A fényvillamos idén péntekenként különjáratként bejárta Budapest vágányait (mindjárt indul az utolsó), amelyen néha meg-megáll a fotósok kedvéért. December 23-án Újpestre látogatott, egészen Káposztásmegyerig kiment, majd be a Lehel térig, onnan tért nyugovóra.

Bár 23-án volt egy kis csetepaté a városban, de végül lenyugodtak a kedélyek, így én is kimentem a végállomásra készíteni néhány fotót. Ott nem teljesen úgy sikerültek a dolgok, mint ahogy terveztem, úgyhogy kocsiba vágtam magam és rohantam a villamos után, ami hasított rendesen, úgyhogy az újpesti városházánál nem volt már időm elhelyezkedni.

Beugrottam a kocsiba, nyomtam neki, így a Chinoin utcánál a járdára felhajtva tudtam egy videót csinálni. Ezután újra kocsiba pattantam, aztán láttam, hogy az aluljáró után a villamos megállt fotózkodni (egyébként a rajta utazó fotósok később kifogásolták, hogy nem állt meg túl sok helyen). Ezzel adott nekem némi előnyt és egészen a Lehel térig menekültem előle, ahol beálltam a sín mellé, hogy készítsek egy jó hosszú expozíciót, mert modulartechnix kollégám szerint jó ötlet lehet, bár az übertuti ötletet azóta sem sikerült megvalósítani.

Szóval, jött a villamos, tele a fotósokkal, perszehogy még előkerült néhány autó a semmiből és elmentek előtte (ennek nem örültem egyáltalán), aztán jött és elment a kamera előtt (ez a jelenet megtekinthető videón is az alábbi linken). Ez lett belőle:

108 másodpercig exponált a gép, utána fogtam az egészet és futólépésben elindultam a Lehel tér felé, ahol ott állt a villamos. Eközben ment rajta a zajcsökkentés. Ez kb. ugyanannyi ideig tartott, mint a felvétel, addigra szinte meg is érkeztem a Lehel térre, ahol meg tudtam nézni a kész képet és azt gondoltam: “Ez jó lett.”

A képet 24-én töltöttem fel a Flickr-re, még délelőtt, aztán este már láttam, hogy nagy a mozgolódás. A kép bekerült a napi legérdekesebb 500 képbe, egészen a 60. helyig jutott. Később aztán kiesett, de ez igazából a kiválasztás és az eljárás sajátossága miatt történt (valószínüleg túl sok csoportba küldtem be, azért). Ezt persze nagyon sajnálom, de méltó helyére került a másik két majdnem felfedezett kép mellé.

Az Explore-ban eltöltött idő nagyon népszerűvé tette a fényképet. Az igazi pörgést azonban egy művészeti és dizájn-blog válogatásába bekerülés hozta meg. Ezen az oldalon megtekinthető az eredeti bejegyzés, amelynek köszönhetően további 500 körüli találat érte a képet, a blogbejegyzés megjelenésekor 1748-szor nézték meg a képet.

A statisztikákat követve az is feltűnt, hogy felkerült a Flickr fényképezőgépeket bemutató oldalára is a kép, természetesen a Sony A55V-t bemutató oldalra. Az külön örömmel tölt el, hogy a típus feltöltéseinek száma növekszik…

Ez a korai kép nagy sikert aratott, ami nagy boldogsággal töltött el és nagy lökést adott a későbbi villamosfotózási kedvemhez, amelyről hamarosan részletesen beszámolok…

Mindegy, amatőr videó a karácsonyi vásárról, garantáltan étvágygerjesztő jelenetekkel…

Ugye nem kell tovább ragoznom?

A részletes menetrend pedig mankónak idemásolva az Indóház.hu-ról:

A feldíszített szerelvény minden hétfőn és szerdán a 61-es villamos vonalán jár a Széll Kálmán tér és a Móricz Zsigmond körtér között, míg a hét többi napján a 2A vonalon közlekedik. A villamos menetrendje a 61-es járaton: Széll Kálmán térről indul: 16.30., 17.15., 18.00., 18.45., 19.30., 20.15. A Móricz Zsigmond körtérről indul: 16.55., 17.40., 18.25., 19.10., 19.55., 20.40. A 2A vonalon a Boráros téri indulások megegyeznek a Móricz Zsigmond körtérivel, a Jászai Mari térről indul: 16.50., 17.35., 18.20., 19.05., 19.50., 20.35. A Mikulás-villamoson és a Fény villamosán a BKV normál díjszabása érvényes. Fontos tudni, hogy ez utóbbi menet december 24-én és 31-én nem közlekedik, az indulás napján, december 9-én az első szerelvény 16.50-kor indul a Jászai Mari térről, a menetrend a továbbiakban változatlan.

