• Anno és most – Budapest és más
  • Hazajáró
    • Hazajáró 2010
    • Hazajáró 2011
    • Ami a Hazajáróból eddig kimaradt… (hamarosan)
    • Hazajáró extra
    • Északi várak túra
    • Dunántúli várak túra (hamarosan)
    • Román kori építészeti emlékek (hamarosan)
  • Budapest légvédelme anno…
    • MN2124 11/1 Pilisszentlászló-Észak (Urak Asztala) “CENZOR”
    • MN1059 11/2 Pilisszentkereszt “SÉTÁNY”
    • MN1107 11/4 Etyek “PAJZS”
    • MN3121 11/8 Fót “BÚZA”
    • MN6360 11/9 Pilisszentlászló (Lom hegy) “VÉSNÖK”
    • MN4213 11/10 Tinnye “GÁRDA”
    • Fogalmak, definíciók, rövidítések, források
  • Fotók

AZso dot net

~ "Minden fejben dől el..."

AZso dot net

Tag Archives: ojjektum

Megemlékezések Steve Jobs emlékére

07 péntek okt 2011

Posted by AZso in ojjektum

≈ Vélemény?

Címkék

apple, ojjektum, steve jobs

Sorban érkeztek a tegnapi napon az indokolatlanul fiatalon elhunyt Steve Jobs emlékét magasztaló megemlékezések. Nagyszerű méltatások ezek mind.

A teljesség igénye nélkül következzék itt néhány!

Az első az abcnews nekrológja, amelyben érdemes megfigyelni, hogy milyen szuperlatívuszokban beszélnek róla. És érdemes belegondolni, hogy tényleg, mennyire megváltoztatta az életét az embereknek az Apple vezére, amikor elkészítette az iPodot, az iTunest, az iPhone-t, az iPadet és a rengeteg, innovatívabbnál innovatívabb fogyasztói terméket.

Aztán itt a CNN videonekrológja, amely legnagyobb pillanatait, a vállalat mérföldköveit, a keynote-kat idézi fel. Az első Mac, amikor látszik, hogy ő maga is szinte rajong termékéért, vagy a visszatérés az iMac-kel. Az iPod, amely forradalmasította a zenehallgatást, és magát a zeneipart is. A kicsi farmerzsebből (tényleg, az mire való?) előhúzott iPod nano, és a forradalmi (mai szemmel nézve hétköznapi?) iPhone. A kategóriateremtő iPad, amely óriási sikert aratott, vagy a nagyot ugró iPhone4 a Facetime-technológia bevezetésével megteremtve az elérhető és egyszerű videótelefonálást. Íme a videó:

Az In Focus, a nagyképes blogot “feltaláló” Alain Taylor is külön gyűjteményben emlékezett meg Jobs életéről és munkásságáról, az alábbi linken megtekinthető. Hasonlóan a magyar Appleblog is képsorozattal emlékezett.

Innen emelném ki az utolsó, megható képet, az egyik utolsót talán Jobsról, amikor az utolsó keynote-ja után, idén júniusban a nézőtéren őt váró feleségéhez ment oda.

De nemcsak videóüzenetek érkeztek, a kollégák és meghatározó személyiségek azonnali közleményeikben önzetlenül méltatták Jobs tehetségét, sikereit. A 9to5mac válogatása következik angolul.

Apple posted the following statement on their website:

Apple has lost a visionary and creative genius, and the world has lost an amazing human being. Those of us who have been fortunate enough to know and work with Steve have lost a dear friend and an inspiring mentor. Steve leaves behind a company that only he could have built, and his spirit will forever be the foundation of Apple.

Below are pieces of remembrance from some of the people surrounding Steve Jobs.

Statement issued by Apple’s Board of Directors:

We are deeply saddened to announce that Steve Jobs passed away today.

Steve’s brilliance, passion and energy were the source of countless innovations that enrich and improve all of our lives. The world is immeasurably better because of Steve.

His greatest love was for his wife, Laurene, and his family. Our hearts go out to them and to all who were touched by his extraordinary gifts.

 

Steve Jobs’ family have provided the following statement:

Steve died peacefully today surrounded by his family.

In his public life, Steve was known as a visionary; in his private life, he cherished his family. We are thankful to the many people who have shared their wishes and prayers during the last year of Steve’s illness; a website will be provided for those who wish to offer tributes and memories.

We are grateful for the support and kindness of those who share our feelings for Steve. We know many of you will mourn with us, and we ask that you respect our privacy during our time of grief.

 

CEO Tim Cook just issued the memo below internally to the company:

Team,

I have some very sad news to share with all of you. Steve passed away earlier today.

Apple has lost a visionary and creative genius, and the world has lost an amazing human being. Those of us who have been fortunate enough to know and work with Steve have lost a dear friend and an inspiring mentor. Steve leaves behind a company that only he could have built, and his spirit will forever be the foundation of Apple.

We are planning a celebration of Steve’s extraordinary life for Apple employees that will take place soon. If you would like to share your thoughts, memories and condolences in the interim, you can simply email rememberingsteve@apple.com. No words can adequately express our sadness at Steve’s death or our gratitude for the opportunity to work with him. We will honor his memory by dedicating ourselves to continuing the work he loved so much.

