… Citroen BX-re való, használt, kopott. Ha valakit érdekel, jelentkezzen a kommentekben! Ingyen elvihető!

Hazafelé jövet beugrottunk a bontóba és csináltunk egy fotót az ott álldogáló Citronyról. Beállították egy karambolos autó mellé, íme:

Reggel még megnéztem, van-e költsége a gépjármű forgalomból történő végleges kivonásának, hátha. Nos, igen. 1800.- HUF az ára a procedúrának. Így aztán összekapartam a nálam lévő aprót , és elindultam az okmányirodába. Megint le volt fagyva az autó ablaka, úgyhogy ezen a héten még elég vacak lenne bringával menni dolgozni… Átgurultam az okmányirodához, ahol hárman álltak sorba. 10 perccel nyitás előtt odaálltam negyediknek, aztán nyitás után nem sokkal már szólítottak is. Negyed óra alatt mindent elrendezve hagytam el az okmányiroda térségét.

A tulajdonomat képező Citroen gyártmányú, BX 19 D típusú járművet a mai nappal kérelmemnek helyt adva – a forgalomból véglegesen kivonták.

RIP. Ennyi. Vége.

 A lapozás után elolvasható a forgalomból való végleges kivonásához szükséges dokumentumok és egyebek aktuális leírása a magyarorszag.hu-ról másolva. 

Continue reading »

Ebéd után kiszaladtam a telekre, a két téligumit lekaptuk – hátha jó lesz még valamire alapon – és felugrott a két nyári gumi a helyére. A kifelé úton – meglepő módon – szinte alig világított az LHM hiányát jelző lámpa. Forgalom is alig volt. Hamar kiértem.

A kerékcsere után kiszedtük még amit kilehetett, és elindultam a Citrony utolsó útjára, a budai-pilisi regionális autóbontóba. Szegény öreg járgány szépen teljesített, nem gondolta, hogy az út végén tényleg az ő útjának a vége várja. Pedig így volt. Beálltam az “udvarra”, de sokkal inkább egy pusztát kellene elképzelni, amit kerítés övez és a kerítés mentén szétszedett, összetört autómaradványok sorakoznak. Bizonyos szempontból szomorú látvány, de még mindig jobb, mintha az erdő mélyén hagynák el gazdáik a roncsaikat…

Kitöltöttük a papírokat, kezembe nyomták a rendszámokat és mehettem békével. Végignéztem az autón utoljára, aztán elindultam a főút felé, mivel busszal mentem haza. Még a kanyarból visszanéztem, vetettem egy végső pillantást az első autómra, ahogy ott állt a műhely és az iroda között és magára hagyva várta a sorsát. Ennyi volt.

Öt és fél év, 63 ezer kilométer, sok közös élmény, bosszúságok – amelyeket az idő megszépített -, most lett vége. 24 éves kora előtt a Citronyt beadtam a bontóba.

Holnap az okmányirodában hivatalosan is véget vetek az autó földi pályafutásának…

Ma reggel – némi nógatás után – elindult utolsó útjára a Citrony. A fékek berozsdásodtak az egy hónap pihenő alatt, az LHM pedig elég rendesen kifolyt. Még gondolkodom, hogy útban a bontó felé veszek egy liter LHM-t, de lehet, hogy nem… Most itt áll megszeppenve a ház előtt és vár a sorsára.