Misike sarka – folytatás

Címkék

,

Szóval, folytattuk a gyereksarok berendezését az elmúlt két hétben. Gyakorlatilag megvan az ágynemű, az ágy kiegészítői, egy falvédő, egy kis képecske illetve a baba ellátásához szükséges holmik.

A gyereksarok megtelt tartalommal, úgyhogy ezzel is gyakorlatilag készen állunk a gyermek érkezésére.

 

Ausztria 2011: Kaprun 5. rész – Saját képek és béna videók…

Címkék

, , , , , , , , , , , , ,

Fotóim Kaprunról (Hochgebirgsstauseen, Sigmund-Thun-Klamm):

Ez pedig egy közepesen béna videó, amit a Youtube-val feliratozás után még stabilizáltam (különben nézhetetlen volt), úgyhogy a feliratok viccesen ugrálnak:

Saját kép “sikere”: Piarista köz HDR/ B&W

Címkék

, , ,

Lehet, hogy ennek a rovatnak a címét át kellene gondolni, végül is nem siker az, hogy egy képemet egy oldal felhasználja illusztrációs célzattal.

Nem is így mondanám, hanem inkább úgy fogalmaznék, hogy a siker nem a megfelelő szó arra, hogy egy képemet egy oldal felhasználja illusztrációs célzattal.

Szóval, egy újabb ilyen esettel állunk szemben.

Az Urbanista blog kérte a hozzájárulásomat, hogy felhasználja az alábbi képemet. Enyém a megtiszteltetés!

A poszt a Piarista köz és a háttérben látszó Erzsébet híd történetéről szól. Az Erzsébet-hidat egyébként 67 éve pusztították el a német csapatok.

Ennek emlékére állhat itt az idén tavasszal készített “anno és most” videó:

Kismama-fotók?

Címkék

, ,

Ma csináltunk egy kis fotózást, amelynek a célja az volt, hogy megörökítsük a kismamát, amíg “egyben van”.

Az első két kép amolyan átlagos beállítás. Az első a kismama hasára fókuszál:

A második kép a büszke mamát ábrázolja a hasával ;-) :

És végül következzék a harmadik, amely egy kicsit merészebb, és magát a hasat ábrázolja, amelyben ott várakozik Misike, hogy belevágjon a nagybetűs Életbe:

Remélem, tetszett a fotósorozat! :-D

Ausztria 2011: Kaprun 4. rész – Kaprun filmen

Címkék

, , , , , , , , , , , , ,

Álljon itt egy háromrészre bontott németnyelvű bemutatófilm, amely érinti Kaprunt, a tározórendszer történetét, működését, a Sigmun-Thun-Klamm-t és sokminden mást.

Utána pedig egy 2010-es amatőr videó, amelynek a készítője olyan piszok mázlista volt, hogy a tározók tele is voltak és jó idő is volt!

1. rész:

2. rész:

3. rész:

Kaprun 2010:

Fényvillamos-fotózás 2011/2012

Címkék

, ,

Utólag visszagondolva, az idei fényvillamos-szezon is elég sikeresnek mondható. Közben nem tűnt így mindig, voltak mélypontok és csúcspontok, ahogy kell.

Az első fotó-menet egy vasárnap este volt, és bár +5 fok volt, valahogy olyan szeles volt, hogy elég rendesen átfáztam. Már az elején látszott, hogy az új fényképezőgép fotó és videó funkciójával fejben összeveszek.  Nehéz eldönteni, hogy egy adott pillanatban fotózni vagy videózni érdemes. Ráadásul egyszerre a kettőt nehéz összeegyeztetni, mert a beállítások üthetik egymást.

No mindegy. A lényeg, hogy az első menet december 18-án a Kossuth téren volt, ahol készült egy két fotó a háttérben a Mátyás-templommal meg az Országházzal – szerintem festői hátterek, illetve egy hosszabb snitt a téren végigsüvítő villamosról, illetve a Duna-partról berobogó villamosról, így lett meg a fotó és a videó egyensúlya.

