II. Ottokár tér, Ceske Budejovice

Az emberek nem kedvesek. Nem mogorvák, de szinte egyáltalán nem mosolyognak. Hogy ez miért van így, azt nem tudom. Egyáltalán nem rugalmasak. Ha egy időpont megvan beszélve, hogy akkor van a vacsora, akkor nem érdekli őket, hogy nem értünk még oda, kirakják az asztalra az ételt. Bezzeg, ha előbb érünk oda, akkor előbb kezdeni azt nem lehet. Vajon milyen indíttatásból kezd el veszekedni a szállóvendégekkel a recepciós, amikor 90 vendégéjszaka után úgy véli, hogy nincs kifizetve 4 sör és egy becherovka, miközben semmilyen nyilvántartást nem vezetett arról, amikor fizetett valaki? Vajon megéri-e neki, hogy úgy emlegessük akár ezeken az oldalakon is, hogy nem szívesen mennénk vissza inni a 45 koronás sörét, ami DRÁGA! A csúcs az a hajós volt, aki a barlangban a hajóból ki akarta zavarni valamelyik turistát, mert vakuzott. Hogy miért tilos egy kikövezett, kibetonozott barlangban vakuzni, azt ugyan nem értem, de mindegy. A taxisok a lezárt városokban szinte vadásznak a sétáló turistákra, de csak elgázolási célzattal. Régen nem akartak elgázolni annyiszor sétálóutcában, mint abban a másfél órában Cesky Krumlovban.

Az ételek nem tudni milyenek. Négy nap alatt nem derült ki, hiszen kétszer (ha nem háromszor vagy négyszer) csirkét ettünk mindenféle kombinációkban, volt egy vadasmarha knédlivel (amin rajtamaradt egy darab folpack, ráadásul a legpuccosabb étteremben, micsoda malőr!) és egy főtt/sült csülök kenyérrel. Mindegy, azt nem tudom, ebből melyik az igazán cseh étel, de az is lehet, hogy a szervezők kifejezetten “európai” kosztot kértek, hogy ne legyenek nagy pofára esések. A levesek azok siralmasak, legyen az csontleves, a rétestésztába göngyölt májpástétommal, vagy anélkül, a meghatározhatatlan ízű és színű leves, vagy a fokhagymaleves, ami inkább krumplileves sok fokhagymával. Desszertet csak egyszer rendeltünk, az egy almás palacsinta volt szilvalekvárral, érdekes kombináció, határozottan nem rossz. Négy nap alatt csirkeundorom lett.

A sör. Hát, ezzel sok sörszakértőt fogok megbotránykoztatni, de semmi különöset nem éreztem az ottani sörön. Ez a hatalmas sörkultusz persze létezik, vagy létezett, de igazából engem nem érintett meg. Első este például konkrétan Pilsner Urquell-t töltöttek a Budvaros korsóba, nem tudom, hogy melyik a drágább, de nem lennék meglepve, ha nem a budvar lenne. Ráadásul a Gambrinus 8 koronáért kapható, a szállodában meg 45 volt, szóval vannak árak is rendesen. Azt sem teljesen értettem, hogy miért egy 2 decis kólát állítanank szembe egy félliteres sörrel, de mivel általában szomjas voltam, nyilván nem a bébikóla mellett döntöttem.Szóval, azt nem tudom, hogy létezik-e ez a cseh sörkultusz, és hogy sokat isznak-e a helyiek belőle, vagy meghagyják a hülye turistáknak, akiknek a pénzéből élnek, de azért mosolyogni már túlzás lenne, de ha létezik, akkor az sokat megmagyarázna. Négy nap alatt sörundorom lett.

A táj. Nem gyönyörű, csak szép. Annyira nem voltam elájulva tőle. Láttunk nagyon rendben lévő vidéki falvakat és kisvárosokat és láttunk onnan nem messze csúnya panelnegyeddel rendelkező ipari várost. Útitársaim szerint a vidék sokkal rendezettebb,  mint Magyarországon, ez valószínüleg így van. Az utak nem különösen jó minőségűek, hozzák a Káeurópai átlagot. Azt, hogy a sziklavárosokhoz miért olyan keskeny, kockaköves út vezet, hogy két busz nem fér el egymás mellett, miközben konvojban mennek oda a buszok, azt nem tudom. Gondolom, az erősen éghajlatfüggő, hogy a somogyi dombsághoz hasonlítható földrajzú vidéken sok-sok sípályát, felvonót láttunk. Nálunk ez nyilván nem érné meg.

