Ezt a mixet nagyon jól megcsinálták az HBO-nál. Egy jó darabig nem is értettem, hogy miről megy a beszélgetés, aztán persze leesett…
HBO mix: nagyon tetszik!
20 hétfő feb 2012
20 hétfő feb 2012
20 péntek jan 2012
Posted in szubjektum
Címkék
Helyszín: Abszurdisztán fővárosa, Abszurdia, a Nemzetgazdasági Minisztérium bombabiztos bunkere
Idő: 2012. január
Két szürkeruhás, szürkehajú köztisztviselő hajol a szürke asztal fölé. Lábuk a szürke PVC-padlón. Ja, szürke székeken ülnek – leértékelés volt az AbszurdIKEA-ban.
Egyes: – Azt üzente az EU, hogy növelni kell a Minisztérium bevételeit.
Kettes: – De ez mit jelent?
Egyes: – Növelni kell a bevételeket!
Kettes: – Számlával kell igazolni?
Egyes: – Naná, mit gondoltál!
Kettes: – De hogyan növeljük az árbevételt? Megpróbáltuk ezzel az egykulcsos adóval, de nem történt semmi! Próbáltunk gyerekkedvezményt adni, de ez sem segített. A magánnyugdíjakat se engedték rendesen lekönyvelni!
Egyes: – De milyen jól jártunk vele! Abból az eltőzsdézett reálhozamból mekkorát nyaraltunk Balin!
Kettes: – Az mondjuk igaz. Hármaska is abból vette meg a Rábát.
Mutat a háta mögött egy szürke priccsen hánykolódó szürkeruhásra.
Egyes: Mi baja Hármaskának?
Kettes: Rémálmai vannak. Neki azt üzente az EU, hogy csökkenteni kell a kiadásokat!
Egyes: Hát, neki sem könnyű! Node, mi mihez kezdjünk? Szinte minden egyszerű pénzforrás elapadt.
Kettes: Azért nem minden! Van itt egy lehetőség!
Egyes félig felemelkedik a székről izgalmában.
Kettes: Cseréljük le a rendszámokat! Az durván 12 milliárd árbevételt jelentene!
Egyes: No de mennyibe kerülne?
Kettes: Azt kit érdekel! Majd elkönyveljük továbbképzésnek! Vagy megpályázunk egy EU-s környezetvédelmi pályázatot! Abbl úgyis annyi van, senki sem érti, minek!
Egyes: Jól hangzik!
Kettes: Köszönöm, akkor keltsük fel négyeskét, hogy szivárogtatassa ki a MagyarNemzettel, hogy ne érje váratlanul a zembereket!
Egyes: Jó, menjünk! Igazán örülök, hogy ezt ilyen gyorsan megoldottuk!
Kettes: Egyetértek, szép munka volt, igazi férfias feladatmegoldás!
Ezzel távoznak a színről, otthagyva Hármaskát, az ágyon hánykolódva….
19 hétfő dec 2011
Posted in fun
09 péntek dec 2011
Posted in fotó, fun, szubjektum
Címkék
A régebbi posztjaimat átnézve úgy látom, végül nem írtam meg a gondolataimat arról, hogy miért nem fogok a jövőben fotópályázatokon indulni, de idén februárban nagyon berágott a fejem, amikor a Nemzeti Múzeum “Az én Lánchidam” pályázatára olyan pályaműveket sikerült a mélyen tisztelt zsűrinek díjazni, amelyekben én valahogy nem éreztem a vibrálást, az egyedi látásmódot, a különlegességet, a minőséget.
Ezek azok a kritériumok szerintem, amitől egy fotópályázaton kiemelkedik a tömegből a nyertes.
Mivel azonban manapság sokkal inkább valami más rendezőelv szokott ítélkezni a fotópályázatokon, rá kellett jönnöm, hogy nem vagyok trendi, úgyhogy kerülöm a fotópályázatokat (ha lehet).
Hogy jól teszem, arra itt egy újabb remek példa. A hétvégén került a látókörömbe a Facebookon a számomra egyébként teljességgel ismeretlen Explorer magazin fotópályázatának díjátadója, amely képen a közönségdíjas fotó készítőjének éppen átadják a díjat.

A képet igazából csak azért szúrtam ide, hogy látszódjon, mit nyert a nyertes, egy Nikon D90 Kitet, ami szerintem egy jó erős középszintű fényképezőgép.
Ami igazán az ütős poén, hogy a közönségdíjat az alábbi képpel nyerte:

Nem is kérdés, hogy a verseny kiírói komoly hibát vétettek a szabályok meghatározásakor, de erre mondom azt, hogy amíg egy fotópályázaton egy ilyen fotóval lehet nyerni egy háromszáz ezer forint körüli díjat, akkor én azt mondom, hogy de jó, hogy nem indultam ezen a versenyen sem!
De ha kicsit hosszabban nézem a képet, akkor megszólal bennem a kisördög:
- Gyönyörűen lefotózott mikrofonállvány, nem?
- Nem!
06 kedd dec 2011
Posted in szubjektum
Címkék
Nekem – stílusosan – ezt a Mikulás-csomagot! Nem vicc!

