A bábakoktél egy nemhivatalos eljárás, az élettani hatásai egyértelműek, bár hatásai kétségesek, ráadásul nem is működik mindenkinél, mindenesetre a 2 deci barackléhez adni kell egy adag ricinusolajat (ezért 30 kilométert kocsikáztam vasárnap) és egy kanál pálinkát (esetünk mézesbarackot, mi mást?), és ezt kell meginni. Ettől a heves bélösszehúzódások miatt beindul a méhizmok összehúzódása, vagyis megindul a szülés 10-12 óra múlva. (Bővebben itt lehet olvasni róla.)

Nos, ez nálunk nem jött be, a vasárnap délben bevett koktélnek nem lett meg a közvetlen, gyors hatása.

Hétfőn voltunk bent a kórházban ellenőrzésen, a CTG-n már látszódtak a fájások, ami Móni szerint apró szúrás-szerű érzés volt. Hogy ez a bábakoktélnek köszönhető-e, azt nem lehet tudni.

Dr.P. nem izgult egyáltalán, mondta, hogy ő elutazik szerdán, de akkor sincs semmi baj, van helyettesítője, maga az osztályvezető főorvos, úgyhogy gond nem lesz. De azért hozzátette, hogy nem lepődne meg, ha ezekből a fájásokból hamar lenne valami…

Szépen hazamentünk, mint aki jól végezte dolgát, én meg bementem a munkahelyemre (bár néhány kollégám szerint minek?), persze otthon hagytam a laptopot (tudom, van az az idegi együttállás, amikor ez megtörténik, pl. ez ilyen volt), úgyhogy kettőkor el is jöttem.

Itthon Móni fogadott, hogy jönnek a fájások, apró szúrások, de nem olyanok, mint amit meséltek, úgyhogy most mi van? Hát én meg mondtam, hogy fogalmam sincs, de ne aggódjon.

A fájások pedig erősödtek, egyre inkább, mértük az időket, 7-8 percenként egy rövidebb fájdalom volt, de ez már fájt. Eltelt az este, szépen lementünk 5 perc közelébe, a fájások meg egy percig tartottak. Éjfél körül Móni kiadta az ukázt, nem kínlódik tovább, bemegyünk a kórházba.

Fél egy után értünk be a kórházba, ahol felvették az adatokat, és elfoglaltuk a Tauffer Vilmos Szülőszobát. Kicsoda Tauffer Vilmos? Erről később.

Szóval, jöttek a fájások, persze hiába voltunk a relaxiációs órán, mivel nem gyakoroltuk be, úgyhogy Móni úgy küzdött, ahogy tudott, néma magányos harcosként, befelé üvöltve.

Persze, ott voltunk vele, M. irányította a cselekményt, én is segítettem, ahogy tudtam, masszíroztam, beszéltem vele, hogy ne zuhanjon a fájdalom mély kútjába.

Aztán megérkezett dr.P. fél három körül, átvette a “hidat” egy “ugye mondtam, hogy lesz ebből valami” statement-tel, de ettől a pillanattól egyértelműen nyugodtabbak voltunk.

Az események is felgyorsultak, jöttek az egyre erősebb fájások, amiket később Móni úgy jellemzett, hogy nem gondolta volna, hogy ennyire fáj, és fokozódott az izgalom.

A végkifejlet fél öt előtt következett be, Móni megfogta a térdénél a felhúzott lábát, M. megfogta Misike fejét, dr.P. rátenyerelt Móni hasára, én tartottam Móni fejét és egy nagy levegővel nyomtuk a gyereket. Négy-öt ilyen erőteljes nyomás után kibuggyant Misike feje, majd hirtelen kibújt teljesen.

Ezzel véget ért Móni szenvedése és elkezdődött Misike élete 2012. január 31-én 4:35 perckor. A könnyeivel küzdő apuka elvágta a köldökzsinórt.

Misikét egyből odaadták Móninak, ez szokás ebben a baba-barát kórházban.

