Nos, az utazás érdekes volt. Mivel dolgunk volt a Shopping City Südben (igen, bevásároltunk), ezért Vöslau felé kellett mennünk. Még Magyarországon történt, hogy megálltunk egy pihenőben, amikor furcsa égett szag csapott fel… Hmmm, mi lehet ez? Nem találtuk semmi okát a szagnak, úgyhogy mentünk tovább, amikor egyszercsak elhallgatott a rádió, kikapcsolt az iPhone-transzmitter és a hűtőtáska is. Ekkor lenyúltam megigazítani a szivargyújtó csatlakozóját, mire az olvadt csokiként kikanyarodott a lyukból. Ahogy lenéztem egy fémdarab éppen vissza akart esni a lyukba, gyorsan odanyúltam. Na ezt nem kellett volna, mert az öt milliméter átmérőjű gyűrű alakú fémdarab egy öt milliméter alakú kört nyomtatott a középső ujjam hegyére.  Ezzel a két nappal korábban vásárolt szivargyújtó elosztó látványosan kilehelte a lelkét. A következő pihenőben a biztosítéktáblát nézegettem, de nem jöttem rá, hogy melyik a szivargyújtóé. Aztán miután elindultunk, rájöttem, hogy az egész középkonzol (rádió, klímavezérlő, szivargyújtó) van egy biztosítékon, úgyhogy a következő benzinkútnál (ami kapóra jött, mert elkezdett szakadni az eső) kicseréltem a biztosítékot, minden rendben volt.

Innen már szépen haladtunk tovább, amikor az út feletti kijelző balesetet jelzett: rendőrök tereltek, egy teherautóról hatalmas vasbeton tetőgerendák potyogtak le, szerencsére egy sáv szabadon maradt.

A határon már nem ellenőriztek, úgyhogy gyorsítottunk és mentünk tovább. A SCS-hez elég későn érkeztünk, Móninak nem nagyon sikerült visszacserélni a februárban tévesen vett kisméretű ruhát, úgyhogy addig bepakoltunk a kocsi hátuljába egy kis OMO mosóport meg némi Almdudlert. Visszamenve a boltba, kitalálták, hogy nem annyi a visszavételi idő, meg nem ennyi az ár, hanem mostani áron adnak egy utalványt. Igaz, az csak másnaptól érvényes, úgyhogy ezt most eltesszük szépen a vitrinbe – majd legközelebb elköltjük.

Ezután az apróbb incidens után szigorúan a lovak közé csaptunk és az A2-esen haladtunk dél felé, majd elfordultunk az S6-ra, amely Semmering mellett suhant el. Ezen a részen rengeteg alagút van, jó szórakozás, de azért nagy figyelmet igényel. Ezután következett az A9 autópálya, amelyet később a 320-as útra cseréltünk. Radstadt után elértük az A10-t, majd a 311-esen értük el a völgyet, ahol először Bruck, majd Fusch kerül az utazó útjába, így megérkeztünk Fusch an der Grossglocknerstrasse-ba (egyszerű név).

Ez összesen 674 kilométer volt (a kilométeróra szerint, a GPS szerint kevesebb).

Itt álltunk meg 2008-ban is...

A visszaúton másik útvonalat választottunk, a 311-en elértük az A10-t, Salzburgnál lett belőle A1, Bécsnél az elkerülő A21 és S10 és tovább a határig az A4. Ez valamivel rövidebb, de monotonabb, elég sok felújítással. Júliustól pedig őskáosz várható az A1-en, érdemes messziről elkerülni!

Az utak minősége elfogadható volt, az autó is jól működött, visszafelé vált egyértelművé, hogy a fékből kikopott a hegyen a szaggatottság, aminek örülök. 130-as tempót tartva sikerült 8 liter körül tartani a fogyasztást, ami rendben van szerintem.