A BKV a közlekedésbarátokra is gondolt, ezért december 16-tól január 6-ig minden pénteken városnéző meneten vesz részt a villamos. Ezeken 400 forintos, helyszínen váltott jeggyel lehet utazni. December 16-án a villamos Hűvösvölgy és a Kamaraerdei Ifjúsági park felé veszi az irányt. Hazafelé a 2-es és a 24-es vonalán Hungária kocsiszínben végez. December 23-án Káposztásmegyerre és a Lehel térre látogat, hazafelé pedig a Bécsi úti végállomás érintésével halad végig a Salgótarjáni utcáig.

December 30-án az Izraelita temető lesz a cél, míg január 6-án Pesterzsébetre látogat a szerelvény, ahol előbb 52-es, majd a 42-es villamos vonalán halad végig. A villamos az 51-es és a 28-as vonalán tér vissza a kocsiszínbe. A menetek minden esetben 20.55-kor indulnak a Boráros térről, felszállni csak ebben a megállóban lehet. A kocsiszínbe menet csak leszállási szándék esetén áll meg a villamos.

 

További forrás: http://djgaborphoto.blog.hu/2011/12/02/ev_vegi_uv_zgatas

A két héttel ezelőtti 106 centiméterhez képest pénteken 62 centin állt a vízmérce, ami ugyan elmaradt a rekordtól, de nem sokkal. 1947. november 6-án mérték az eddigi legalacsonyabb vízállást Budapesten, ami 51 cm volt. Vagyis ennél alig 9 centivel alacsonyabb. Ez mindenképpen figyelemreméltó, hiszen ilyet még a szüleink se nagyon láttak.

Így aztán ellátogattam a Margit-híd margitszigeti pilléréhez, amelytől délre egyre szélesebben és egyre távolabb nyúlik a sziget hegye.

A korábbi látogatáshoz képest teljesen száraz lábbal lehetett a hídfő mellett kisétálni, és a vízből egyre több érdekes roncsdarab emelkedett ki. Az alacsony vízre tekintettel túl sok hajót sem láttam, csak egészen pontosan azt a kettőt, amik egymást követve igyekeztek észak felé.

A második célpont az Ínség-szikla volt, amely 2003 óta nem volt a felszínen, és felszínre bukkanásához az a néphit kötődik, hogy nagy ínség várható. A szikla egy egész sziklacsoport maradványa, hiszen a rakpart építésekor felrobbantottak a sziklákat, míg később a hajózás miatt robbantották a kiálló sziklákat, amelyeknek utolsó hírmondója egyben annak a vízalatti nyúlványnak a legmagasabb pontja, amely egészen a Szabadság-hídon túlig nyúlik a mederben.

A sziklához benyúló földnyelvet egyébként úgy tűnik, 2003-ban építette néhány elmeroggyant horgász, akik onnét reméltek jobb fogást az akkor még szennyvíz-minőségű vízben lubickoló halállományból. Napjainkban egy ágy (szekrény?) roncsa hever a földnyelven. Néhány méterrel arrébb a Gellért-fürdő túlfolyójának vízében meg fürödni szoktak, sagschon!

Itt aztán megállt a tudomány, ugyanis a fagypont körüli hőmérséklet nem tett jót az akksinak és néhány fotó után vége lett a fotósétának.

Alább megtekinthetőek a képek szép sorban, néhol talán egy kicsit eltúlzott HDR-technikával… (RSS- ill. Facebook-olvasóknak közvetlen link itt):

Köszönöm a Nemzeti Közlekedési Hatóság munkatársainak felelősségteljes munkáját, amiért buktam eddig kb. tízezer forintot azért, mert annak idején tudatosan rosszul végezték  a munkájukat.

