Ma van a hazai premier – látni kell…

(avagy a “kristálykoponya királysága – wtf?)

Szóval hosszú idő után újra moziban (nem emlékszem a legutóbbi mozizásra, talán DieHard4.0), Duna Plaza kilences (nagy/Indesit) terem. Majdnem tele volt, csak az első sorok és a legszéle volt üres.

A filmről. Jó film, nézhető, néhány poén mindenképpen szellemessé teszi, persze tudjuk, hogy Indy nem tréfál. A téma kicsit elnagyolt talán, a nézőnek ismeretlen jóbarát személye mindvégig zavart, mint ahogy az is, hogy nem volt világos, hogy mire hajtanak a főhősök, egymás ellen vagy a végső dicsőségért. Ennél többet elmondani már poéngyilkolászás lenne… Osztom kollégám nézőpontját, hogy a kevesebb valószínüleg több lett volna, kár volt ennyi mindent belekeverni…

Harrison Ford tényleg öreg, de azért jól nyomja. A kép és a hang ütős; az atombomba-robbanás alatt másodpercekig remegett a székem (szerintem az egész házzal együtt), úgyhogy egyértelműen moziban kell megnézni, jó döntés volt.

Csak ajánlani tudom.

Anno moziban akartam megnézni, de így utólag örülök neki, hogy nem költöttem rá túl sokat.

A film ugyebár egy játék körüli sztorira épül. Ez sajnos visszaüt, mert végig az volt az érzésem, hogy a készítők nem tudták eldönteni, hogy egy csípős vígjátékot csinálnak vagy egy ütős akciófilmet. Így aztán a kettő keveréke lett. Csakhogy ez gáz. Mert amikor a pöröj odacsap, akkor az nem vicces, ha alatta van a lábujjad. Viszont ha előtte a pöröj még poénkodott is, akkor pláne nem érted, mi van…

Szóval, a látvány csillagos ötös (bár mintha kicsit kapkodnák a CGI-t, ami egyértelműen a szűk költségvetésre utal), Michael Bay/Jerry Bruckheimer páros jól összeszokott az évek során, úgyhogy elég rutinosan tolják a produkciót.

A szereplők is már-már rutinból nyomják (ő a kedvencem, annyira tipikus karakterszínész), látszik rajtuk, hogy nem kellett hónapokat emészteniük magukat a karakter megformálásán… Ott van minden ismert arc a fenti alkotók filmjeiből. Josh Duhamel nem vitte túlzásba, Shia LaBeouf pedig már előre gáz, hogy mit fog előadni az Indy 4-ben… John Voight ever!

Na mindegy, ha pontozni kellene, ötből három.

(posztcímért köszönet lipilee-nek)( akinek ma ellopták az autóját, tehát keressük együtt)

Télen, a csikorgó hidegben forgatták a Rózsa utca egyik panellakásában a Romazsaru-t. Ennek a környékbeli lakók nagyon örültek, hiszen a környéket elfoglalták a filmesek, napokig nem lehetett parkolni a környéken… Errõl írtam is anno …

Na, most olvasom az Indexen, hogy lassan készen lesz a film, bár jó magyar mozifilmesként azért itt is bejátszott a lépek a pénzzel effektus, hiába, néhány milkáért emberek bármire képesek. A háttérrõl így ír az Index:

A Felhõ a Gangesz felett címû film bemutatása óta négy év telt el, Dettre Gábor azóta készíti elõ a Romazsarut, ami Kertész Ákos A gyûlölet ára címû regényébõl készült. A film ötletét Simó Sándor adta a rendezõnek, aki nagyjából 200 millió forintból megvalósítja azt. A munkálatokat hátráltatta, hogy nehezen találták meg a megfelelõ producert: az egyik csõdbe ment, a másik Dettre nevében vett fel pénzeket a Nemzeti Kulturális Alaptól. Végül az Új Budapest filmstúdió vezetõje, Kántor László vette kézbe a projektet. Jelenleg Dettre az MMKA-val tárgyal arról, hogy be kell-e mutatni a filmszemlén.

Hát igen, gyarló az ember… Mindenesetre, úgy látszik, sikerült a filmet végre-valahára befejezni, gondolom legalább akkora zöldség lesz, mint a legtöbb magyar film mostanában, úgyhogy majd csak erõsen ittas vagy más (receptre felírt) tudatmódosító szer hatása alatt sikerül majd egyszer valahogy megnézni… Na mindegy.

Tulajdonképpen mindig is rajongtam az utópiákért, bár elsõ sorban a pozitívakért. Az utolsó háború/globális felmelegedés/gépek lázadása/ûrlények támadása jellegû dolgok annyira nem fogtak meg. Na jó, ez sem igaz, mert ott van például a Terminátor 2, szóval vannak kivételek… Continue reading »