Móni ellátása után kimentünk az első fürdésre, súlymérésre, aminél elkészült az első publikus fénykép:

Itt pont nem látszik, de 4020 grammot mutatott a mérleg. Érdekes módon itt magasságot nem mértek. Később, amíg vártunk az ágyra, elkértem az ott lógó mérőszalagot, de nem sikerült jól megmérnem. Később, az első gyerekorvosi vizsgálat után 62 centit írtak a névjegykártyájára.

Ekkor lettek értesítve a kollégák, rokonok, barátok, igazi webkettes baba lett Misike, a Facebookon igazi lájk-áradat érte el a mobilról feltöltött első képeket.

A szülőszobában vártunk olyan 8 óráig kb., amikor jöttek és levittek minket a földszintre és megkaptuk az ágyat.

Nemsoká érkezett Misike is, pirospozsgásan.

Ez a legnagyobb boldogság a világon. Nincs más ehhez fogható. – de erről majd később.

Tíz óra után hazaindultam, mert kezdtem érezni, hogy kezd kifogyni az erőm. És tényleg az utolsó pillanatban értem haza, útközben egyszer-kétszer keresztbe állt a szemem. Megettem egy mekis menüt és beájultam.

Háromnegyed négykor riadtam fel (beállítottam az órát, csak nem aktiváltam a csörgést), kocsiba vágtam magam, megvettem az aznapi újságokat (hogy eltegyük emlékbe), és mentem be a kórházba, ahol már vártak.

Kipakoltunk, Móni lezuhanyozott és gyönyörködtünk Misikében. Békésen aludt, álmodott valamit, néha grimaszolt, mozgott – nagyon nagy csoda.

Szőke, kékszemű szívtipró – ez az igazság!

A szüleit biztosan elbűvölte teljesen. Móni teljesen kivirult.  Mi vagyunk a világ legboldogabb emberei.

Ott voltam este nyolcig, hazajöttem és nekiestem a fotóknak, amelyek hamarosan megtekinthetőek (a Flickr-en már most is)! A fotók után elájultam és reggelig aludtam…

Az első két kép amolyan átlagos beállítás. Az első a kismama hasára fókuszál:

A második kép a büszke mamát ábrázolja a hasával :

És végül következzék a harmadik, amely egy kicsit merészebb, és magát a hasat ábrázolja, amelyben ott várakozik Misike, hogy belevágjon a nagybetűs Életbe:

Remélem, tetszett a fotósorozat!

Az alábbi házimozi megtekintéséhez néhány instrukció! A gyerek már “befordult”, vagyis fejjel lefelé feküdt (állítólag innen már nem nagyon fordul vissza), az egyik lábát úgy felhúzta az arca elé, hogy a lábujjai előre hátrafelé néztek (erre szokták azt mondani a kaszkadőrfilmek elején, hogy ezt ne próbáld ki otthon!)!!! Ennek okán a két kezét pedig az arca elé húzta, védekező box-állásba, aminek az lett a következménye, hogy sikerült 4D-ben lefotózni a … fülét!

Ez is egy ilyen 20 perces küzdelem lett, forgás, pörgés, guggolás, forró csoki – minden trükk hatástalan maradt. A lábát végül visszahúzta a helyére, de be is fordult az anyja gerince felé, úgyhogy véget is ért a műsor ezzel a részéről.

A lényeg az, hogy a gyerek jól van, megvan mindene, de ebből elég béna “babamozi” lett.

Mindegy, ez úgy látszik, egy ilyen nap volt. Négy hét múlva úgyis megyünk a genetikai ultrahangra, ott is megpróbálkoznak majd, bár esélyes, hogy akkorra is kitalál valamilyen gumiember-gyakorlatot, csakhogy ne lássuk az arcát…

Mekkora király volt az, akinek a suliban ilyen, ún. “négyszínű” tolla volt? Mekkora!

Ha a válasz egy “hmmm”, vagy netalán egy elmorzsolt könnycsepp, akkor kedves olvasó, te pont ugyanabba a korosztályba tartozol, mint én, akiknek már megy a nosztalgiázás.

