Nemrég kaptam a sokkoló hírt, hogy régi ismerősöm, segítőm és társam az egyesület vezetésében elhagyta ezt a világot. Súlyos betegség és hosszú szenvedés után augusztus 13-án hunyt el. Temetése e poszt élesítésének perceiben zajlik (még nem tudom, hogy leszek-e olyan állapotban, hogy elmenjek).

HBTT 2007

GabeR 2006. májusában lett az egyesület tagja, akkoriban már gyakran bringázgatott velünk. Ősztől pedig elkezdődtek a gyalogtúrák, amelyeket részben GabeR szervezett nekünk, de ha nem is ő találta ki az úti célt, ő beletett 2-3 geoládát, amit útba ejtettünk. Nagyon kellemes gyalogtúrák voltak ezek, sok olyan helyen jártunk, ahol még sosem azelőtt és szinte mindegyiken részt vettünk eredményesen és szép emlékekkel hazatérve (kivéve azt az egyet, amit úgy csináltam végig, hogy reggel belerúgtam az asztal lábába és estére nem bírtam levenni a cipőmet a túra végén).

GabeR a geocaching felől érkezett hozzánk, mivel sok-sok geoládát bringával derített fel anno. Deklaráltan nem vett részt versenyeken, az nem az ő stílusa volt, viszont szívesen jött a happys bringatúrákra, a Rómain a klubokba, de ő volt a biztos pont a Gázló TT-ken is az Augusztin-tanyánál lévő ellenőrzőponton. Az egyesület egyik legaktívabb tagja volt akkoriban. Lehetett rá számítani, komoly ember volt.

HBTT 2009

Sokat beszélgettünk, minden témában otthon volt, hihetetlen élettapasztalata révén mindig hozzá tudott szólni, tudott nekünk, fiataloknak olyan okosságot mondani, újszerű nézőpontot megvilágítani, amire esetleg mi magunk aligha lettünk volna képesek. Ennek ellenére sosem tűnt olyannak, mint kortársai, akik felbukkantak az egyesület körül és megpróbáltak minket erősen, néha erőszakosan, gyakran öncélúan befolyásolni.

GabeR sosem tett ilyet. Önzetlen volt és ezt nagyra becsültük. Szerettük.

Később, amikor sikerült rávennem, elvállalta az FB elnöki tisztjét. Távozásommal az egyesületből ő vezette át az interregnumon a szervezetet, hogy az törvényesen folytathassa tevékenységét. Ezért nagyon hálás voltam neki. Lemondásom után együtt túráztunk a befagyott Tisza-tavon és sok-sok témában értettünk egyet az egyesület jövőjét illetően – immár nélkülem.

Az utolsó fénykép legyen az, ahogyan talán mi, heppibájkos barátai emlékezni fogunk rá; 2009-ben a Happy-Sen senior csapat tagjaként mégiscsak elindult egy versenyen, nem is akármelyiken, a 24 órás váltón. Talán így, egy ilyen bringás fotóval méltó a búcsúzást zárni egy volt bringástárstól.

24 órás váltóverseny - 2009

Álljon itt zárásként az, amit a hbse.hu oldalán írt magáról bemutatkozásképpen:

Gyerekkoromban – ez nem tegnap volt – apám megtanított biciklizni. Mindig volt biciklim, és néha használtam is.
Aztán apám a fiaimat is megtanította biciklizni, nekik is mindig volt gépük, néha használták is.
Aztán eléggé megnőttek, és a 90-es évek elején kaptak egy-egy mountit – és ennek örömére végigmentünk a Duna-túrán (Hainburg-Passau). A következő évben egy 3 hetes, 1000 km-es Olaszország túra következett, majd két évvel később egy hasonló Holland kör.
2000-ben, egy szerencsés kimenetelű betegség után szoktam rá újra a kerékpárra, jövök-megyek télen-nyáron, városban, erdőben, hegyen-völgyön.
2004 közepe óta pedig rákaptam a geocaching-re (persze ha lehet kerékpárral), azóta GPS van a kormányomon, a túrák pedig többnyire (bár nem feltétlenül) a geoládák felé irányulnak.

GabeR imádott utazni, remek fotós volt, különböző távoli tájakon készített remek képeit megőrizni nekünk a Flickr.

Nyugodj békében GabeR!