Tim

 

Bill Gates offers his condolences (via AllThingsD):

I’m truly saddened to learn of Steve Jobs’ death. Melinda and I extend our sincere condolences to his family and friends, and to everyone Steve has touched through his work.

Steve and I first met nearly 30 years ago, and have been colleagues, competitors and friends over the course of more than half our lives.

The world rarely sees someone who has had the profound impact Steve has had, the effects of which will be felt for many generations to come.

For those of us lucky enough to get to work with him, it’s been an insanely great honor. I will miss Steve immensely.

Google’s Sergey Brin just posted this statement on Google+:

From the earliest days of Google, whenever Larry and I sought inspiration for vision and leadership, we needed to look no farther than Cupertino. Steve, your passion for excellence is felt by anyone who has ever touched an Apple product (including the macbook I am writing this on right now). And I have witnessed it in person the few times we have met.

On behalf of all of us at Google and more broadly in technology, you will be missed very much. My condolences to family, friends, and colleagues at Apple.

 

Mark Zuckerberg posted this:

Steve, thank you for being a mentor and a friend. Thanks for showing that what you build can change the world. I will miss you.

 

AT&T released the following statement:

We are saddened by the passing of Steve Jobs. Steve was an iconic inventor, visionary, and entrepreneur, and we had the privilege to know him as partner and friend. All of us at AT&T offer our thoughts and prayers to Steve’s wife, family, and his Apple family.

 

Disney CEO Bob Iger:

Steve Jobs was a great friend as well as a trusted advisor. His legacy will extend far beyond the products he created or the businesses he built. It will be the millions of people he inspired, the lives he changed, and the culture he defined. Steve was such an “original,” with a thoroughly creative, imaginative mind that defined an era. Despite all he accomplished, it feels like he was just getting started. With his passing the world has lost a rare original, Disney has lost a member of our family, and I have lost a great friend. Our thoughts and prayers are with his wife Laurene and his children during this difficult time.

 

And the note to Disney employees:

Dear Colleagues:

After a courageous fight, Steve Jobs has lost his long battle against cancer.  It’s almost incomprehensible that such a force of nature could ever be subdued, much less stilled.  With his passing the world has lost a rare original, Disney has lost a member of our family, and I have lost a great friend.

An incomparable innovator, Steve influenced two separate centuries and forever changed what we believe is possible.  Inspired and inspiring, he worked tirelessly to surprise and delight people – launching entire industries built from his imagination and his ability to make us all want to come along for the ride.  I know we are all proud that  he was part of our Disney family, honored that he entrusted the creative brilliance of Pixar to our keeping, and grateful for his support, advice and friendship.

Steve once shared his views on life with college graduates in a commencement address that, true to his style, set a new standard.  He said, “Your time is limited, so don’t waste it living someone else’s life…have the courage to follow your heart and intuition. They somehow already know what you truly want to become. Everything else is secondary.”

That’s how Steve lived,  who he was, and how I will always remember him.

Our thoughts and prayers  are with his wife Laurene and his children during this difficult time.

Bob

“Think Different.”
Sent from my iPad

President Barack Obama via The White House Blog:

Michelle and I are saddened to learn of the passing of Steve Jobs. Steve was among the greatest of American innovators – brave enough to think differently, bold enough to believe he could change the world, and talented enough to do it.

By building one of the planet’s most successful companies from his garage, he exemplified the spirit of American ingenuity. By making computers personal and putting the internet in our pockets, he made the information revolution not only accessible, but intuitive and fun. And by turning his talents to storytelling, he has brought joy to millions of children and grownups alike. Steve was fond of saying that he lived every day like it was his last. Because he did, he transformed our lives, redefined entire industries, and achieved one of the rarest feats in human history: he changed the way each of us sees the world.

The world has lost a visionary. And there may be no greater tribute to Steve’s success than the fact that much of the world learned of his passing on a device he invented. Michelle and I send our thoughts and prayers to Steve’s wife Laurene, his family, and all those who loved him.

 

Chief creative officer John Lasseter and president Ed Catmull for Walt Disney and Pixar Animation Studios:

Steve Jobs was an extraordinary visionary, our very dear friend and the guiding light of the Pixar family. He saw the potential of what Pixar could be before the rest of us, and beyond what anyone ever imagined. Steve took a chance on us and believed in our crazy dream of making computer animated films; the one thing he always said was to simply ‘make it great.’ He is why Pixar turned out the way we did and his strength, integrity and love of life has made us all better people. He will forever be a part of Pixar’s DNA. Our hearts go out to his wife Laurene and their children during this incredibly difficult time.

 

Apple has invited those wishing to share their thoughts, memories, and condolences to email rememberingsteve@apple.com

Adobe Cofounders John Warnock and Chuck Geschke,

“We met Steve Jobs about 3 months after we started Adobe. He called us and said: ‘I hear you guys are doing great things – can we meet?’ He came over to our tiny office in Mountain View and saw the early stages of PostScript. He got the concept immediately and we started about 5 months of negotiations over our first contract. Apple invested $2.5 million into Adobe and gave us an advance on royalties. This allowed us to help Apple build the first LaserWriter. Without Steve’s vision and incredible willingness to take risk, Adobe would not be what it is today. We owe an enormous debt to Steve and his vision.

We have always had great admiration and respect for Steve. The world is a better place because of him, and his absence will leave a huge hole in the world of technology.

We will miss him greatly.”