Azt hiszem, talán két (de max három) kört vártam meg, aztán húztam haza átfagyva.

A második menet a fényvillamos egyik pénteki különjárata volt, a december 23-i, amely Káposztásmegyerre látogatott. Napközben eléggé kedvetlen voltam, ahogy a híreket olvastam, akkor volt az odaláncolós tüntetés a Kossuth téren, ilyenkor nem szeretek a városban bóklászni.

Estére azonban elcsendesedett a város, úgyhogy kimentem a végállomásra. Beállítottam a fényképet, ahogy várható volt, hogy be fog jönni a végállomásra. Ott álltam vagy fél órát, az összes villamosvezetővel sikerült szóba elegyedni, de természetesen amikor jött a villamos, akkor megállt kívül, mivel bent állt a végállomáson a menetrend szerinti járat, úgyhogy buktam a hosszú bejövős fényképet.

Így mire odakocogtam a villamoshoz, leszállt róla az összes fotós meg rajongó, úgyhogy a fenti kép lett az egyetlen értékelhető kép a végállomásról.

Aztán ahogy elhúzott a villamos, elszaladtam a lakótelepen álló autóhoz és nyomtam neki egy kövér gázt. Mire utolértem, már a Fóti útnál járt a villamos (ment mint a bolond és sehol sem állt meg), megpróbáltam megelőzni, de elém jött egy busz, eh, már tudtam, hogy esélytelen. Mire odaértem az újpesti városházához, éppen szálltam volna ki a kocsiból, amikor a visszapillantó tükörben megjelent a fényárban úszó villamos. Így újra kövér gáz, egészen a Chinoin utcáig tapostam, ahol a járdára felállva gyorsan előkaptam az állványt, és itt készült az a hosszabb snitt, amikor elmegy a villamos mellettem.

Ezután újra autó, látom ám, hogy a villamos megállt a Gyöngyösi úti aluljáró után (még jó, hogy nem oda mentem fotózni), ott fotózták a sötétben. Ekkor húztam tovább, a Domusnál gondoltam megállni, de az nem volt túl jó. Utána a Lehel tér előtt találtam meg a tuti helyet, mentem egy kört a piac körül, de találtam egy parkolót, innen futás és ott sikerült a tavalyi év legsikeresebb fotóját elsütni, amelyről korábban részletesen írtam.

Ezután még a Lehel téren fotóztam, itt jutott eszembe, hogy tulajdonképpen az iPhone-t is használhatnám videózásra, úgyhogy így is tettem (ezek a videók lettek olyan barnásak – arra még nem jöttem rá, hogy egy videó fehéregyensúlyát hogyan lehet állítani utólag).

Ez egy elég intenzív és jól sikerült futam volt.

Karácsony második napján (dec. 26.) – már kóros mozgáshiányban szenvedve, újra elindultam, hétfő lévén a klasszikus 61-es vonalra. Megvoltak az ötleteim, vittem a vadonatúj mikrofont is, azonban sajnos két körülmény megzavarta ezt a futamot. Az egyik a halványan csepergő eső, amely nincs jó hatással a fényképezőgépre, a másik  pedig, hogy otthon hagytam az állvány-adaptert, úgyhogy nem tudtam rögzíteni a gépet. Így a fotózás gyakorlatilag lehetetlenné vált, kivéve az egyetlen alábbi képet.

A videóanyag viszont szépen gyűlt, az Alkotás utcán végigzúgó snittől egészen a Jóska környékén jövő-menő villamost megörökítő snittekig.