Mert ezt kellene a tévében mutatni, nem azt, hogy a hajfesték allergiás sokkot okozott egy agyhiányos nőnek Angliában(!), hanem azt, hogy az átvert, bepalizott, jogaiban korlátozott autósok ezrei várnak arra, hogy A “mozaikutca”-ba bejutva több órányi várakozás után jó pénzért korrigáltassa az autója környezetvédelmi besorolását, amely miatt nem tud közlekedni a korszerű és nem környezetszennyező járművével. (Most komolyan, nincs valakinek ismerőse a médiában, aki felhívná erre az anomáliára a figyelmet?)

Ezért ezúton szeretném sok szeretettel küldeni az alábbi exkluzív videót (amit magam állítottam össze az internet világhálón található forrásokból) mindazoknak, akik trehány munkája miatt akadályoztatva voltam, többletkiadásokba kellett magamat vernem illetve ezt a folytatólagosan (értsd szándékosan és előre megfontoltan) elkövetett károkozásukat csak pénzért voltak hajlandóak korrigálni! Jó szórakozást!

Így is lett, bár elég kalandos lett, mert elaludtam az F1 időmérőn, annak ellenére, hogy kaptam egy kávét a Q2 közben, aludtam tovább és Vettel hotlap-jére riadtam fel 15:22-kor, amikor negyed órán volt, hogy odaérjek az arany(fél)óra kezdetére.

Nohát, innentől pánik indul, rohanás, kapkodás, kocsiba be, padlógáz, kettes kihúzat… A Margit-hídhoz minél közelebbi parkolás reményében felmentem a felső rakpartra, nohát, az esélytelen volt, aztán aszfaltozás miatt feltereltek a hídra, úgyhogy végül Budán a Germanus Gyula parkban tudtam parkolni (aki segítség nélkül tudja, hol van, annak egy éves Azso.hu előfizetés a jutalma ), onnan futás a hídon, egyik vállamon a fotóstáska, másikon az állvány, 200-as pulzus, izzadás, gatya lecsúszik. Le a szigetre, ráérős turisták vad előzgetése, rézsűn lerohanás elesés nélkül (minek oda lépcső, nemigaz?), huh, megérkeztem, de mi ez a tömeg?

Fentieket csak azért írtam le, mert segít elképzelni, milyen idegállapotba kerülve próbáltam nyugodt fotókat csinálni a hídról, a városról, a folyóról.

Persze aztán sikerült lenyugodni, úgyhogy elkezdtem koncentrálni, de nem eléggé, úgyhogy a képstabilizátor is elég sokáig be volt kapcsolva (szarvashiba vibráló légkörű távoli fotóknál), és a végén el is rontottam, mert 800-as ISO-val próbáltam fotózni távoli objektumokat, mint pl. a Telihold.

Szóval, nagyjából időben odaértem, elkezdtem feldolgozni a  helyzetet. Aztán láttam, hogy jön az igazi vízibusz, ami busz és hajó is egyben, úgyhogy szépen levideóztam. Tessék:

Ami igazából izgalmas ennél a busznál, hogy látszik, hogy valójában milyen kicsi a saját kategóriájukban nem túl nagy hajókhoz képest is. A fenti videót persze ne tekintsük profi alkotásnak, sokkal inkább a lelkes amatőr próbálkozása ez, oké?

Szóval, aztán lement a Nap tényleg, jöttek a színek, nincs is szebb egy szmogos/vulkáni hamus naplementénél, olyan színek játszanak, amelyeket öröm nézni.

Aztán elkezdett kékülni, de tényleg nagyon rövid ideig volt igazán kék, úgyhogy gyorsan kellett cselekednem, hogy elkészítsem a képet, amiért igazából jöttem.

Bevallom, ez nem az én ötletem volt, de mivel elég sokat foglalkoztam a Margit-híddal a felújítása kapcsán, ezért kellett egy ilyen fotó (illetve kell majd egy ilyen fotó, amikor végre bekapcsolják a díszkivilágítását (+alacsony lesz a víz+derült az ég+ ráérek).

Mindegy, ez lett belőle most. Ottjártamkor egyébként 106 centiméter volt a vízállás, e poszt születésekor pedig csak 84 cm, ami azt jelenti, hogy még távolabb lehet állni a hídtól, ami jót tesz a perspektívának.