Oszd meg:

  • Twitter
  • Facebook

Jövő keddre ne csinálj programot!

27 kedd szept 2011

Posted by AZso in fun, kütyü

≈ Vélemény?

Címkék

apple, fun, iphone, Kütyü, ojjektum

Mert itthonülős lesz, ekkor jelentik be az új iPhone-t (ami nekem alighanem skip lesz), illetve az iOS5-t, ami nagyon várós!

Oszd meg:

  • Twitter
  • Facebook

Az F1 visszatér az USA-ba – jövőre…

26 hétfő szept 2011

Posted by AZso in szubjektum

≈ Vélemény?

Címkék

f1, fun, ojjektum, red_bull

… és a Red Bull (Coulthard papával a fülkében) végigment a pályán elsőként. Hát, PR-anyagot tudnak csinálni a Red Bullnál (mást is)!

Oszd meg:

  • Twitter
  • Facebook

Mi is az a HDR?

13 péntek máj 2011

Posted by AZso in fotó, fun

≈ Vélemény?

Címkék

fotózás, hdr, ojjektum

Úgy emlékeztem, írtam már ilyet, de úgy látszik, elvesztek a fordításban, úgyhogy röviden vázolom a témát újra!

A HDR a “high dynamic range” szavakból összerakott mozaikszó. Jelentése az, hogy a HDR technológiával készült képnek nagyobb a dinamikája, mint a nem azzal készült képeknek (ennek is van neve, LDR). A magas dinamika tartomány azért izgalmas a fotózás számára, mert a fényképezőgépek és az emberi szem eltérően érzékeli a nagy fényerejű világos és kis fényerejű sötét felületeket egymáshoz közel. A csodálatos emberi szem, amelyet a legmodernebb digitális érzékelőkkel sem tudunk utolérni, mindkettőt engedi látni, míg a digitális fényképezőgépek vagy a sötétre vagy a világosra optimalizálják a fényleképezési paramétereiket, ezért ha a sötétre optimalizálnak, akkor a világos részek túlexponáltak lesznek, ha a világosra, akkor a sötét részek alulexponáltak.

Az alábbi képen ezt illusztálnám egy egyszerű példával. Az általános iskola óta tudjuk, hogy a téglatesteknek, ha egy irányból süti őket a fény, nem nagyon van azonos fényességű oldaluk. Ha pedig ennyire egy fényforrást használunk, akkor látszik, hogy a dobozka jobb oldala fényes, a bal oldala pedig sötét.

Ekkor jön a képbe a HDR technológia, amely az ún. exposure bracketing funkció segítségével (de akár manuálisan is) több expozíció készül, egészen az alulexponálttól a túlexponáltig. Ekkor elvileg mindegyik részletről van egy korrekten exponált képünk. Hogy hány kép készül és hogyan, az mindenkinek a tudása/szokása szerint változhat. Nekem a Kodak P712 öt expót csinált egy Fé-nkénti lépésekkel (-2, -1, 0, +1, +2), a Sony Alpha 200 három képet csinál 0.7 Fé-nként  (-0.7, 0, +0.7)(de néha át szoktam verni manuális módban, akkor kilenc képet csinálok -2 és ) – a Sony ebből a szempontból nem kielégítő teljesítményt nyújt, sokan vártak firmware-frissítést ezügyben a Sonytól, de végül ehhez a modellhez sosem készült firmware-frissítés.

Az okosabb gépek képesek az így készült képeket már a helyszínen összekeverni, alapszintű eljárásokkal. Ilyen a kollégák Nikon D90-e, ha jól értettem. Az igazi eljárások azonban az utómunkálatoknál kerülnek elő. A RAW-ban fotózott képeket valamilyen szoftverrel (Photoshop, Photomatix Pro, egyéb) lehet összeilleszteni, ekkor a különböző paramétereket egyenként lehet állítani. Ekkor láthatóvá válik a külön képeken túl sötét vagy tú világos részlet is. Ugyanezt csinálja alapszinten az iPhone kamerája is, az alábbi képen látszik a HDR lényege!

A HDR lényege tehát az, hogy közelebb hozza a digitális fényképezőgép által készített és a monitoron megjelenített képet az emberi szem által látott képhez.

Fontos, hogy igazán jó HDR képet csak mozdulatlan tárgyakról lehet csinálni, tehát például egy forgalmas utcáról (mozgó emberekkel, autókkal) nem igazán lehet. A másik fontos kitétel, hogy a JPG tömörítésen átesett (tálalásra kész) képekkel sem lehet túl sok mindent kezdeni, mert sok információ hiányzik már belőlük. Az ún. “egyképes HDR-ek” pedig szimplán átverések, photoshop manipulációk sora, amelyek bár a végeredményt tekintve lehetnek akár magas dinamikájú képek, azaz HDR-ek, igazából azonban nem azok.

A másik észrevétel, hogy nagyon gyakran előfordul (velem is, nem vagyok kivétel), hogy “megszalad a csúszka”, a saturation, a lumonisity erősebb lesz, mint ami az eredeti célt szolgálja, ekkor keletkeznek azok az inkább már művészies kategóriába tartozó túlszaturált, vibráló színű képek, amelyeket a legtöbben valószínüleg a HDR-el azonosítanak. Nem tagadom, én is beleestem ebbe a hibába – néha még ma is – de ez az eszköz nálam arra szolgál, hogy valamelyik apró részletre irányítsam vele a figyelmet.