Sietve odaértünk a Mr.XL-be, hogy vegyünk nekem a jövő heti mítingekre business-casual ruhát, csak éppen elfelejtettem benyomni a telefonba a parkolást. Lehet, hogy a sötétség zavart meg, vagy valami más, de csak simán bementünk shoppingolni, úgyhogy mire kijöttünk, meg is volt a Mikulás-csomag.
Komolyan, annyira jó kedvünk van valahogy, hogy csak röhögtünk rajta hazáig!
18 kedd okt 2011
Posted in fun, kütyü, szubjektum
Címkék
apple, fun, ios5, iphone, szubjektum
Az iOS5 frissítés nagyon ráfért már az Apple hordozható eszközeit használókra, 18 hónap nagy idő, ennyi telt el az előző nagy ugrás óta.
A nagy érdeklődés a megjelenés napján a szerverek túlterheltségébe torkollott, este fél nyolctól először a letöltés akadozott, aztán a hitelesítésnél akadt ki a frissítés egy immár legendás 3200-as hibaüzenettel, amire egyetlen megoldás van: próbáld újra.
Végülis sikerült mindkét iPhone-t frissíteni, Mónié csont nélkül, az enyém elakadt a restore-nál (nem egyedi hiba sajnos), úgyhogy lett belőle vadiúj iPhone, elbukva az SMS-eket (nem nagy veszteség) és néhány játékban elért achievementeket.

Összességében jók a benyomások az új iOS-vel kapcsolatosan. Friss, ropogós, gördülékeny. Az iCloud funkció pedig olyan, mintha mindig is lett volna, nem is értem, hogyan voltunk meg nélküle. Az integráció olyan szoros, hogy szinte észrevehetetlen. Ha olyanom van, a világbajnok webes felületen (icloud.com) vihetek fel nagy tételben adatokat, olvashatok emaileket, stb.

Aztán egyszercsak előkerültek a régi telefon kontaktjai is (amiket félig már újra felvittem), úgyhogy most hátrébb soroltam a projektet, jó így egyelőre.
Innentől az iCloud naptárát, kontaktlistjét és mailboxát használom elsődlegesként, felvéve párhuzamosan az eddig használt Google Calendart, Mailt is. Nagyon jó, hogy Mac nélkül tudok végre csoportokat létrehozni a kontaktok között (mégha ezek komplexitásban köszönő-viszonyban sincsenek a 2006-2007 körüli Nokia okos/üzleti telefonok hívócsoportjaival), illetve hogy nem veszik el a saját naptár vs. Google Calendar inkompatibilitásban az emlékeztető meg a meghívott személy, amire nemrégiben volt éppen példa.
Az újdonságok közül figyelemre méltó a magyarul Barátok (angolul Find my Friends) alkalmazás, amellyel követhetem azokat, akik engedik. Mivel ilyen ismerősöm nincs, akit követnék, ezért ennek az alkalmazásnak esetemben nincs sok értelme, de egy szülő-gyerek kontextusban már érdekes lehet.
A másik izgalmas dolog az Emlékeztetők. Korporét Outlook-júzerként kicsit furcsa, hogy nem a naptár környékén kell az emlékeztetőt keresni, hanem külön app van rá, azonban a webes felületen ez már a naptárban bújik meg (akárcsak a Notes), mutatva azért, hogy valamennyire integrált dologról van szó. A legnagyobb poén az “Emlékeztessen arra, hogy vegyek répát, amikor odaérek a zöldségeshez” fajta emlékeztető, a rossz hír az, hogy ehhez folyamatosan bekapcsolva tartja a GPS-t, amitől az akkutöltöttség rekordmértékben kezd el merülni… Szóval, jó dolog ez, de valahogy ezt másképp kellene megcsinálni (nem bír eleget az akksi hozzá).

