Pista bátyám,

ugye rendben vagyunk így megszólításilag?

Ma nagyon belegyalogoltál a lelki világomba. Elmondom, hogy volt. Reggel felkeltem 6:15-kor, megnéztem a friss híreket az Indexen, belenéztem az RSS-be. Bekapcsoltuk a tévét is, néztük kicsit a Híradót (bár inkább bulváradónak kellene hívni, de erről talán nem tehetsz), néztünk Mokkát, aztán megint Híradót és mint aki jól végezte dolgát, elindultam dolgozni a 15 éves Renault Laguna Grandtour 2.0 RT típusú személygépkocsimmal.

Amikor beértem dolgozni, kollégám jön utánam a mélygarázsban, hogy hallottam-e, hogy szmogriadó van és különben piros plakettem van, nem is közlekedhetnék az autómmal. Mondom neki, hogy nem hallottam, hol kellett volna hallanom?

Hát utána megnéztem a neten és tényleg, látom, hogy valamikor hajnalban kiadtad ezt a rendeletet, hogy reggel hattól este tízig aztán sakk-matt. A munka mellett azért volt időm utána nézni a dolgoknak, bár azt továbbra sem értem, hogy az én autóm mitől került a 2-es környezetvédelmi kategóriába (bulvárosan fogalmazva a szocialista gyártmányú vagy a 80-as években gyártott nyugati típusú autók közé), tekintettel arra, hogy az idén beszerelt új katalizátor beüzemelésekor mért értékeknek megfelelően gyakorlatilag a kipufogógáz a hegyi levegőnek felel meg, de ezt majd még megnézem.

Kicsit ideges is voltam, mivel munka után a terhes feleségemet kellett ultrahang-vizsgálatra vinni, úgyhogy egy kicsit izgultam, hogy tényleg szabályszegő lesz-e belőlem, netalán helyszíni bírsággal sújtott szabályszegő az autó értékét elérő büntetéssel, úgyhogy az ebédemet nem túl jókedvűen költöttem el (meg túl jó sem volt, de erről nem te tehetsz).

Szóval, ebéd után láttam a nagy hírt, hogy bizony, bukta van, mert a kihirdetést követő napon lehet csak korlátozni az autókat, tehát szombattól. Ezt bizony elkúrtátok, nem kicsit, nagyon. Ha engem kérdezel, ha következetes lennél és tartanád a szigorúságot, amit eddig megismertünk veled, akkor bizony lennének a jövő héten hirtelen munkanélkülivé lett ex-munkatársaid egy páran. Szeretném ha így lenne.

Így nem kellett illegalitásba vonulnom, nem lettem sötétben bujkáló környezetszennyező, sikerült az autóval együtt hazaérnem, asszonnyal megvolt a vizsgálat is, bár az a fránya gyerek nem volt hajlandó a kamerába nézni, de így kicsit felpaprikázva ugyan, de letettük a kocsit és tudomásul vettük, hogy holnaptól szopóálarc, tömegközlekedés, homeworking. Meg amúgy is szabin vagyok holnap…

De ami az utolsó csepp volt a pohárban, az az, hogy a szóvivőd közölte (kvázi te mondtad): “Inkább azoknak kéne bocsánatot kérni, akik annak ellenére is használják súlyosan környezetszennyező járműveiket, hogy az embertársaik fuldokolnak a szmogban.”

Ezt nyugodtan beírhatjuk kommunikációs tantárgyból egy jó nagy egyesnek, már megbocsáss! Korrekt partnerként kellene kezelni az embereket, felnőttként, de semmiképp sem egy ilyen baki után kitámadni. Remélem, hogy nem te mondtad ezt neki, hogy ezt mondja!

Megmondom, hogy neked mit kellene csinálni (mégha bocsánatot nem is kellene kérni, bár bőven beleférne egy halkan elmorzsolt “bocsesz”):