A HDR tehát egy észrevétlen eszköz lehet egy profi kezében, míg egy lelkes amatőr kezében egy egyedi látványvilágot kialakító stílus módszerévé léphet elő.

Nézzünk egy példát egy rossz és egy jó képre!

Az első az egyik első HDR próbálkozásom, értelemszerűen a feledhető kategóriába tartozik. Izzadtságszagú, bemozdult, fehéregyensúly sehol, a tárgyak körül halo (ami ha direkt van, akkor jó, de egyébként hiba), katasztrófa.

2006

Mondhatjuk nyugodtan, hogy 4 évvel és több tízezer képpel később, meg egy generációval későbbi képalkotórendszerrel felszerelkezve sikerült egy valamivel jobb képet csinálni.

2010

Jó, persze, itt a Nap is sütött, de itt látszik egy visszafogott HDR-kezelés mennyivel feldobja a képet (a HDR itt a pillér két oldalfalánál figyelhető meg a legélesebben).

Összefoglalva, a HDR visszafogott alkalmazása (akár beégetett firmwareként (l. iPhone)), akár művészi(es) túlzásokba csábító szoftverek alkalmazávál) egy olyan technikai eszköz a fotós kezében, amelyet a megfelelő helyen és pillanatban alkalmazva emelheti a fényképei minőségét és a nézők örömére (is) szolgálhat.

Az összes HDR-technikát alkalmazó képemet az alábbi diavetítésben tekintheted meg:

Hát, röviden ennyit a HDR-ről.

Oszd meg:

  • Twitter
  • Facebook

25 éve történt: Csernobili reaktorbaleset

26 kedd ápr 2011

Posted by AZso in ojjektum

≈ Vélemény?

Címkék

25, csernobil, ojjektum

1986-ban, ezen napon (pontosabban ezen nap hajnalán) történt a modernkori világ egyik legnagyobb hatású energetikai balesete. Sajnos mára már csak azt lehet mondani, hogy az egyik, mivel az évfordulóra felzárkózott a sorban a fukushimai atomerőmű reaktorainak pusztulása.

25 évvel ezelőtt, az előző napon megkezdett, a reaktor áramellátásával kapcsolatos kísérlet egy olyan megállíthatatlan folyamathoz vezetett, amelynek során a Pripjaty városának közvetlen közelében lévő csernobili atomerőmű négyes reaktorblokkja felrobbant, szétvetve az épületet és izzó rádióaktív felhővel beterítve környezetét. A folyamatosan égő, fehéren izzó grafit tüze a nukleáris üzemanyagot a légkörbe emelte és beterítette Ukrajna, Fehéroroszország és Oroszország jelentős területeit, majd a felhő tovaterjedésével egész Európát és az Egyesült Államok keleti részét. A hulladék 60 százaléka ugyan kihullott Fehéroroszországban, jelentős mennyiségű sugárzó anyag érte el a távolabbi országokat is.

Fotó: http://www.flickr.com/photos/pedromourapinheiro/

A késve, de akkor hatalmas erőkkel megkezdett mentési és mentesítési munkálatok során több százezer embert lakoltattak ki, az erőmű közelében lévő területekről és a távolabb eső vidékekről egyaránt. A munkálatok során kb. félmillió ember, hivatalos nevén likvidátor végzett kisebb-nagyobb munkát az atomerőmű 30 kilométeres körzetében. Voltak, akik csak 30 másodpercet dolgoztak az erősen sugárzó grafittörmelékkel borított tetőn, de voltak olyanok is, akik hosszabb ideig járőröztek a távolabbi vidékeken, megakadályozva pl. az állatok elvándorlását a környékről.

Az áldozatok pontos számát megbecsülni is nehéz, voltak ugyan néhányan, akik a balesettel összefüggésbe hozhatóak, a legtöbben azonban évekkel később haltak meg és a szovjet(később orosz) hatóságok gondosan ügyeltek arra, hogy az áldozatok nehezen legyenek összefüggésbe hozhatóak a balesettel.

A baleset egészségügyi hatásai beláthatatlanok, eltörpülnek a gazdasági, politikai hatásai mellett, mégha sokan a Glasznoszty egyik nagy mérföldkövének tartják a balesetet. Több százezer rákos megbetegedés okozója lehetett világszerte a szétszóródott nukleáris hulladék, a több száz/ezer éves felezési idejű izotópok mind a mai napig szennyezik a világot.

25 év nagy idő és mégis elszállt egy pillanat alatt. Az emlékek megfakultak. Évek óta riogatnak azzal, hogy a sebtében emelt szarkofág össze fog omlani, ezért az EU és más gazdag országok pénzelik az új szarkofág építését, amely azonban lassan halad (és mindig két évnyire van a befejezése, évek óta). A szarkofág védi meg a közvetlen környezetet attól, hogy a sugárzó anyagok újra a környezetbe kerülhessenek. 25 év alatt sok pozitív dolog történt, az atomerőművek biztonsága soha nem látott szintre emelkedett, bár ennek ellentmondani látszik a Fukushima Dai-Icsi atomerőmű esete, amelyet nemrégiben egy tsunami mosott el, magolvadást okozva ezzel. Sok országban erősödik/gyengül az atomenergiával kapcsolatos félelem, miközben Magyarországon jelen pillanatban a villamenergia-igény 40 százalékát biztosítja a paksi atomerőmű és esélytelen, hogy a közeljövőben más, korszerű, megújuló energiaforrással kiváltanák vagy csökkentenék a függőségét.