A mintegy 200 szoftveres változást végignézni is sok, de kiemelendő a fényképezőgép gyorsabb előcsalogatása, a hangerőgomb használata expozícióhoz és nagyon izgalmas az iMessage is (instant messaging interneten keresztül). Érdekesség, hogy az iPod Touch mintájára szétszedték az iPod ikont, Zene és Videó appokra, aminek az lett az eredménye, hogy a plusz appokkal ill. a gyakran használt appokkal együtt lassan két képernyő kell a napi használathoz. A Notification Center ill. az új notification-dizájn (tudom, az Androidtól nyúlták), nagyon kellemes. Ha nyúlták is, elegánsan csinálták.
Kicsit hektikusan működik a wifin keresztüli szinkronizálás, eddig nem tudtam rájönni, hogy amikor nem csinálja, miért nem, de mivel a fontos adatok az iCloudban is mentve vannak, innentől nem izgat annyira a dolog.
Érzésre mintha jobban fogyasztaná az akksit. Standby állapotban is képes lekajálni óránként 1 százalékot, ami idegesítő (lehet, hogy ezt a százalékos kijelzés kellene inkább kikapcsolnom?). Nem lennék meglepve, ha lenne egy fogyasztás-optimalizálás az 5.1-ben. A rosszabb hír, hogy az új modellnek gyengébb az akksija. Évek óta mondom, hogy ebben kellene valami komolyabbat előrelépnie az Apple-nek. A megoldás alighanem az iPhone5 lehet, amelynek ping-pong-ütőnyi, 4,3 kijelzője alá be fog férni egy sokkal combosabb akksi.
További izgalmas hír, hogy az utóbbi napokban a Home gond kezdte megadni magát, de egy porpisztolyos tisztítás után (a nemhivatalos tanács kiporszívózásról szólt) mintha feltámadt volna. Állítólag típushiba, hogy kosz megy a gomb alá… Remélem, nem romlik tovább.
Érdekes hírt lehetett olvasni a techszájtokon, miszerint az Apple az iPhone5 megjelenésére készült, azonban valamikor február-április környékén rájöhettek, hogy nem lesz készen se az operációs rendszer (a Siri implementáció nehézségeiről suttognak), illetve a gyártással is lehetnek gondok, ezért módosítottak a terveken és ezért lett csak mostantól kapható a változatlan külsejű, átdolgozott belsejű iPhone4S, amelyet fanyalogva fogadtak a gyíkok, a vevők viszont annál lelkesebben.
Állítólag készült néhány iPhone5, amelyet megmutattak a tartozékgyártóknak, akik közül többen gőzerővel belevágtak az előkészítésbe/gyártásba és sokkolta őket a hír, hogy nem változott végül a dizájn (bár ez kicsit meseszerű, mert ha a készülékről értesültek, akkor arról miért nem értesültek, hogy mégsem lesz?).
03 hétfő okt 2011
Posted in fun, szubjektum
Címkék
Azt hiszem, vennem kell ilyet, természetesen a politikai korrektség jegyében mindkettőt, bár nekem a Gyurcsány-figura jobban tetszik, jobban eltalálták azt a jellegzetes testtartást, arcberendezést, ami annyira jellemző rá. Az Orbán figura nem ennyire karakteres, de azért az is találó.
Tumbleren találtam, megvásárolható itt.


27 kedd szept 2011
27 kedd szept 2011
Posted in fun, szubjektum
A hétvégi Indexes Nirvana-cikkek valamelyikében ajánlott valaki egy Nirvana-mashupot, ami után szinte leragadtam a számítógép elé, teljesen beszippantott a Youtube.
Mi az a mashup?
A szó maga összekeverést, összekeveredést jelent. Zenei mashup pedig az a zeneszám, amikor két zeneszámot összekevernek úgy, hogy az egyiknek mondjuk érvényesül a zenei alapja, míg a másiknak a vokálja.
Rátaláltam erre az ausztrál zsenire, aki csak Waxaudionak hívja magát, és azóta csak nézek kifelé a fejemből. A művei még a hozzám hasonló zenei dilettánsoknak is döbbenetesek és le a kalappal előtte!
A slusszpoén, hogy a számai (két lemeznyi anyag) letölthető 320kbps minőségű hibátlan mp3-ban és jól meghallgatható. Csak ajánlani tudom!
A kedvencem pedig a következő:
Volt ugyebár a Ghostbusters c. 1984-es (huh, de nagyon régen volt) mozifilm zenéje (apropó, tudja valaki, hogy kik ezek az arcok a klipben? (Chevy Chase-t, Danny DeVito-t, és Peter Falkot ismertem fel közülük, de kik a többiek? – á megvan: “The video also featured cameo appearances by celebrities who joined in the call-and-response chorus, including Chevy Chase, Irene Cara, John Candy, Nickolas Ashford, Melissa Gilbert, Jeffrey Tambor, George Wendt, Al Franken, Danny DeVito, Carly Simon, Peter Falk, and Teri Garr.” ):
Aztán volt az AC/DC egyik legnagyobb slágere a Brian Johnson-érából, az 1990-es Thunderstruck:
És ez a modern-kori Mozart csinált belőle egy Thunder busters c. mashupot:
Most mit mondjak? Úgy jártam, mint az egyik nagynéném, akinek annyira tetszett az egyik szám (már sajnos nem emlékszem, melyik), hogy felvetette kazettára egymás után és oda-vissza képes volt hallgatni órákig. Hát így jártam!
Függöny.
26 hétfő szept 2011
Posted in szubjektum