A természeti szépségek tényleg szépek. Két jelentősebb helyen voltunk, az egyik a Morva-karszt, a másik a sziklaváros, mindekettő gyönyörű. A Morva-karsztban a Punkva-barlangban mondjuk érdekes volt, hogy a barlang aljára járda volt betonozva, illetve több helyen mesterséges kőfalak voltak, aztán amikor valaki lerakta az egyikre a gépét, akkor szinte önkívületi állapotban üvöltöttek rá, pedighát igazából nem árt annak a betonfalnak a fogdosás. Abból nem nő ki cseppkő… A sziklaváros is szép, bár mondjuk ott is behúzta a személyzet a fekete pontot, amikor benyögték, hogy öt korona per fő a vécé… Ja, hogy nincs egy WC sem az árban? Hát, magyarokkal mellényúltak, mert kifizettünk 5 koronát a kulcsért és húszan bementünk. Van ilyen.

A “rafting” a Vltava folyón (mások Moldvának hívják) egy lúzer dolog, a víz ugyanis koszos és a folyó fel van duzzasztva, alig folyik, viszont a zugókon kenuval átkelni nem egyszerű. Gumicsónakkal semmiség. Cesky Krumlov közepén a folyó fel van töltve szeméttel, építési törmelékkel, hogy gyorsabban folyjon. Na, ez szépen mutat egy középkori hangulatú kisvárosban.

Ceske Budejovice főtere (lásd a fenti képen) egy olyan dolog, amivel szemmel láthatóan nem tudnak mit kezdeni. Sok helyen kitiltanák az autókat onnan, vagy építenének alá egy hatalmas mélygarázst, ha arra volna igény, de semmiképpen sem turistakergető autósoknak adnám. Lennének éttermek, kávézók, kirakodóvásár, valami ilyesmi, legalább egy szuvenírshop, ahol lehet kapni egy kicseszett hűtőmágnest, de nem. Budvar főterén nincs ilyesmi. Ugyanígy, gyakorlatilag nem tudnak mit kezdeni a turizmussal. Egészen nyugodtan kijelenthetjük, hogy a Budvar sörgyárban valaki nagyon átdobott minket a palánkon, ugyanis fél ötre értünk oda, ötkor zárt. Az valahogy kimaradt, hogy az utolsó tárlat rövidebb, ugyanis a látogatóközpontban lévő helytörténeti kiállítást, a sörfőzde saját kocsmáját és néhány új dolgot úgy kihagytunk, hogy amikor kijöttünk a gyár kapuján, már minden zárva volt, így akik arra számítottak, hogy a tárlatvezetés után vesznek egy szuvenírt, azok nem voltak sikeresek. Ez alighanem a sörgyár apró malőrje lehetett, sokkal inkább feltételezem róluk, mint a szervezőkről.

Persze négy nap alatt nehéz egy országot megismerni és megítélni. Olyan ez, mintha egy kisbolygón ülve elsuhannánk a Föld mellett és úgy kellene megismernünk az ott zajló folyamatokat. Látnánk belőle valamit, de igazán mélyrehatóan nem tudnánk képet alkotni. Ahhoz nem töltöttünk elég időt elég közel. Csak súroltuk a helyet, ahol voltunk.

Hát, valami ilyesmi. Képek hamarosan, folyamatosan.

Első nap (május 21.):
Budapest-Macocha (Morva-karszt) 361 km
Macocha-Spindleruv Mlyn 217 km

Második nap (május 22.):
Spindleruv Mlyn – Adrspach-Teplice 67 km (ugyanennyi vissza)

Harmadik nap (május 23.):
Spindleruv Mlyn – Ceske Budejovice 302 km

Negyedik nap (május 24.):
Ceske Budejovice – Cesky Krumlov  40 km
Cesky Krumlov – Budapest 508 km

Összesen: ~ 1556 km


View Larger Map

A Krumlov-kastély és a raftingozás vége a folyón

A várost a Vltava (németesen: Moldau, magyarosan: Moldva) folyó szűk kanyarulatában alapították a XIII. század végén. 1302 a város és a kastély (erőd?) a Rosenberg-család tulajdonában volt. II. Rudolf császár 1602-ben megvásárolta a várost és fiának, Julius d’Austria-nak adta. II. Ferdinánd később az Eggenberg-családnak adta, végül 1719-től 1945-ig a kastély a Schwarzenberg-családé volt. Az óváros legtöbb épülete a XIV. és XVII. század között épült, így a város legtöbb épülete gótikus, reneszánsz és barokk stílusú.

