HBTT 2007

GabeR 2006. májusában lett az egyesület tagja, akkoriban már gyakran bringázgatott velünk. Ősztől pedig elkezdődtek a gyalogtúrák, amelyeket részben GabeR szervezett nekünk, de ha nem is ő találta ki az úti célt, ő beletett 2-3 geoládát, amit útba ejtettünk. Nagyon kellemes gyalogtúrák voltak ezek, sok olyan helyen jártunk, ahol még sosem azelőtt és szinte mindegyiken részt vettünk eredményesen és szép emlékekkel hazatérve (kivéve azt az egyet, amit úgy csináltam végig, hogy reggel belerúgtam az asztal lábába és estére nem bírtam levenni a cipőmet a túra végén).

GabeR a geocaching felől érkezett hozzánk, mivel sok-sok geoládát bringával derített fel anno. Deklaráltan nem vett részt versenyeken, az nem az ő stílusa volt, viszont szívesen jött a happys bringatúrákra, a Rómain a klubokba, de ő volt a biztos pont a Gázló TT-ken is az Augusztin-tanyánál lévő ellenőrzőponton. Az egyesület egyik legaktívabb tagja volt akkoriban. Lehetett rá számítani, komoly ember volt.

HBTT 2009

Sokat beszélgettünk, minden témában otthon volt, hihetetlen élettapasztalata révén mindig hozzá tudott szólni, tudott nekünk, fiataloknak olyan okosságot mondani, újszerű nézőpontot megvilágítani, amire esetleg mi magunk aligha lettünk volna képesek. Ennek ellenére sosem tűnt olyannak, mint kortársai, akik felbukkantak az egyesület körül és megpróbáltak minket erősen, néha erőszakosan, gyakran öncélúan befolyásolni.

GabeR sosem tett ilyet. Önzetlen volt és ezt nagyra becsültük. Szerettük.

Később, amikor sikerült rávennem, elvállalta az FB elnöki tisztjét. Távozásommal az egyesületből ő vezette át az interregnumon a szervezetet, hogy az törvényesen folytathassa tevékenységét. Ezért nagyon hálás voltam neki. Lemondásom után együtt túráztunk a befagyott Tisza-tavon és sok-sok témában értettünk egyet az egyesület jövőjét illetően – immár nélkülem.

Az utolsó fénykép legyen az, ahogyan talán mi, heppibájkos barátai emlékezni fogunk rá; 2009-ben a Happy-Sen senior csapat tagjaként mégiscsak elindult egy versenyen, nem is akármelyiken, a 24 órás váltón. Talán így, egy ilyen bringás fotóval méltó a búcsúzást zárni egy volt bringástárstól.

24 órás váltóverseny - 2009

Álljon itt zárásként az, amit a hbse.hu oldalán írt magáról bemutatkozásképpen:

Gyerekkoromban – ez nem tegnap volt – apám megtanított biciklizni. Mindig volt biciklim, és néha használtam is.
Aztán apám a fiaimat is megtanította biciklizni, nekik is mindig volt gépük, néha használták is.
Aztán eléggé megnőttek, és a 90-es évek elején kaptak egy-egy mountit – és ennek örömére végigmentünk a Duna-túrán (Hainburg-Passau). A következő évben egy 3 hetes, 1000 km-es Olaszország túra következett, majd két évvel később egy hasonló Holland kör.
2000-ben, egy szerencsés kimenetelű betegség után szoktam rá újra a kerékpárra, jövök-megyek télen-nyáron, városban, erdőben, hegyen-völgyön.
2004 közepe óta pedig rákaptam a geocaching-re (persze ha lehet kerékpárral), azóta GPS van a kormányomon, a túrák pedig többnyire (bár nem feltétlenül) a geoládák felé irányulnak.

GabeR imádott utazni, remek fotós volt, különböző távoli tájakon készített remek képeit megőrizni nekünk a Flickr.

Nyugodj békében GabeR!

Aki mindet szeretné megnézni, annak ide kell kattintania.

Aki a szubjektív besztof válogatásomat 42 fotóval, annak ide.

További tematikus albumok (itt lehetnek átfedések):

• HBSE a pályán (25)
• A regaui pálya (46)
• Bázis életképek (27)
• HBSE arcok (12)
• Táj és időjárás (13)
• Ételek, italok, pillanatok (9)
• Pénteki pillanatok (15)
• Rajt és cél (52)
• Díjkiosztó (27)
• Bauernhof Sepperl (15)
• Kati Regauban (33)
• Regau – HDR (4)

Jó szórakozást!

Tisztelt Kerékpáros Túrázók, Gázló TT résztvevõk, Érdeklõdõk!

A Happy Bike SE Elnöksége ezúton sajnálattal tájékoztat minden érintettet és érdeklõdõt, hogy a Happy Bike SE a 2009-es Gázló TT megszervezésében és megrendezésében semmilyen formában nem vesz részt.

Indoklás:
A Happy Bike SE bármilyen tevékenységét – ide értve különösen a közhasznú tevékenységeket – kizárólag a saját maga által is elfogadott elvek és célok mentén végzi.

A háttérről:
A Gázló TT megrendezésében – ahogy az a rendezvény honlapján (www.gazlo.hu ) olvasható is – A Happy Bike SE 2004 óta vesz részt,mely részvétel formáját tekintve leginkább a „társrendezés” szóval írható körül. A tényleges lebonyolítás döntő részét, azaz anyagi fedezetet és infrastruktúrát, az ellenőrző- és frissítő pontok személyzetét a Happy Bike SE biztosította, azonban a rendezvény megszervezésében a korábbi rendezők is részt vettek.

