Nos, hamarosan felkerül ide is a videó, azonban előtte néhány szót arról, hogy hogyan is készült  a videó.

A videókat a helyszíneken egy iPhone4-el készítettem, az alábbi beállításokkal: teljes felbontással 2 másodpercenként készült egy fotó, amelyből 15-t rakott egy másodpercbe a Nexvio Reelmoments alkalmazása realtimeban (tehát nem utólag).

Gyors fejszámolás után látszik, hogy ez annyit jelent, hogy 1 percet 2 másodperccé gyorsít fel ez az eljárás.

Mellesleg felmerülhet a kérdés, hogy miért az iPhone-nal csináltam! Nos, azért, mert sajnáltam volna a DSLR-gépbe beletolni majdnem 15 000 expozíciót négy nap alatt. Persze, lehet, hogy ezt is ki fogom próbálni, de egyelőre sajnáltam volna szegény mechanikát.

15 perces szakaszokkal dolgoztam, ami 30 másodperces kis filmeket eredményez. Voltak hosszabb etapok is, pl. az esti parlamentes rész. A rövidek filmeket kétszeres, a hosszabb parlamentes részt négyszeres sebességre gyorsítottam, ami a jövőre nézve annyit jelent, hogy érdemes eleve 30 fps-ben gondolkodni (az a maximum). Igazából azért nem annyira állítottam, mert egy korábbi autós videó kapcsán nem voltak túl jó tapasztalataim, de ezt még tesztelni kell!

A helyszíneken mindenhol állvánnyal dolgoztam, de mivel nem találtam jobb megoldást, ezért a fotó-állványra applikált autós tartóval dolgoztam. A felvételek elkészültéhez tehát mindenképpen az kellett, hogy lehessen egyáltalán kapni kicsiny hazánkban autós tartót az iPhone4-hez. Ez a For-Max Kft-nek elég hamar sikerült, úgyhogy ezzel tudtukon kívül is hozzájárultak ezen projekt sikeréhez. Nemrégiben olvastam, hogy megjelent a Gorillapod gyártójának az iPhone4-hez gyártott állványa, úgyhogy ha jövőre is készül timelapse film, akkor egy ilyen állvány beszerzése mindenképpen szükséges lesz.

A helyszíni felvételek mintegy 16 órát vettek igénybe + utazás, amelyekben volt autós és BKV-s rész is (bár ez a jelent kimaradt a végleges filmből).  A helyszínek kiválasztásában mindenképpen a 2009/2010-es év nagy budapesti pillanatai voltak a szemem előtt, azok az elcsépelt, de mégis gyönyörű helyszínek, amelyek önmagukért szépek és amelyeket egyébként már magam is ismertem.

A jövőre nézvést mindenképpen további tervek és ötletek vannak napirenden, van is egy pár, amelyről azonban korai lenne beszélni. Ha úgy érzed, van olyan helyszín, amelyet érdemes hasonló módon feldolgozni, akkor a hozzászólásokban szívesen látom!

A lényeg az, a filmnek alapvetően csak egy gyenge történetszála volt, amit úgy foglalnék össze, hogy Budapest egy napja napfelkeltétől naplementéig. DiZo máris jelezte, hogy valamilyen történetnek jobban örült volna, teljesen jogosan, és el is gondolkodtam ezen, úgyhogy majd meglátjuk…

Ezek után következtek az utómunkálatok gyötrelmei, de tekintettel arra, hogy videó témában rutintalan vagyok, ezért ez extra nyűgösre sikeredett. A probléma onnan eredt, hogy a birtokomban lévő szoftverek nem igazán voltak alkalmasak erre a feladatra. A Nexvio ReelDirector szoftvere sajnálatos módon elvérzik a nagyfelbontású videók kódolásán, úgyhogy az eredmény hosszas várakozás után sem kielégítő.

Az iMovie már jobban muzsikál, ki is egyeztem volna vele, de olyan ez, mint regényt írni iPhone-n – ez már nem az a “mekkora poén!” kategória. Ráadásul a videók egymás után fűzésén kívül érdemben többet nem tud, úgyhogy elhasal a vizsgán.

Aztán tegnap reggel láttam egy videót, amin Kiss Ákos egy IKEA-bútort szerel össze, és ott említi, hogy a Windows Live Movie Makerrel csinálta a végső simításokat. No, gondoltam magamban, akkor ezt én is megnézem!

Hát, kiderült, hogy a Microfos az Xp-ben még gyárilag benne lévő Movie Makert külön adja (eddig azt hittem, hogy abbahagyták a fejlesztést), így aztán gyorsan fel is ugrott a gépre.

Rákattintva nagyítható!

A program kezelőfelülete a más, profi videoeditáló programokhoz szokott szemnek kicsit hobbysta megközelítésűnek tűnik (de nekem is annak tűnt a korábbi Movie Maker után), de ez nem akkora probléma. Viszont csont nélkül bekajálta a quicktime formátumú videót és az mp3 zenét is, ami előtt le a kalappal!

Egyszerűen egymás mögé lettek dobálva a részek, majd rákerült a zene és a feliratok és már mehetett is a nyomdába! Ha ilyen egyszerű lett volna…

Az internetre feltöltött és azóta HH által elég szép karriert befutott első verzióban nem sikerült a hangot megoldani megfelelően, ugyanis az volt a koncepció, hogy valami semleges kezdés után a napfelte pillanata egybeessen a zene egy megfelelő pillanatával. Hogy miről beszélek?

A zenét az Angyalok városa c. filmből kölcsönöztem (ami egyáltalán nem jelenti azt, hogy Budapest az angyalok városa), az abban lévő jelenetnek megfelelően kívántam beállítani a zenét, szinkronban a napfelkeltével!

Ehhez sajnos meg kellett szerkeszteni a zeneszámot, amihez az Audacity nevű ingyenes hangszerkesztő programot használtam, így készült el az aláfestő zene végleges verziója. Szerintem jó lett.

Amit megtanultam ebből a miniprojektből:

• Mindent sorban kell csinálni, tervezés, előkészítés, kivitelezés! Nem fordítva, ahogy én szoktam.
• A videózás sokkal komplikáltabb, mint a fotózás. Az embernek rá kell állnia arra, hogy szigorúan tartsa magát ahhoz, hogy mit akar megmutatni és ehhez mit kell rögzíteni – mindezt térben és időben.
• A kép, a hang és a látvány szinkronja rendkívül fontos, ezt a legnehezebb összehangolni. Ebben az esetben szerencsésebb dolgom volt, mivel a hanggal nem kellett kínlódni.

A fotózás is gyakran komoly feladat, megtalálni azt a nézőpontot, amiből nézve egy téma érdekes, azt a pillanatot megörökíteni, amelyik kifejező, de a videó az egy hatványozottan nehéz műfaj, hiszen itt térben és időben a megfelelő helyen és időben kell rögzíteni ezt folyamatosan. Nyilván itt is sokat segít a rutin, de egyelőre a fotózásban elmélyülni is elég lenne…

No mindegy, hamarosan érkezik a videó, jó szórakozást!