Az utolsó előtti futamra Újév másnapján (jan. 2.) került sor, egy kihalt hétfő estén, amelyen megint a 61-es vonalon kavartam. Először a Moszkva téren kezdtem, ahol az Ostrom utca irányából próbáltam összehozni valamit, de ez elég rossz lett, úgyhogy lementem a térre, ahol próbáltam a beálló/várakozó/kiálló villamost fotózni. Ez a villamosvezető mintha nem szerette volna, ha fotózzák a z ő drágaságát, úgyhogy eléggé elítélendő módon először vagy öt méterrel előrébb állt meg a végállomáson, majd pedig kifelé menet is megállt a váltóknál, úgyhogy ezek a fotók korlátozottan sikerültek. Ezután autóba pattantam és visszatértem a Villányi útra, ahol készítettem állvánnyal fotót/videót vegyesen. Az alábbi darab ott készült, bár itt is többfelé nehézséggel küzdöttem (túl sok volt az egyéb villamos pl.).

Elsőre az instagram ugrik be, ha egy ilyen képet meglátok, de ez egy másik “iskola”, a Picnik.com szerkesztési lehetőségeit illusztrálja.

Következett aztán az utolsó nap, másnap (január 3.). A Márvány/Királyhágó/Alkotás utcák találkozásánál leparkoltam és ott próbálkoztam. Itt a békaperspektíva egyértelműen rossz volt, de sajnos nincsenek felüljárók vagy egyéb magaslatok, vagy egy lakás, aminek az erkélyére ki lehet jutni, úgyhogy ezeken a fotókon sajnos eléggé sok egyéb fény bezavar. Ráadásul az Alkotás utca túlságosan ki van világítva, szinte nem is érvényesül a fényvillamos fénye. A polár szűrővel próbáltam sötétíteni a képet, de itt valójában jól jött volna egy ND8 szűrő, netalán egy ND1000 (el is határoztam, hogy egy ilyet fogok venni hamarosan). Ennek a résznek a nekem legjobban tetsző képe lett a dombról lecsúszó fényöv (tudom, a kígyó csúszik le, de a fénykígyó címet egy másik képnek adtam):

Ezt a helyszínt kivesézve eggyel  lejjebb ereszkedtem, kihasználva a villamos ötven perces követési rendjét. A Nagyenyed utcánál berendezkedtem a járdaszigeten és vártam a villamost.  Itt vegyesen készült videó és fotó egyaránt, innen egészen jól ellátni a Moszkva téri alagútig, sajnos túl nagy a fény és túl sok a villamos, így a fényvillamos nem érvényesült eléggé. Egyébként a sarki épület egyik magasabban lévő erkélyéről remek fotókat (és videókat) lehetne csinálni,  de sajnos erre szintén nem volt mód. Így lett a videón egy olyan pillanat, ahogy közelít a fényvillamos és bemegy a kamera elé egy 61-es, eltakarva teljesen. Mindegy, így is nagyon hangulatos volt, egy kanyart vártam meg, lett elég anyag, úgyhogy ezzel be is fejeztem a fotózást.

Ezzel ért véget a fényvillamos 2011/2012-es szezonja és annak fotózása is.

A tavalyi nagy siker kicsit másképp, de újra megismétlődött, lett egy majdnem Explore-kép, amely ebben a pillanatban 1942 view-nál tart, azaz a legnézettebb fényképem. Lett egy csomó más jó fotó, a poszt végén megtekinthetőek diavetítés-gyanánt (direkt link itt).

Készült egy hosszú videó is (van még mit gyakorolni), de jó tippeket adott városképek videózásához pro és kontra egyaránt. Ez volt a fényvillamos-szezon idén.

 

 

Saját fotó sikere: Hungarian parliament (1280×800)

A statisztikákat nézegetve merült fel, hogy vajon mitől lett hirtelen olyan népszerű az egyik fényképem, nevezetesen ez:

 

Nos, a válasz elég egyszerű, egy politikai témájú blog linkkel együtt elhelyezte az egyik cikkjében.

Most a cikk mondanivalójába ne feltétlenül menjünk bele, nem is kell feltétlenül egyet érteni, de mindenesetre elég komoly nézettséget generált.

A fotó egyébként 2009. október 24-én készült, amikor az 1956-os forradalom tiszteletére nemzeti (mások szerint olasz) színekbe öltöztették az Országházat.