• Olyan embereket kellene alkalmazni, akik legalább a rájuk vonatkozó jogszabályokat ismerik. Én nem vagyok jogász, de tőlem is elvárják a munkahelyemen, hogy ismerjem és jól alkalmazzam a rám vonatkozó jogszabályokat, illetve erkölcsi szabályokat is. Nincs mese, a felelősséget vállalni kell a tetteinkért.
• Át kellene gondolni, hogy hogyan működik egy város. Józan paraszti ésszel is felfogható, hogy egy többmilliós várost nem lehet egy hajnali üzenettel megállítani. Igenis, hagyni kell időt korrekt módon az embereknek, hogy átalakítsák a programjukat, erre vonatkozik az a türelmi idő, ami a rendeletben is szerepel. Tudom, ez elődödnek, Gabi bácsinak sem sikerült annak idején, amikor 2009-ben sikerült neki egy vasárnap reggeltől kiadni a szmogrendeletet, de gondolom ezután hozták ezt a rendeletet, hogy megvédjék magától meg a hülye tanácsadóitól őt magát.
• Komolyan neki kellene állni a BKV és a város közlekedésének átalakításához az alábbiak szerint:
• A Nagykörúton belül és a hegyi vonalakon Budán is kizárólag elektromos tömegközlekedési járművek futhatnának. Villamos, metro, troli, gyorsvasút – nulla emisszióval.
• Nagyon durván leselejtezni a régi buszokat. Tudom, az előző kormány alatt zsákban vitték ki a pénzt a BKV-ból, de ezt bízzuk az ügyészségre! Ma az a feladat, hogy le kell ülni a Viktorral és megbeszélni vele, hogy igenis finanszírozni kell egyharmad-egyharmad-egyharmad arányban állam-főváros-jegybevétel felosztásban a BKV-t mostantól és óra indul… Nincs mese tovább, a legnagyobb környezetszennyezők ma a városban a BKV-buszok, akár tetszik, akár nem. Az államnak azért kell részt venni a finanszírozásban, mert a vállalkozásokat segítik azzal, hogy a munkaerőt olcsón és megbízhatóan munkába és hazaszállítják. Ez a mag-feladata egy városi tömegközlekedési vállalatnak.
• Nincs mit tenni, újra neki kell esni  a paraméterkönyvnek és megnézni, hogy hol vannak párhuzamos vonalak, felszámolni mindet. Például tudnám említeni a Margit-híd esetét, ahol több buszjárat közlekedik a villamossal párhuzamosan, de több ilyen példa is lenne.
• A BKV tarifarendszerének korszerűvé tétele. Nem kell sokat agyalni, ki kell menni Bécsbe, Berlinbe, aztán le kell másolni, ami jól működik. Chipkártya, percdíjas, zónás, ne nekem kelljen már ezt is megmondanom!
• Át kell gondolni a város gyorsvasutait és P+R parkolóit. Nincs mese, ki kell tolni a gyorsvasutak végállomásait a városhatárokra (M3: Káposztásmegyer, Ferihegy1, M2: Kelenföld, Mátyásföld), össze kell kötni a HÉV vonalakat északról délre, a Körvasútsoron akár plusz vágányokkal a BKV-hoz csatlakozó körvasutat létrehozni.
• M4 azonnali befejezése. Vicc, ami ott megy. Kelenföld helyett a budaörsi virágpiac, a Keleti helyett a Szentmihályi útig meghosszabbítani. Alternatív szárnyvonal építése a Fehérvári út alatt, de nem 20 év múlva, hanem max 2.
• A fenti két esetben minden végállomáson óriási P+R parkolók építése (akár lehet emeletes, vagy hasonló) és egy vonaljegy áráért őrzött parkolók létesítése lenne ildomos.
• 1-es villamos átvezetése a Rákóczi hídon, és egészen valami nagy (tömeg)közlekedési csomópontig kivezetni
• Ha készen van az infrastruktúra, akkor a városba irányuló, a városon kívülről érkező hatalmas forgalmat meg kell állítani első lépésben a városhatáron, második lépésben a Hungária-körút vonalában és nem budapesti lakosoknak nincs keresnivalója a belvárosban autóval – tetszik-nem tetszik. Persze erre lenne jó egy lakhely szerinti rendszám-azonosítás, de ha már ezt az ombudsman megvétózta, akkor kell egy transponder háztartásonként egy autóra, azt át lehet ruházni, de ha egy transponder nélküli autó elsuhan valahol, akkor megy a büntetés, netalán a dugódíj fizetendő.
• Furcsát fogok mondani! Tessék nekiállni takarítani a várost! A szálló por nemcsak a kipufogógázokból jön, kell hozzá a por is. Tessék nagyon komolyan nekiállni kipucolni a várost, nem csak néha-néha. Kőkeményen ellenőrizni az építkezéseket, ahonnan vastagon vezetnek a sárcsíkok az utakon, ha meg szelesre fordul az idő, akkor felhőkbe száll a por. Tessék hozzákezdeni a zöldterületek növeléséhez a városban, tűzzel-vassal! És a város külterületein is.
• Együtt kellene működni a környező településekkel. A szennyezett levegő (legalábbis az idokep.hu képe szerint) nem áll meg Budapest közigazgatási határain, mint ahogy szerintem az sem elképzelhetetlen, hogy a por nem feltétlenül keletkezik Budapesten, hanem simán jöhet a légmozgással valamelyik határos település felől, ahol a családi házak vegyes-tüzelésű kazánjaiban ilyenkor tél elején bőszen fűtenek az év közben összegyűjtött fadarabokkal, egyéb hulladékkal. Lehet, hogy csak kommunikációs malőrről van szó, én nem hallottam ilyenfajta együttműködésről, miközben arról hallottam, hogy nekem kellene szégyellnem magam, mert autóval járok dolgozni.

Ezek az én meglátásaim. Tudom, ezekhez a dolgokhoz három dolog minimum kell (pénz-pénz-pénz), de tartok tőle, hogy ennél többről lehet szó, hogy több, mint másfél évvel a választások után még mindig nem látok ezekből semmit.

Azt sem vitatom, hogy ezek dillettáns meglátásai, egy amatőré, egy okostojásé, úgyhogy azt kérném, lépjünk túl ezeken a kötelező, személyeskedő körökön, és kössünk alkut:

Én fizetem az adómat, ahogy eddig, mint állat, te pedig villámgyorsan rábuksz a város lakhatóbbá tétele-projektre! Általános, kölcsönös elégedettség fogja kísérni fáradozásainkat!

Hogy én már nem fogom ezt megélni, az lehet. De ha a gyerekem egy tisztább (nem koszos) városban fog tiszta levegőt szívni és biztonságosan, kulturáltan utazhat a tömegközlekedési eszközökkel a munkahelyére, az nekem már jó ajánlat! Csak kezdődjön már végre el valami, haladjunk előre, legalább kezdődjön el!

És ne forduljon elő még egyszer ilyen kommunikációs csőd, mint ma, mert az ilyenbe bele szoktak bukni komoly emberek!

Mit szólsz ehhez, Pista bátyám? Bevállalod?