Szóval, közben készült egy másik videó is, amivel próbáltam illusztrálni a szépséget és a nyüzsgést, ami a Dunán elérhető. Erre tessék:

Végül teljesen besötétedett, úgyhogy kimásztam a Dunából, fel a szigetre. Próbálgattam még ott a perspektívákat meg egy két másik beállítást, de a híd annyira remeg a rajta áthaladó forgalom miatt, hogy nem lehet állványos fotókat készíteni rajta. Plusz, a Holdat próbáltam lefotózni, amint felkelt a házak felett, de nem vettem észre, hogy 800-on maradt az ISO, úgyhogy azt csúnyán bebuktam.

A képek minősége némiképp megnyugtatott, ugyanis az automata ‘Most Interested’ albumba április óta nem került idei képem, ami miatt egy kicsit aggódtam magam miatt. Most azonban rögtön beugrott az alábbi kép, aminek nagyon örültem.

Talán ezen a hétvégén, ha összejön, visszamegyek még egyszer, mert akarok egy ennél hosszabb videót csinálni nappali fényekkel és van még egy-két tippem az éjszakai felvételekhez is.

Az összes kép megtekinthető alább (Facebook- és RSS-olvasóknak itt a közvetlen link):

Mivel ma reggeltől tényleg életbe lépett a forgalomkorlátozási fokozat, otthon hagytam a piros matricás Rözsót és  törvénytisztelő állampolgárként a közösségi közlekedést vettem igénybe. Ezt nem azért mondom, mert ez akkora áldozat, vagy dícséretes dolog lenne, egészen egyszerűen csak a tények rögzítése érdekében.

Észrevételek, szubjektív szempontok következnek:

• 15-20 perc üldögélés helyett 45 perc üldögélés+10 perc séta volt, semmi különös, különösebb tömeg nem volt. Így is én nyitottam az irodát, csak egy órával előbb kellett indulnom.
• Nem tudtam pontosan megítélni, mekkora a forgalom, mintha egy hajszállal kisebb lenne, de nem pontos a mintavétel, mert autóval majd egy órával később szoktam jönni. Az UTV kamerái alapján e poszt írásakor pont olyan masszív a forgalom, mint mondjuk tegnap.
• Móni vett nekem hetijegyet. Silány minőségű papírfecni, amire rá kell írni a nevem és csak fényképes személyivel lehet használni! Ez egy nonszensz. Erről a kommunista beidegződésről le kellene már jönnie a BKV-nek. Egyszerűen képtelenek elrugaszkodni ettől a neves, fotós bérletigazolványos sarlókalapácsolástól. BKVZRT! Semmi értelme! Ha egy ember vesz egy bérletet/hetijegyet, akkor amikor közlekedik vele, akkor nála van. De ha a gyerekének dolga van valahol, akkor odaadhatja neki és elmehet vele. Igaz, addig az ember nem közlekedik, de alighanem nem is kell neki. Ha kell neki is bérlet/jegy, akkor úgyis vesz ő is, de ha néha kell asszonynak, odaadhatja neki. Ehelyett megy ez a neves/fotós baszkodás, amitől hülyét kapok. De hívhatjuk ezt kapzsiságnak is, mert ez az -  csakhogy ettől kapnak az emberek idegrohamot és kezdenek el számolni. Egy négytagú családnál már vastagon megéri egy autó fenntartása.
  A tarifa-rendszer átdolgozásakor ezeket a kommunista szálakat ki kell gyomlálni a rendszerből.
  Összehasonlításul, pl. Berlinben egy hetijegy 33,5 €, tehát kb. a kétszerese az itteninek, ami 4600 HUF, igaz, a rendszer is nagyobb kb. háromszor, a fizetésekről meg ne is beszéljünk…
• Érdekes volt látni, hogy az általam egyébként nem túlzottan kedvelt Levegő Munkacsoport is hasonló érveket sorolt fel a szmogriadó rendszer mostani formájában hatástalan rendszere ellen, mint amit én a múltkor: vegyes tüzelésű háztartások visszaszorítása nem csak Budapesten, hanem nagyobb kiterjedésben, teherautók hatékonyabb ellenőrzése, buszpark cseréje, stb. Egy kicsit igazolva láttam a múltkori agymenésemet.
• Elképzelhető, hogy a piros matricámat ki lehet cseréltetni kékre, ugyanis az autóm az én értelmezésem szerint nem a kettes kategóriába tartozik, hanem a négyesbe, ami kék környezetvédelmi plakettet jelent. Ezt az automatikus átsorolási eljárást a jelek szerint az állam erre szakosodott hatósága bürokratikus okokból tudatosan ignorálja, csak akkor külön kérésre sorolja át, ami hozzávetőlegesen 8000 jó magyar forintba+ a ráfordított időbe kerül, ami hát finoman fogalmazva is, nem tölt el túl nagy örömmel. Erőteljes a farok-csóválja-a-kutyát szaga van ennek is, és bűzlik is. No mindegy, mivel a jövő héten úgyis el kell mennem a szerelőhöz (mivel tönkrement az ablaktörlő), ezért megbízom majd őket, intézzék el ezt a vizsgálatot, utána meg mehetek az okmányirodába…

