Másképp fogalmazva, csődvédelmet kért, de ez majdnem ugyanazt jelenti: gyakorlatilag a vég kezdete.

Nem titok, hogy ez elsősorban azért érint, mert több, mint 7 évet dolgoztam a Kodaknál, amely az első igazi multinacionális munkahelyem volt, ráadásul nem is akármilyen, hanem nagyon kemény a maga nemében.

Jó volt ott dolgozni, bár érkezésem után (vagy talán valamivel előtte) a magyar leányvállalat is túl volt a csúcson. Volt még néhány jó éve, aztán volt néhány kevésbé jó.

Szakmai szempontból mindenképpen jó volt, megtanított rendszerben gondolkodni, globális hatásokat figyelembe venni. Nagyon jó volt látni közelről, hogy működik egy amerikai multi az európai környezetben – voltak pozitív/negatív vadhajtások egyaránt.

A Kodak globális vesztét az okozta, hogy megváltozott a világ és nem tudott vele változni. Az analóg filmes világban 40+% körüli haszonnal szárnyaló óriáscég nem tudta magát összehúzni egy digitális szórakoztató-eletronikai gyártóvá a maga tisztességes -5-10 százalékos haszonkulcsával.

Nem tudtak működő üzleti modellt kitalálni ebben a változó világban.

A Kodak fénykora Magyarországon 2006. végén fejeződött be, csak a mozifilmes és a szkenneres üzletág maradt, mára nem tudom, létezik-e még egyáltalán bármelyik is.

Mindenesetre a csőd magával ránthatja a még működő sikeresebb üzletágakat is (ha vannak még ilyenek).

A végére álljon itt egy személyes emlék, az utolsó karácsonyi vacsorán készült kép némileg módosított változata…

Bye-bye, Kodak!