Netalán neked volt ilyen tollad? Akkor te voltál a csúcs!

Ja, a gyerekkorunk státuszszimbóluma 399.- forintért kapható az Auchanban. Nem olyan jó minőségű, de attól még az, aminek látszik: Négyszínű Toll!

Limót nem lehet kapni valahol? Sosem volt egyszerre annyi pénzem!

Mivel ezeket a genetikai betegségeket a korábbi Koryon-boholy mintavétellel kizártuk, ezért igazából nagy izgalom nem volt, sokkal inkább azért vártuk annyira ezt az ultrahangot, mert már régen jártunk orvosnál és kiváncsiak voltunk a gyerekre, hogy hogy van és mennyit fejlődött.

Új fejlemény, hogy mivel a kromoszóma-vizsgálat során a neme is kiderült, ezért nevet is választottunk neki, ami nem volt túl nehéz, mert elég nagy volt az egyetértés. Mivel a leendő gyermek mindkét nagypapája és dédpapája is a Mihály nevet viselte, adta magát ez a név. (Persze nem V. (ötödik) Mihály lesz, csak simán Mihály.) Így aztán az alábbi videón már így szerepel, következzék Misike 18 hetes magzat korában a mamája hasában, ahogy pörög és forog és bújkál a doktornéni kiváncsi ultrahangos kamerája elöl!

Jó szórakozást!

(Németországból érkező látogatóimnak itt a zenementes, vágatlan videó linkje, amelynek az első 12 perce a fenti videó némi kommentárral és zenével…)

HBTT 2007

GabeR 2006. májusában lett az egyesület tagja, akkoriban már gyakran bringázgatott velünk. Ősztől pedig elkezdődtek a gyalogtúrák, amelyeket részben GabeR szervezett nekünk, de ha nem is ő találta ki az úti célt, ő beletett 2-3 geoládát, amit útba ejtettünk. Nagyon kellemes gyalogtúrák voltak ezek, sok olyan helyen jártunk, ahol még sosem azelőtt és szinte mindegyiken részt vettünk eredményesen és szép emlékekkel hazatérve (kivéve azt az egyet, amit úgy csináltam végig, hogy reggel belerúgtam az asztal lábába és estére nem bírtam levenni a cipőmet a túra végén).

GabeR a geocaching felől érkezett hozzánk, mivel sok-sok geoládát bringával derített fel anno. Deklaráltan nem vett részt versenyeken, az nem az ő stílusa volt, viszont szívesen jött a happys bringatúrákra, a Rómain a klubokba, de ő volt a biztos pont a Gázló TT-ken is az Augusztin-tanyánál lévő ellenőrzőponton. Az egyesület egyik legaktívabb tagja volt akkoriban. Lehetett rá számítani, komoly ember volt.

HBTT 2009

Sokat beszélgettünk, minden témában otthon volt, hihetetlen élettapasztalata révén mindig hozzá tudott szólni, tudott nekünk, fiataloknak olyan okosságot mondani, újszerű nézőpontot megvilágítani, amire esetleg mi magunk aligha lettünk volna képesek. Ennek ellenére sosem tűnt olyannak, mint kortársai, akik felbukkantak az egyesület körül és megpróbáltak minket erősen, néha erőszakosan, gyakran öncélúan befolyásolni.

GabeR sosem tett ilyet. Önzetlen volt és ezt nagyra becsültük. Szerettük.

Később, amikor sikerült rávennem, elvállalta az FB elnöki tisztjét. Távozásommal az egyesületből ő vezette át az interregnumon a szervezetet, hogy az törvényesen folytathassa tevékenységét. Ezért nagyon hálás voltam neki. Lemondásom után együtt túráztunk a befagyott Tisza-tavon és sok-sok témában értettünk egyet az egyesület jövőjét illetően – immár nélkülem.