Az 1996. január 1. napját követően az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes államban újként forgalomba helyezett katalizátoros, szabályozott keverékképzésű, Otto-motoros gépkocsit az ENSZ-EGB 83.02/B. jelű jóváhagyási jellel ellátottnak kell tekinteni és a forgalomba helyezés engedélyezésekor, illetőleg a gépkocsi üzemben tartójának kérelmére a 4. környezetvédelmi osztályba kell besorolni/átsorolni.

 

Addig is szépen vastagon leközlekedem a hetijegyemet.

ugye rendben vagyunk így megszólításilag?

Ma nagyon belegyalogoltál a lelki világomba. Elmondom, hogy volt. Reggel felkeltem 6:15-kor, megnéztem a friss híreket az Indexen, belenéztem az RSS-be. Bekapcsoltuk a tévét is, néztük kicsit a Híradót (bár inkább bulváradónak kellene hívni, de erről talán nem tehetsz), néztünk Mokkát, aztán megint Híradót és mint aki jól végezte dolgát, elindultam dolgozni a 15 éves Renault Laguna Grandtour 2.0 RT típusú személygépkocsimmal.

Amikor beértem dolgozni, kollégám jön utánam a mélygarázsban, hogy hallottam-e, hogy szmogriadó van és különben piros plakettem van, nem is közlekedhetnék az autómmal. Mondom neki, hogy nem hallottam, hol kellett volna hallanom?

Hát utána megnéztem a neten és tényleg, látom, hogy valamikor hajnalban kiadtad ezt a rendeletet, hogy reggel hattól este tízig aztán sakk-matt. A munka mellett azért volt időm utána nézni a dolgoknak, bár azt továbbra sem értem, hogy az én autóm mitől került a 2-es környezetvédelmi kategóriába (bulvárosan fogalmazva a szocialista gyártmányú vagy a 80-as években gyártott nyugati típusú autók közé), tekintettel arra, hogy az idén beszerelt új katalizátor beüzemelésekor mért értékeknek megfelelően gyakorlatilag a kipufogógáz a hegyi levegőnek felel meg, de ezt majd még megnézem.

Kicsit ideges is voltam, mivel munka után a terhes feleségemet kellett ultrahang-vizsgálatra vinni, úgyhogy egy kicsit izgultam, hogy tényleg szabályszegő lesz-e belőlem, netalán helyszíni bírsággal sújtott szabályszegő az autó értékét elérő büntetéssel, úgyhogy az ebédemet nem túl jókedvűen költöttem el (meg túl jó sem volt, de erről nem te tehetsz).

Szóval, ebéd után láttam a nagy hírt, hogy bizony, bukta van, mert a kihirdetést követő napon lehet csak korlátozni az autókat, tehát szombattól. Ezt bizony elkúrtátok, nem kicsit, nagyon. Ha engem kérdezel, ha következetes lennél és tartanád a szigorúságot, amit eddig megismertünk veled, akkor bizony lennének a jövő héten hirtelen munkanélkülivé lett ex-munkatársaid egy páran. Szeretném ha így lenne.