A 2008-as Gázló TT után több vonatkozásban is belső vita alakult ki a „társrendezők” között, mely alapjaiban a távok számáról, hosszáról, pontos útvonaláról szólt, azonban a vita során egyre inkább a társszervezők döntési jogosultságainak kérdése került előtérbe.

A Happy Bike SE Elnöksége és Felügyelő Bizottsága végül egy elvi állásfoglalást alakított ki, amelynek lényege a következő:

A Happy Bike SE mint Egyesület csak abban az esetben vesz részt a 2009-es Gázló TT megrendezésében, ha a TT-n a saját rendezvény-elvárásai megvalósulhatnak és a döntési hatáskörök véglegesen tisztázódnak.

A Happy Bike SE alapelvei a Gázló TT-vel kapcsolatosan:

• A Gázló TT maradjon nehéz, rangos rendezvény.
• Nem cél az ezres induló létszám, jelenleg ezzel nem tudnánk megbírkózni.
• Lehetőleg legyen két táv: egy 80-90 km körüli (de mindenesetre nem 50-60 km), és egy (jelentõsen) nehezebb, mindenképpen 100 km fölötti.
• Ha lehet, induljunk Herendről.
• Ha lehet, vigyük el a rövid távot is a gázlókhoz.
• Ha lehet, csökkenjen az ellenõrzõ pontok száma, egyszerűsödjön a logisztika.
• Javítani kell a rendezésen, elsõsorban a rajt/cél terület munkáján, informatikai ellátottságán.

Az említett kérdésekben az álláspontok nem közeledtek, ezért a Happy Bike SE Elnöksége 2009. május 2-i, 19 tag jelenlétében megtartott nyilvános ülésén, a jelenlévő tagokkal egyetértésben, egyhangúlag úgy határozott, hagy az Egyesület a 2009-es Gázló TT rendezésében és lebonyolításában nem vesz részt.

Happy Bike SE

Az sms egyébként arról szólt, hogy ne siessünk… Hát akkor már ott voltunk, úgyhogy szépen megvártuk, amint elkészül, időbe belefért. Jött is nemsoká és már suhantunk is. Utunk eseménytelenül telt, a szürke felhők alatt mintegy másfél óra eseménytelen út után értük el Poroszlót, a hétvégi túrák bázisát.

Gyorsan kipakoltunk a kocsiból a motyóinkat a szálláson, a Rubin panzióban, majd szerelvényigazítás után máris indultunk a kikötőbe, ahol már kisebb tömeg gyűlt össze fogadásunkra a túrára…

Regisztráltunk, fizettünk és indultunk. Furcsa érzés volt egy tó jegére rámenni, de az az igazság, hogy valójában nagyon kevés helyen mentünk igazából a jégen. Voltak nyílt terepek, ahol a vezetőnk előrement ellenőrizni a terepet, de alapvetően a Tisza-tó megfagyott iszapján sétáltunk, amit néha belepett egy kis havas zúzmara, néha pedig valamennyi jég. Voltak helyek, ahol léptünkre beszakadt a jég, és vízben tocsogtunk, de alatta ott volt a következő, masszív jégréteg, úgyhogy igazából nem történt semmi baj.

Voltak szakaszok, ahol nádasban mentünk, na annak is van egy hangulata, amikor 3-4-sok méteres nádasban gyalogol 160-nál is több ember. Felülről nézve biztosan mókás lehetett.

Az útvonal a következő volt: Csicsman Kikötő – százlábú híd alatt át – Dühös-lapos – Fás-ér (pihenőhely) – Szartos – Gémeskút – Bocskoros-híd alatt át – Tisza-tavi Vízi Sétány – Csicsman Kikötő

A hídig, sőt tulajdonképpen a pihenőig eseménytelenül telt utunk, furcsállottuk a rengeteg kagylót, aztán rájöttünk, hogy ez bizony a meder. Egy túrázó mesélte, hogy ezzel a leengedéssel/vízszintcsökenéssel (ez nem derült ki számomra, hogy szándékos, vagy természetes folyamat (bár mi lenne természetes egy mesterséges tóban?)) a halak nagy része is elpusztul; ha túl is éli valahogy a vízszint-csökkenés, a meder aljáig megfagyó vizében rekedt halak megdöglenek természetesen….

Persze vannak átfolyások, ahol mozog a víz és nem fagy meg, vagy sosem fagy meg az aljáig (ilyen a Kis-Tisza, amelyen a második napon jártunk), ott nagy divat a lékhorgászat, láttuk is.

Végülis a madárfészkes rész után már visszafelé haladtunk, egy nagy nádas-átkelés után már lehetett látni Poroszló templomtornyait, itt már a Nap is előbújt a felhők közül, úgyhogy végülis egy vidám délutáni hangulatban zártuk a szombati napot, amelynek a túraadataiból kiderült, hogy 16 km hosszú volt.

Hazatérvén kicsit kiolvadtunk, megvártuk Andrást, aki megnézte a Vízi Sétányt, majd egy rövid bevásárlás után a közeli Kormorán étteremben vacsoráztunk. Gaber halat evett hallal, Éva májgombóclevest kért palacsintametélttel, én pedig egy erőleves után megküzdöttem egy sörrel locsolt sült csülökkel, ami akkora volt, hogy nem bírtam megenni, de azzal együtt nagyon finom volt.

Este tízig ment a borozgatás és a beszélgetés, sokmindenről szó esett és néha a legbutábbnak éreztem magam – alighanem jogosan – , de jó volt hallgatni a sok okos gondolatot.