A város magját a folyó patkó alakú kanyarulata és a túlparton álló kastély alkotják.

Az első világháború után 1918 októbere és 1919 szeptembere között a város felső-Ausztriához tartozott. A két világháború között Csehszlovákia része volt, 1938 és 1945 között a náci Németország annexálta, és a Szudétavidék része lett. A város németül beszélő lakossága az amerikai hadsereg felszabadítása után elhagyta a várost, amely újra Csehszlovákia állam része lett.

A kommunista időkben a város rendkívül elhanyagolt volt, de 1989 óta a város korábbi pompája visszaállításra került, amely így rendkívül kedvelt turista-célponttá vált az osztrák és német utazók szemében.

2002-ben a Vltava hatalmas árvize súlyos károkat okozott a városban.

Látnivalók tekintetében mindenképpen első a kastély, amely a második legnagyobb kastély Csehországban, kertjeivel, a Szent Vitus székesegyházzal (XV. századi gótikus freskóival), barokk színházával (1766-ból), és az egész belvárosával.

Ceske Budejovice, II. Ottokár tér (Fotó: Flickr)

A várost 1055-ben Bohémia királyának, II. Ottokárnak Hirzo nevű lovagja alapította. A királyi város a király erejét jelképezte Dél-Bohémiában, a Witigonen és a Rosenberg arisztokrata családok ellenpontjaként. A város egyébként 1890-ig németül beszélő enklávé volt, majd a város ipari fejlődése miatt a csehek kerültek többségbe. A második világháború utáni tömeges elvándorlásig a városban stabilan 15 százalék körül volt a csehek aránya.

Fotó: Flickr

A város egyébként a Vltava völgyének közepén helyezkedik el, ahol a folyóba ömlik a Malse folyó. Az óváros a négyzet alaprajzú főtér, a II. Ottokár tér körül helyzekedik el, a téren gótikus, reneszánsz, barokk és 19. századi stílusok találhatóak meg. Említésre méltó a Piaristák terén lévő gótikus templom, a Szűz Mária jelenése (vagy valami ilyesmi).

Városháza (Fotó: Flickr)

A várostól 30 kilométerre fekszik a negyedik napi program helyszíne, a 1992-ben az UNESCO Világörökség részévé nyilvánított Cesky Krumlov városa.

A SÖR!

A város jól ismert a 13. század óta itt főzött söréről. Sokáig itt főzték a királyi sört a német-római császárság keretein belül, és a Budweiser sör, a pilzeni mellett a legismertebb sörök között volt/van számontartva.

Az eredeti Budweiser sört, a Budweiser Bürgerbräu gyártó sörfőzde 1785-ben lett alapítva. 1871-ben kezdte exportálni a sört az USA-ba. 1876-ban az amerikai Anheiser-Busch kezdte használni a “Budweiser” márkanevet 1876-ban.

A legnagyobb sörfőzde, a Pivovar Budejovicky Budvar 1895-ben lett alapítva, ennek van egyedül joga Európában Budweiser  néven sört forgalomba hozni.

A névhasználat folyamatosan perek tárgyát képezte. 1991-ben a két helyi és az Anheiser-Busch közti megállapodás után csak az Anheiser-Busch használhatta Észak-Amerikában a Budeweiser márkanevet. A Budvar (az eredeti budejovicei sör) az USA-ban és Kanadában “Czechvar” néven hozható forgalomba.

Létezik egy öregebb sörfőzde is 1795 óta, a kommunista időkben átkeresztelték Pivovar Samson-ra, elhagyva németesen csengő nevét. Jelentős exportot bonyolít Samson és Crystal márkájú söreivel.