Mint minden technológia, a biztonság növelése és magas szinten tartása a kulcsa a megbízható atomenergiának, még ha olyan esetek történnek is, mint Csernobil vagy Fukushima.

Az alábbi filmet érdemes végignézni, a balesetről és az azt követő munkálatokról szól.

Oszd meg:

  • Twitter
  • Facebook

Ablak a múltba fotósorozat – ezt látni kell!

24 csütörtök márc 2011

Posted by AZso in szubjektum

≈ 7 hozzászólás

Címkék

budapest, fortepan, fotó, ojjektum

Doransky osztotta meg, ott találtam ezt a fantasztikus sorozatot, amely a fortepan.hu régi, Budapesten készült képeit illeszti be a ma készült képekbe. Nagyon ötletes és nagyon komoly munka, ezért itt, a főoldalon ajánlom én is mindenkinek a figyelmébe!

Le a kalappal az ötletért és a megvalósításért!

Oszd meg:

  • Twitter
  • Facebook

Checkpoint Charlie (és némi Fal-)történelem

10 péntek dec 2010

Posted by AZso in ojjektum

≈ Vélemény?

Címkék

berlin, checkpoint charlie, fal, ojjektum, történelem

[Ezt a kiselőadást adtam elő Berlinben.]

1945 májusában Franciaország, Nagy-Britannia, a Szovjetunió és az Egyesült Államok szövetsége győzelmet aratott a nemzetiszocialista Németország felett. A Berlint elfoglaló szovjet hadsereg a város nyugati területének megszállási feladatait átadta a nyugati szövetségeseinek. Berlin területének 53,9%-a, míg népességének 62,9%-a került a nyugati államok ellenőrzése alá.

A Szovjetunió és az Egyesült Államok 1945 után fokozatosan szembefordult egymással. A kezdődő hidegháború része volt az a földrajzi pozícióharc is, melynek keretében a Szovjetunió megkísérelte elérni, hogy a nyugati szövetségesek adják fel berlini megszállási zónáikat. A szovjet megszállási övezet nyugati határán 1947-re fokozatosan kiépült a műszaki határzár. 1948 nyarán az NSZK-ban (vagyis Nyugat-Németországban) végrehajtott valutareform miatt Szovjetunió lezárta a berlini belnémet határt. A berlini blokád idején a nyugati szövetségesek légi úton gondoskodtak a város ellátásáról. A blokád csak 10 hónapig akadályozta az áruforgalmat a két városrész között, 1949 májusában újból szabaddá vált az átkelés. Hamarosan azonban újabb szigorítás lépett életbe. 1952-től nyugat-berlini lakosok nem léphettek be az NDK-ba.

Az NDK kikiáltása  (1949. október 7.) után Németország keleti felében a mind rosszabbá váló életkörülmények mellett a hatalom egyre keményebben lépett fel a sztálinista mintájú társadalom kiépítése érdekében. Ezzel egy időben az NSZK-ban növekedni kezdett az életszínvonal, kiépültek a liberális demokrácia intézményei. A romló kilátások elől a keletnémetek évről évre jelentős számban távoztak a nyitott berlini határokon keresztül nyugatra. A legmagasabbra a Sztálin halála után kirobbanó tüntetések erőszakos elfojtása után szökött a kivándorlók száma, akkor néhány hónap leforgása alatt 200 000 német hagyta el Kelet-Németországot. 1949 és 1960 között az NDK 17 millió lakosa közül összesen 2,6 millió települt át az NSZK-ba, míg az ország összlakossága több mint 1 millió fővel csökkent. A határ lezárása előtti napokban már napi 1500–1900 menekültet regisztráltak a nyugat-berlini menekülttáborokban.

1961. augusztus 12-éről 13-ra virradó éjjel az NDK különböző fegyveres egységei, együttesen 15 000 főnyi csapaterővel lezárták a nyugati szektoroknak a szovjet szektorral, illetve az NDK területével érintkező határait. Az utcákon a szektorhatárok közvetlen közelében, azokkal párhuzamosan, de még NDK területen először szögesdróttekercseket húztak ki, amelyekkel a gyalogos- és járműforgalom nagy része számára elvágták az átjárás lehetőségét. A drótakadályok előtt pár méterrel árkot ástak keresztbe az utcákon, hogy a kordon autókkal való áttörését megakadályozzák. Ezt követően elsősorban az NDK vidéki területei és a nyugati szektorok között húzódó határszakaszon (a korábbi zónahatáron), de helyenként a város belterületén is könnyű betonoszlopokra feszített, kb. 2 méter magas fonatos drótkerítést is telepítettek, a vidékiesebb szakaszokon kettős kiépítésben. Ezekben a munkákban a fegyveres testületek mellett NDK-s munkásmilicisták és önkéntesek is részt vettek.