Így nem kellett illegalitásba vonulnom, nem lettem sötétben bujkáló környezetszennyező, sikerült az autóval együtt hazaérnem, asszonnyal megvolt a vizsgálat is, bár az a fránya gyerek nem volt hajlandó a kamerába nézni, de így kicsit felpaprikázva ugyan, de letettük a kocsit és tudomásul vettük, hogy holnaptól szopóálarc, tömegközlekedés, homeworking. Meg amúgy is szabin vagyok holnap…

De ami az utolsó csepp volt a pohárban, az az, hogy a szóvivőd közölte (kvázi te mondtad): “Inkább azoknak kéne bocsánatot kérni, akik annak ellenére is használják súlyosan környezetszennyező járműveiket, hogy az embertársaik fuldokolnak a szmogban.”

Ezt nyugodtan beírhatjuk kommunikációs tantárgyból egy jó nagy egyesnek, már megbocsáss! Korrekt partnerként kellene kezelni az embereket, felnőttként, de semmiképp sem egy ilyen baki után kitámadni. Remélem, hogy nem te mondtad ezt neki, hogy ezt mondja!

Megmondom, hogy neked mit kellene csinálni (mégha bocsánatot nem is kellene kérni, bár bőven beleférne egy halkan elmorzsolt “bocsesz”):

• Olyan embereket kellene alkalmazni, akik legalább a rájuk vonatkozó jogszabályokat ismerik. Én nem vagyok jogász, de tőlem is elvárják a munkahelyemen, hogy ismerjem és jól alkalmazzam a rám vonatkozó jogszabályokat, illetve erkölcsi szabályokat is. Nincs mese, a felelősséget vállalni kell a tetteinkért.
• Át kellene gondolni, hogy hogyan működik egy város. Józan paraszti ésszel is felfogható, hogy egy többmilliós várost nem lehet egy hajnali üzenettel megállítani. Igenis, hagyni kell időt korrekt módon az embereknek, hogy átalakítsák a programjukat, erre vonatkozik az a türelmi idő, ami a rendeletben is szerepel. Tudom, ez elődödnek, Gabi bácsinak sem sikerült annak idején, amikor 2009-ben sikerült neki egy vasárnap reggeltől kiadni a szmogrendeletet, de gondolom ezután hozták ezt a rendeletet, hogy megvédjék magától meg a hülye tanácsadóitól őt magát.
• Komolyan neki kellene állni a BKV és a város közlekedésének átalakításához az alábbiak szerint:
• A Nagykörúton belül és a hegyi vonalakon Budán is kizárólag elektromos tömegközlekedési járművek futhatnának. Villamos, metro, troli, gyorsvasút – nulla emisszióval.
• Nagyon durván leselejtezni a régi buszokat. Tudom, az előző kormány alatt zsákban vitték ki a pénzt a BKV-ból, de ezt bízzuk az ügyészségre! Ma az a feladat, hogy le kell ülni a Viktorral és megbeszélni vele, hogy igenis finanszírozni kell egyharmad-egyharmad-egyharmad arányban állam-főváros-jegybevétel felosztásban a BKV-t mostantól és óra indul… Nincs mese tovább, a legnagyobb környezetszennyezők ma a városban a BKV-buszok, akár tetszik, akár nem. Az államnak azért kell részt venni a finanszírozásban, mert a vállalkozásokat segítik azzal, hogy a munkaerőt olcsón és megbízhatóan munkába és hazaszállítják. Ez a mag-feladata egy városi tömegközlekedési vállalatnak.
• Nincs mit tenni, újra neki kell esni  a paraméterkönyvnek és megnézni, hogy hol vannak párhuzamos vonalak, felszámolni mindet. Például tudnám említeni a Margit-híd esetét, ahol több buszjárat közlekedik a villamossal párhuzamosan, de több ilyen példa is lenne.
• A BKV tarifarendszerének korszerűvé tétele. Nem kell sokat agyalni, ki kell menni Bécsbe, Berlinbe, aztán le kell másolni, ami jól működik. Chipkártya, percdíjas, zónás, ne nekem kelljen már ezt is megmondanom!
• Át kell gondolni a város gyorsvasutait és P+R parkolóit. Nincs mese, ki kell tolni a gyorsvasutak végállomásait a városhatárokra (M3: Káposztásmegyer, Ferihegy1, M2: Kelenföld, Mátyásföld), össze kell kötni a HÉV vonalakat északról délre, a Körvasútsoron akár plusz vágányokkal a BKV-hoz csatlakozó körvasutat létrehozni.
• M4 azonnali befejezése. Vicc, ami ott megy. Kelenföld helyett a budaörsi virágpiac, a Keleti helyett a Szentmihályi útig meghosszabbítani. Alternatív szárnyvonal építése a Fehérvári út alatt, de nem 20 év múlva, hanem max 2.
• A fenti két esetben minden végállomáson óriási P+R parkolók építése (akár lehet emeletes, vagy hasonló) és egy vonaljegy áráért őrzött parkolók létesítése lenne ildomos.
• 1-es villamos átvezetése a Rákóczi hídon, és egészen valami nagy (tömeg)közlekedési csomópontig kivezetni
• Ha készen van az infrastruktúra, akkor a városba irányuló, a városon kívülről érkező hatalmas forgalmat meg kell állítani első lépésben a városhatáron, második lépésben a Hungária-körút vonalában és nem budapesti lakosoknak nincs keresnivalója a belvárosban autóval – tetszik-nem tetszik. Persze erre lenne jó egy lakhely szerinti rendszám-azonosítás, de ha már ezt az ombudsman megvétózta, akkor kell egy transponder háztartásonként egy autóra, azt át lehet ruházni, de ha egy transponder nélküli autó elsuhan valahol, akkor megy a büntetés, netalán a dugódíj fizetendő.
• Furcsát fogok mondani! Tessék nekiállni takarítani a várost! A szálló por nemcsak a kipufogógázokból jön, kell hozzá a por is. Tessék nagyon komolyan nekiállni kipucolni a várost, nem csak néha-néha. Kőkeményen ellenőrizni az építkezéseket, ahonnan vastagon vezetnek a sárcsíkok az utakon, ha meg szelesre fordul az idő, akkor felhőkbe száll a por. Tessék hozzákezdeni a zöldterületek növeléséhez a városban, tűzzel-vassal! És a város külterületein is.
• Együtt kellene működni a környező településekkel. A szennyezett levegő (legalábbis az idokep.hu képe szerint) nem áll meg Budapest közigazgatási határain, mint ahogy szerintem az sem elképzelhetetlen, hogy a por nem feltétlenül keletkezik Budapesten, hanem simán jöhet a légmozgással valamelyik határos település felől, ahol a családi házak vegyes-tüzelésű kazánjaiban ilyenkor tél elején bőszen fűtenek az év közben összegyűjtött fadarabokkal, egyéb hulladékkal. Lehet, hogy csak kommunikációs malőrről van szó, én nem hallottam ilyenfajta együttműködésről, miközben arról hallottam, hogy nekem kellene szégyellnem magam, mert autóval járok dolgozni.