Saját fotó sikere: Lightspeed…

Címkék

, , , , , ,

Az utóbbi két hétben a BKV fényvillamosát fotóztam néhány alkalommal, ahogy erről korábban már írtam. Idén a villamos a megszokott 2-es vonalon, illetve az újdonságnak számító “klasszikus 61-es” vonalon (Moszkva tér – Móricz Zsigmond körtér) járt. Erről majd írok még, most nem ez a téma.

A fényvillamos idén péntekenként különjáratként bejárta Budapest vágányait (mindjárt indul az utolsó), amelyen néha meg-megáll a fotósok kedvéért. December 23-án Újpestre látogatott, egészen Káposztásmegyerig kiment, majd be a Lehel térig, onnan tért nyugovóra.

Bár 23-án volt egy kis csetepaté a városban, de végül lenyugodtak a kedélyek, így én is kimentem a végállomásra készíteni néhány fotót. Ott nem teljesen úgy sikerültek a dolgok, mint ahogy terveztem, úgyhogy kocsiba vágtam magam és rohantam a villamos után, ami hasított rendesen, úgyhogy az újpesti városházánál nem volt már időm elhelyezkedni.

Beugrottam a kocsiba, nyomtam neki, így a Chinoin utcánál a járdára felhajtva tudtam egy videót csinálni. Ezután újra kocsiba pattantam, aztán láttam, hogy az aluljáró után a villamos megállt fotózkodni (egyébként a rajta utazó fotósok később kifogásolták, hogy nem állt meg túl sok helyen). Ezzel adott nekem némi előnyt és egészen a Lehel térig menekültem előle, ahol beálltam a sín mellé, hogy készítsek egy jó hosszú expozíciót, mert modulartechnix kollégám szerint jó ötlet lehet, bár az übertuti ötletet azóta sem sikerült megvalósítani.

Szóval, jött a villamos, tele a fotósokkal, perszehogy még előkerült néhány autó a semmiből és elmentek előtte (ennek nem örültem egyáltalán), aztán jött és elment a kamera előtt (ez a jelenet megtekinthető videón is az alábbi linken). Ez lett belőle:

108 másodpercig exponált a gép, utána fogtam az egészet és futólépésben elindultam a Lehel tér felé, ahol ott állt a villamos. Eközben ment rajta a zajcsökkentés. Ez kb. ugyanannyi ideig tartott, mint a felvétel, addigra szinte meg is érkeztem a Lehel térre, ahol meg tudtam nézni a kész képet és azt gondoltam: “Ez jó lett.”

A képet 24-én töltöttem fel a Flickr-re, még délelőtt, aztán este már láttam, hogy nagy a mozgolódás. A kép bekerült a napi legérdekesebb 500 képbe, egészen a 60. helyig jutott. Később aztán kiesett, de ez igazából a kiválasztás és az eljárás sajátossága miatt történt (valószínüleg túl sok csoportba küldtem be, azért). Ezt persze nagyon sajnálom, de méltó helyére került a másik két majdnem felfedezett kép mellé.

Az Explore-ban eltöltött idő nagyon népszerűvé tette a fényképet. Az igazi pörgést azonban egy művészeti és dizájn-blog válogatásába bekerülés hozta meg. Ezen az oldalon megtekinthető az eredeti bejegyzés, amelynek köszönhetően további 500 körüli találat érte a képet, a blogbejegyzés megjelenésekor 1748-szor nézték meg a képet.

A statisztikákat követve az is feltűnt, hogy felkerült a Flickr fényképezőgépeket bemutató oldalára is a kép, természetesen a Sony A55V-t bemutató oldalra. Az külön örömmel tölt el, hogy a típus feltöltéseinek száma növekszik…

Ez a korai kép nagy sikert aratott, ami nagy boldogsággal töltött el és nagy lökést adott a későbbi villamosfotózási kedvemhez, amelyről hamarosan részletesen beszámolok…