkel összekacsintgató kormány részvételével zajló tárgyalások vajon mikor jutnak oda, amikor azt mondják: Pista bácsi (BKV zéerté), ennyi volt.
A fenti interjú második részében neki is szegezi a kérdést a riporter Rogán Antalnak:
Vajon nem lehet-e hasonló analógiával bedönteni a BKV-t is, hogy egy elegáns mozdulattal állami vagy kormányközeli beruházók részvételével, megszabadulva a tehertől egy új vállalkozást hozzunk létre?
Vajon meg fogja-e tudni a közvélemény egy állami vagy magánvállalatról valaha is, hogy nem gazdálkodik jól?
Vajon van-e erre jelen pillanatban pénze az országnak? Mert az nem is kérdés, hogy a csődbe ment cégek tartozását valakinek át kell vállalni.
Vajon melyik kerül többe, a kezelés vagy a pótlás?
Ráadásul a piac azonnal lecsapott a keletkezett piaci résre. A Ryanair két héten belül visszatér Budapestre, szinte valamennyi légiközlekedési vállalat plusz járatokat indít és betöltik a Malév helyén keletkező úrt.
Erről (is) szól a videó, illetve új megvilágításba helyezi a Malév-sztorit az alábbi videó:
Vajon mi következik?
BKV, MÁV?
Vajon hány szégyellnivaló nagybácsi kavar a porondon, akiket vagy meg lehet menteni, vagy már nem érdemes?!
Nos, következzék egy kis szubjektum a tegnap, 2012. február 3-án csődbement magyar légitársasággal kapcsolatos élményeimről!
Kezdjük gyerekkori emlékekkel, a nyolcvanas évek végén volt az a reklám, ami annyira meghatározta mind a mai napig a Malév arculatát. Egy olyan zene, amelynek hallatán még az is tudta, miről van szó, aki sosem ült repülőn.
Az alábbi reklám (az egyik legjobb, ami fellelhető) a Malév Pristina járatának megnyitására készült. Tessék!
Szóval, a címben szereplő jogosan merülhetett fel abban, aki meglátott az Aquapark melletti sötét kanyarban, amint nekidőlök az autónak és fogok valamit a tetején… Az újdonsült apukának máris megártott valami?
Pedig csak halot láttam, méghozzá Hold-halot, amit a magasban húzódó, jégkristályokból álló cirrostratus felhőzeten visszaverődő holdfény hozza létre.
A történet nagyjából szombat délután kezdődött, amikor éppen elbóbiskoltunk egy kicsit, de csörgött a telefon (na ezért utálok szombaton délután csendespihenőzni, tuti, hogy valaki telefonál), a szülésznő volt (továbbiakban: M.), aki közölte, hogy mivel kedden elutazik a doktor úr (továbbiakban dr.P.), meg kellene inni a bábakoktélt vasárnap.
Következzék a Flickr-re feltöltött kép, amely átesett a hírhedt “Flickr-élesítésen”, és amelyre kattintva eredeti méretben megtekinthető:
Facebook:
És végül következzék az utolsó, az indafotós cikk alapján megtalált high-pass sharpening eljárással élesített kép:
Kedves Olvasó! Melyik a nyerő?