Ezek az én meglátásaim. Tudom, ezekhez a dolgokhoz három dolog minimum kell (pénz-pénz-pénz), de tartok tőle, hogy ennél többről lehet szó, hogy több, mint másfél évvel a választások után még mindig nem látok ezekből semmit.

Azt sem vitatom, hogy ezek dillettáns meglátásai, egy amatőré, egy okostojásé, úgyhogy azt kérném, lépjünk túl ezeken a kötelező, személyeskedő körökön, és kössünk alkut:

Én fizetem az adómat, ahogy eddig, mint állat, te pedig villámgyorsan rábuksz a város lakhatóbbá tétele-projektre! Általános, kölcsönös elégedettség fogja kísérni fáradozásainkat!

Hogy én már nem fogom ezt megélni, az lehet. De ha a gyerekem egy tisztább (nem koszos) városban fog tiszta levegőt szívni és biztonságosan, kulturáltan utazhat a tömegközlekedési eszközökkel a munkahelyére, az nekem már jó ajánlat! Csak kezdődjön már végre el valami, haladjunk előre, legalább kezdődjön el!

És ne forduljon elő még egyszer ilyen kommunikációs csőd, mint ma, mert az ilyenbe bele szoktak bukni komoly emberek!

Mit szólsz ehhez, Pista bátyám? Bevállalod?