Az utolsó fénykép legyen az, ahogyan talán mi, heppibájkos barátai emlékezni fogunk rá; 2009-ben a Happy-Sen senior csapat tagjaként mégiscsak elindult egy versenyen, nem is akármelyiken, a 24 órás váltón. Talán így, egy ilyen bringás fotóval méltó a búcsúzást zárni egy volt bringástárstól.

24 órás váltóverseny - 2009

Álljon itt zárásként az, amit a hbse.hu oldalán írt magáról bemutatkozásképpen:

Gyerekkoromban – ez nem tegnap volt – apám megtanított biciklizni. Mindig volt biciklim, és néha használtam is.
Aztán apám a fiaimat is megtanította biciklizni, nekik is mindig volt gépük, néha használták is.
Aztán eléggé megnőttek, és a 90-es évek elején kaptak egy-egy mountit – és ennek örömére végigmentünk a Duna-túrán (Hainburg-Passau). A következő évben egy 3 hetes, 1000 km-es Olaszország túra következett, majd két évvel később egy hasonló Holland kör.
2000-ben, egy szerencsés kimenetelű betegség után szoktam rá újra a kerékpárra, jövök-megyek télen-nyáron, városban, erdőben, hegyen-völgyön.
2004 közepe óta pedig rákaptam a geocaching-re (persze ha lehet kerékpárral), azóta GPS van a kormányomon, a túrák pedig többnyire (bár nem feltétlenül) a geoládák felé irányulnak.

GabeR imádott utazni, remek fotós volt, különböző távoli tájakon készített remek képeit megőrizni nekünk a Flickr.

Nyugodj békében GabeR!

Ami benne volt:

- 5 vár (Nagyvázsony, Szarvaskő, Sümeg, Szigliget, Somló)
- 4 kastély (Nádasdladány,Keszthely, Szigliget, Pápa)
- 3 templom (Egregy, Ganna, Pápa)
- 2 geológiai különlegesség (Hegyestű és a Kőtenger)
- 1 templomrom és 1 arborétum (Dörgicse, Szigliget)
- 1 különleges hangulatú és remek konyhájú szállás (Villa Fiore, Lesencetomaj)

Ami kimaradt:

- 3 vár (Rezi, Tátika, Csobánc)
- 1 sztupa (Zalaszántó)
- 1 tavasbarlang (Tapolca)
- 1 templomrom (Dörgicse)
- és még sok más…

Képek, részletek  és hazajáró-kompatibilis posztok hamarosan érkeznek!

A kismama és a magzat is remekül érzi magát. Ez utóbbi (mármint, hogy milyen jól érzi magát a kiskrapek az anyja hasában) megtekinthető az alábbi videón is, amely hétfőn készült.

Mi nagyon boldogok vagyunk!

Ep.1. Fusch –> Ferleiten  :                      http://www.youtube.com/watch?v=vHQAZPX4bJU
Ep.2. Ferleiten –> Piffkar:                       http://www.youtube.com/watch?v=J1CM1setJGQ
Ep.3. Piffkar –> Alpine Naturschau:     http://www.youtube.com/watch?v=U98TwxCt1JM
Ep.4. A.Naturschau –> Fuscher Törl:    http://www.youtube.com/watch?v=FhDKPeMNXos
Ep.5. Fuscher Törl –> Fuscher Lacke:    http://www.youtube.com/watch?v=TGmH9_IxEWU
Ep.6. Fuscher Lacke –> Hochtor:    http://www.youtube.com/watch?v=HcmEaAUkKr8
Ep.7. Hochtor –> Schöneck:        http://www.youtube.com/watch?v=yv08ZOek6pY
Ep.8. Schöneck –> Glocknerhaus:    http://www.youtube.com/watch?v=zqP2BxJKuEs
Ep.9. Glocknerhaus –> F.Josef-Höhe:    http://www.youtube.com/watch?v=O4NvXpjpDZM
Ep.10. Bónusz + Lefelé:            http://www.youtube.com/watch?v=ifS5eamRzgg