A szovjet szektorban a határvonaltól beljebb, mélységi zárást és forgalomelterelést alkalmaztak, a nyugati szektorok felől az átjárást elsősorban a szögesdróttekercsek és a közvetlenül mögéjük felállított őrség akadályozta meg. Az eredetileg 80 átkelőhely közül csak 12-t hagytak nyitva. Elvágták a városi gyorsvasút és a metró összeköttetéseit is. Csak a friedrichstrassei állomás maradt meg, ahol egy határállomást alakítottak ki. Augusztus 15-én éjjel Szászországból érkező építőipari munkások fegyveres felügyelet mellett elkezdték az addig felállított drótakadályok bontását és a betonelemekből álló fal felépítését. A fal a szovjet és a nyugati (francia, brit és amerikai) szektorok határa mentén, de NDK területen épült.

A váratlan határzárás Berlin lakosságát mindkét oldalon sokkolta. Családok tagjai kerültek a kordon ellenkező oldalaira, százak nem tudtak eljutni a munkahelyükre vagy rokonaikhoz. Az első órákban a határszakaszokon és a lezárt korábbi átkelőknél emiatt viták alakultak ki és atrocitások történtek. A kordont a biztosítás ellenére számos esetben átlépték: az építkezés ideje alatt 85 keletnémet katona szökött nyugatra az épülő falon át, míg 800 polgári személy is sikerrel menekült el az NDK-ból.

Conrad Schumann, a leghíresebb menekülő katona

A Berlin közepén húzódó műszaki zár bénítólag hatott mindkét városrészre. Megszakadtak a város egységét addig biztosító közlekedési kapcsolatok. Az addig városközepi területek hirtelen rossz megközelíthetőségű perifériákká váltak. Nyugat-Berlinben ideiglenes munkaerőhiány lépett fel, az NDK pedig fontos valutabevételi forrástól esett el. A városban romlott a közszolgáltatások minősége, a kommunális hulladék elhelyezésének megoldatlansága pedig egyre súlyosabb környezetvédelmi válságot idézett elő. A fal építésével egy időben elvágták az elektromos hálózat összeköttetéseit is, így a nyugati szektorokban egy időre instabillá vált az áramszolgáltatás. Nyugat-Berlint elszigeteltsége miatt számos lakója hagyta el az évek folyamán, így lélekszáma az 1961-es 2 197 408-ról 1984-re 1 848 585 főre csökkent.[8]  A leginkább hátrányos helyzetbe a Nyugat-Berlin körüli falvak kerültek. E települések elveszítették kapcsolatukat a nagyvárossal, a közszolgáltatások minősége romlott, az államigazgatási központok 30-40 kilométeres távolságba kerültek. Az itt élők életét igen megnehezítette a határőrség állandó jelenléte is. A folyamatos ellenőrzések és a romló életkörülmények miatt e falvak lélekszáma csökkenni kezdett, lakóik Potsdamba és Kelet-Berlinbe vándoroltak.

A szovjet és az amerikai szektorok később országhatárrá (sőt világrendszerek határává) alakult határvonala (átszelve a Friedrichstraßét) ezen a szakaszon a kelet-nyugati irányú Zimmerstraße déli oldalán álló házak homlokzata és a járda találkozásánál húzódott, ami érdekes helyzeteket teremtett. Például a Checkpoint Charlie tőszomszédságában, a keresztezés sarkán mindmáig álló, ismert Café Adler sarokház-épülete pontosan a határvonalra esett, így ha a kávéház Zimmerstraßéra néző ablakain valaki kihajolt, akkor gyakorlatilag “behajolt” az NDK-ba.

A határvonalat a Friedrichstraße teljes szélességében fel is festették (fehér festéksávval), és ezt mindig tiszteletben tartották, még a későbbi konfrontációk során is.

A Checkpoint Charlie ettől a határvonaltól délre, az amerikai szektor területén, a Friedrichstraße közepén került kialakításra, homokzsákokkal megerősített, szabványos, fehér színű fabódé formájában, “Allied Checkpoint Charlie” felirattal. A későbbiek során ezt a fabódét egy nagyobb, laposabb, szögletesebb könnyűszerkezetes építmény váltotta fel. Az építmény körül a jármű- és gyalogosforgalom mindvégig szabadon zajlott.

A II. világháború utáni, de még a Fal felhúzása előtti időben a Friedrichstraße/Zimmerstraße átkelő átlagos átkelőpontnak számított, ahol bárki átmehetett. A Checkpoint Charlie-t képező fabódéban ülő szövetséges katonai rendészek kizárólag a szektorok között átmenő katonai forgalmat ellenőrizték és regisztrálták (de azt kötelezően), a civileknek eseti tanácsadást, útba igazítást nyújtottak, de nem ellenőrizték őket.

A civil jármű- és gyalogosforgalom szúrópróba-szerű ellenőrzése a szovjet szektorban a Friedrichstraßénak a határvonaltól mintegy 10-25 méterrel északabbra eső szakaszán történt. A Fal felépítése előtt itt sem voltak határvédelmi objektumok vagy épületek. Az ellenőrzést végző posztok és járőrök a járdán, illetve az úttesten mozogtak.

Az ellenőrzőpontot eredetileg az amerikaiak alakították ki 1945-ben. Nevét az amerikaiak által használt ICAO ábécé harmadik betűje (Charlie) után kapta. (A Checkpoint Alpha az NDK és az NSZK határán álló marienborni átkelő, míg a Checkpoint Bravo az A10-es autópálya Dreilindennél levő nyugat-berlini átkelőhelye volt.) A határátkelő kifejezést helyettesítő Checkpoint  („Ellenőrzőpont”) kifejezés használatával az amerikai politika azt fejezte ki, hogy a berlini belnémet határt nem ismeri el törvényes államhatárként. 1972 után csak a berlini határon maradt fenn a Checkpoint kifejezés.

