Nagy nehezen sikerült összetrombitálni a kollégáimat, persze addigra elfogytak a jegyek az IMAX-be, úgyhogy maradt a sima 3D a Mammutban, ahol most először voltam moziban, és azt sem tudtam, hogy mindkét épületben van mozi…

Na mindegy. Teltház volt, de mégsem tűnt zsúfoltnak, a szokásos poénokat bekiabálós, poénokat lelövő óvodások ezúttal elmaradtak (lehet, hogy ez moziválasztás – és így a környék választásának kérdése is?). Bemelegítésnek jöttek a 3D reklámok, nagyon jópofák voltak. Sajnos pont a hátam mögött volt a vészkijárat zöld lámpája és folyamatosan zavart a tükröződése, úgyhogy az élmény nem volt zavartalan, de azért kibírtam, csak zavart a fókuszálásnál, hiszen a 3D filmnél mindig fókuszálni kell arra, ami éles. Na, mindegy. A hely nem volt százas, lesz ennek a filmnek egy köre az IMAX-ben.

A filmről.

• Hatalmas mese. Emlékszem, micsoda csodálattal beszélt mindenki Tolkienről és az általa teremtett univerzumról, vagy anno a Star Wars univerzumáról, nyelveiről. Nos, ebben az esetben ugyanaz a csodálat várható el a készítőktől. Rájöttek, hogy igazán jó történetet csak a háttérinformációk megismertetésével lehetséges. A filmben megismerjük az egész bolygót, az ott élő élőlényeket, szokásaikat. Motivációjukat.Ebből a szempontból hibátlan a film. A mesébe bele tudjuk magunkat képzelni, és milyen meglepő, sokkal inkább lennénk 3 méter magas kékbőrű bennszülött pandorai, mint a világukat egy kék kristályért leromboló ember!
• Magával ragadó történet. Ahogy vége lett, az egyik kollégám legalább felsorolt négy-öt filmet, amiből a sztorit “összelopkodták”. Egyszerű sztori. De nem pont az a lényeg, hogy a történet magával ragadó legyen? Minek bonyolult, eredeti történet, hogy a film végén úgy jöjjön ki az ember, hogy most akkor ki volt az a szereplő, aki a felénél benyargalt és megmentette a főhőst? Ja, hát ő volt a főhős apjának törvénytelen gyereke, akiről addig egy szó sem esik? Bullshit. Egy történet ne legyen túlkomplikált. Nem sikeres az a történetszövés, amikor a film elején meghal z összes főszereplő, hogy aztán a film végén kiderüljenek, hogy nem is haltak meg, sőt, ők voltak az árulók és mindvégig a háttérből irányították az eseményeket? A történet fontos, de legyen logikus és konzekvens. Maradjon meg a történet, a látvány és a környezet (valóság) megfelelő harmóniája. Az Avatar tökéletesen megvalósítja az egyensúlyt. A történetet a helyén kezeli, nem rendeli sem a látvány alá, sem a szereplők fölé. Minden úgy történik, mintha természetes volna.
• Tökéletes megvalósítás. Megmondom őszintén, én nem láttam, hogy mikor volt igazi és mikor volt animáció. Engem lenyűgözött a látvány, amely tökéletes volt. A hanghatások nem voltak zavaróak, mint ahogy a 3D effektek sem. Utóbbi sokkal inkább a mélységélességgel való játék hathatós segítői voltak, amelynek segítségével jótékonyan terelték a néző figyelmét a lényeges részek felé.

Anélkül, hogy lelőném a film poénjait, elmondhatom, hogy az utóbbi évek legjobb filmjét láthattam. Felkavaró történet, gigantikus látvány, hibátlan sci-fit alkottak a készítők. Le a kalappal.