A Fal létrejötte után az NDK hatóságai a Zimmerstraße keresztezéstől északra eső NDK területen, a korábbi egyszerű NDK szektorhatár-átkelőhely kibővítésével a Friedrichstraße két oldalán fekvő, romos, elhanyagolt telkek és háztömbök átépítésével új határátkelő állomást (Grenzübergangstelle Friedrich/Zimmerstraße) építettek ki gépjármű- és gyalogosforgalom számára. Az új átkelőhelyet délről a Zimmerstraße, északról a Leipziger Straße, keletről a Charlottenstraße, nyugatról pedig a sors furcsa fintoraként a már régóta így nevezett Mauerstraße (Fal utca) határolta. Ezt az új átkelőhelyet csak világútlevéllel rendelkező külföldi állampolgárok (az NSZK állampolgárait kivéve), az NDK-funkcionáriusok, és az NSZK berlini megbízottjának munkatársai használhatták.

A szövetséges négyhatalmi megszálló erők katonai forgalma változatlan maradt, mert a megállapodások értelmében ezek az erők előzetes bejelentkezést követően, bármely szektorban szabadon mozoghattak. Az ellenőrzésüket továbbra is a katonai ellenőrzőpontok, így a Checkpoint Charlie is végezték.

1961. október 27-én politikai válság tört ki, mivel az NDK vezetése akadályozta a nyugati hatalmakat jogaik kelet-berlini gyakorlásában. A kivezényelt amerikai tankokkal szemben hamarosan szovjet páncélosok is felvonultak és farkasszemet néztek a határ két oldalán. A hidegháborús válság azonban nem vált világháborúvá, mivel a tiszteknek mindkét oldalon parancsba adták az önmérsékletet.


A nevezetes átkelőpont felfestett határvonalánál a Fal felhúzásának évfordulóin, nyugati oldalról rendszeres demonstrációk zajlottak. Ezek alkalmával keleti oldalról az NDK határőrsége, nyugati oldalról a nyugat-berlini rendőrség biztosította a helyszínt, egymástól (és az NDK határőrök számára a szabadságtól) alig karnyújtásnyira, de a felfestett határvonalat egyik testület tagjai sem léphették át.

Az ellenőrzőpont környéke tragikus menekülési kísérletek színhelye is volt. A menekülő kelet-berlini Peter Fechter 1962. augusztus 17-én, a nemzetközi jogi megkötések miatt tehetetlen nyugatiak szeme láttára vérzett el a szektorhatár keleti oldalán, miután menekülési kísérlete során több lövés is érte.

A német újraegyesítést követően az NDK Zimmerstraße átkelőhelyet elbontották, a hatalmas (négy háztömbnyi) üres területen helyreállították az eredeti utcaszerkezetet, a telkeket pedig modern épületekkel beépítették.

1990. október 2-án a Checkpoint Charlie-nál tartották a megszálló hatalmak búcsúünnepségét, amelyen az egykori háborús szövetségesek feloldották Berlin megszállt városi státuszát. 2000. augusztus 13-án az eredetivel megegyező kinézetű épületet állítottak fel az egykori ellenőrzőpont helyén. Ez az egykori szektorhatáron szintén helyreállított, a szektorhatár átlépésre 4 nyelven figyelmeztető táblával, és az ugyanitt emelt, a régi keleti szektor felé (északra) amerikai, a régi amerikai szektor felé (délre) szovjet katonaportrét mutató arcképtáblával együtt, ma Berlin legismertebb idegenforgalmi látványosságainak egyike.

Oszd meg:

  • Twitter
  • Facebook

Minden amit tudni akartál a halo-ról?!

21 vasárnap nov 2010

Posted by AZso in ojjektum

≈ 4 hozzászólás

Címkék

halo, kisokos, ojjektum

Ez amolyan gyűjtemény lenne azokról az információkról, hogy legközelebb ne érjen váratlanul az esemény.

Szóval, vágjunk bele!

Évente akár 40-50 alkalommal is megfigyelhető a halo-jelenség leggyakoribb fajtája a 22 fokos halo és a melléknapok. Ezek szerint nem túl ritka, csak az ilyen magamfajta, barlangban ülő infromatikusnak az.

A 22 fokos halot is, akárcsak a többi hasonló jelenséget, a légkörben lévő, hatszögletű jégkristályokon bekövetkező fénytörés okozza. Lapkristály és oszlopkristály is létrehozhatja, az oldallapokon bejutó fény hatására jön létre. Napmagasságtól független megjelenésű. A körív Nap felé eső oldala vöröses színű lehet, kifelé fehéressé fakul. Ez a haloív gyakran a Hold körül is kialakul, s talán a Hold gyengébb fénye miatt sokkal többen láttak már ilyen “holdudvart”, mint a Nap körüli halot. A 22°-os halo az égen jelentős kiterjedéssel bír, éppen ezért főleg az egész eget beborító cirrostratusokon alakul ki. A 22°-os halo tartós jelenléte melegfront érkezésére utalhat.

A legkoroptika.uw.hu oldal elég kimerítő magyarázattal segíti a jelenség megismerését. Az alábbi videó pedig a különböző Nap-állások szerint kialakuló és látható halo-jelenségeket mutatja be:

Következzék itt egy másik videó, amelyben egy kansasi fiatalember mesél a jelenségről, amelyet ő még a nagyapja révén ismert meg, és mindig időjárásváltozás előtt látni ilyet:

A teljes jelenség, amelyet az alábbi kép mutat, meglehetősen ritka, és ahogy láttam, vannak még extrémebb esetek, amikor olyan optikai jelenségek jönnek létre, amelyekről még ma is vitatkoznak a szakértők.

Mindenesetre el tudom képzelni, hogy a következő videó készítője amikor meglátta az égbolton a jelenséget, tövig nyomta a fékpedált, keresztbeállt a mongol úton és levideózta a szinte teljes halo-jelenséget. Még az autójának a csipogóját is hallani, annyira rohant, hogy a lámpát felkapcsolva-, az ajtót nyitva-hagyva videózta le ezt a optikai fenomént. Őszintén szólva lehet, hogy én is ennyire berezeltem volna…

Sokan egyébként mindenféle természetfeletti vagy földönkívüli erőt, beavatkozást látnak benne, sokan Nibirut vizionálják… jajjj… IV. Edward egyenesen isteni jelnek tekintette állítólag, a jelenet szerepel Shakespeare VI. Henrikjében is.

Mindenesetre a látvány olyan hatású az emberre, hogy nem csodálom, ha nem talál rá magyarázatot. Pedig csak jégkristályok ezek! Az alábbi videón megtekinthető, hogy mit művel egy rakéta által okozott hangrobbanás a melléknappal, illetve a jégkristályokkal, amik létrehozzák! Nagyon komoly látvány!

Remélem, most már mindent tudsz a halo-ról… ;-)

 

Oszd meg:

  • Twitter
  • Facebook

Felsőzsolca

09 szerda jún 2010

Posted by AZso in ojjektum

≈ Vélemény?

Címkék

abszurdisztán, árvíz, ojjektum

Tanulságos, érdekes videó Felsőzsolcáról. Azt sugallja, mintha hasonlóképpen jártunk volna, mint anno a New Orleans-iak… Holnap meglátjuk…

Oszd meg:

  • Twitter
  • Facebook

Csúnya halál

11 kedd máj 2010

Posted by AZso in szubjektum

≈ Vélemény?

Címkék

ojjektum

Én szóltam…

Oszd meg:

  • Twitter
  • Facebook
← Korábbi bejegyzés
Újabb bejegyzések →

♣ AZso

♣ Archívum

♣ Szmogtérkép

Budapest szmogtérképe

♣ Címkék

2011 abszurdisztán ausztria belföld bringa budapest Bulvárshit citrony corporate del.icio.us f1 Formula1 fotó Fotóalbum fotózás fun gázlótt HappyBike hazajáró hbse iphone IT/IS kaja kodak közélet külföld Kütyü magyarország mozi ojjektum politika privát quick-szubjektum recept rözsó SiteAdmin szubjektum Trafik trefik tv twitter túra usa verseny webkettő

♣ Blogroll

  • AZso a Twitteren
  • AZso fotóblogja
  • AZso hírblogja
  • AZso's photostream

RSS Feed RSS - Posts

RSS Feed RSS - Comments

♣

Enter your email address to follow this blog and receive notifications of new posts by email.

Join 69 other followers

♣ Belépés, regisztráció

  • Regisztráció
  • Bejelentkezés
  • RSS (bejegyzés)
  • RSS (hozzászólás)
  • WordPress.com

Népszerű bejegyzések

  • Noormális ??? (avagy megint halot láttam)
  • 2012. évi ünnepek körüli munkarend
  • Vajon miért hagyták veszni a Malévet?
  • R.I.P. Malév (1946-2012)
  • Halot láttam, túléltem!
  • Hazajártunk: Somló vára
  • Palacsinta
  • Autóvásárlás: járulékos költségek
  • Minden amit tudni akartál a halo-ról?!
  • Centralia, az elveszett város

Legutóbbi hozzászólások

  • R.I.P. Malév (1946-2012) « AZso dot net - Varsó vs. Budapest – közlekedési (v)iszonyok
  • Hazajáró | Somló vára - Hazajártunk: Somló vára
  • AZso - Minden amit tudni akartál a halo-ról?!
  • Eva - Minden amit tudni akartál a halo-ról?!
  • Noormális ??? (avagy megint halot láttam) « AZso dot net - Minden amit tudni akartál a halo-ról?!
  • Noormális ??? (avagy megint halot láttam) « AZso dot net - Halot láttam, túléltem!

Blog Stats

  • 89,488 hits

Twitter frissítések

  • Vajon miért hagyták veszni a Malévet? http://t.co/5lt3pJqB 16 hours ago
  • R.I.P. Malév (1946-2012) http://t.co/cQcXSdzM 18 hours ago
  • Az első hótól máris bejöttek a sirályok a házak közé... 1 day ago
  • Azért azon jót röhögnék, ha 'pesten alig esne hó... 2 days ago
  • Mennek haza a lízingelt Malév gépek! http://t.co/L4yvxhPa most! #malev 2 days ago
Follow @AZso

Blog at WordPress.com. Theme: Chateau by Ignacio Ricci.