Köszönöm a Nemzeti Közlekedési Hatóság munkatársainak felelősségteljes munkáját, amiért buktam eddig kb. tízezer forintot azért, mert annak idején tudatosan rosszul végezték  a munkájukat.

Mert ezt kellene a tévében mutatni, nem azt, hogy a hajfesték allergiás sokkot okozott egy agyhiányos nőnek Angliában(!), hanem azt, hogy az átvert, bepalizott, jogaiban korlátozott autósok ezrei várnak arra, hogy A “mozaikutca”-ba bejutva több órányi várakozás után jó pénzért korrigáltassa az autója környezetvédelmi besorolását, amely miatt nem tud közlekedni a korszerű és nem környezetszennyező járművével. (Most komolyan, nincs valakinek ismerőse a médiában, aki felhívná erre az anomáliára a figyelmet?)

Ezért ezúton szeretném sok szeretettel küldeni az alábbi exkluzív videót (amit magam állítottam össze az internet világhálón található forrásokból) mindazoknak, akik trehány munkája miatt akadályoztatva voltam, többletkiadásokba kellett magamat vernem illetve ezt a folytatólagosan (értsd szándékosan és előre megfontoltan) elkövetett károkozásukat csak pénzért voltak hajlandóak korrigálni! Jó szórakozást!

Innen már szépen haladtunk tovább, amikor az út feletti kijelző balesetet jelzett: rendőrök tereltek, egy teherautóról hatalmas vasbeton tetőgerendák potyogtak le, szerencsére egy sáv szabadon maradt.

A határon már nem ellenőriztek, úgyhogy gyorsítottunk és mentünk tovább. A SCS-hez elég későn érkeztünk, Móninak nem nagyon sikerült visszacserélni a februárban tévesen vett kisméretű ruhát, úgyhogy addig bepakoltunk a kocsi hátuljába egy kis OMO mosóport meg némi Almdudlert. Visszamenve a boltba, kitalálták, hogy nem annyi a visszavételi idő, meg nem ennyi az ár, hanem mostani áron adnak egy utalványt. Igaz, az csak másnaptól érvényes, úgyhogy ezt most eltesszük szépen a vitrinbe – majd legközelebb elköltjük.

Ezután az apróbb incidens után szigorúan a lovak közé csaptunk és az A2-esen haladtunk dél felé, majd elfordultunk az S6-ra, amely Semmering mellett suhant el. Ezen a részen rengeteg alagút van, jó szórakozás, de azért nagy figyelmet igényel. Ezután következett az A9 autópálya, amelyet később a 320-as útra cseréltünk. Radstadt után elértük az A10-t, majd a 311-esen értük el a völgyet, ahol először Bruck, majd Fusch kerül az utazó útjába, így megérkeztünk Fusch an der Grossglocknerstrasse-ba (egyszerű név).

Ez összesen 674 kilométer volt (a kilométeróra szerint, a GPS szerint kevesebb).

Itt álltunk meg 2008-ban is...

A visszaúton másik útvonalat választottunk, a 311-en elértük az A10-t, Salzburgnál lett belőle A1, Bécsnél az elkerülő A21 és S10 és tovább a határig az A4. Ez valamivel rövidebb, de monotonabb, elég sok felújítással. Júliustól pedig őskáosz várható az A1-en, érdemes messziről elkerülni!

Az utak minősége elfogadható volt, az autó is jól működött, visszafelé vált egyértelművé, hogy a fékből kikopott a hegyen a szaggatottság, aminek örülök. 130-as tempót tartva sikerült 8 liter körül tartani a fogyasztást, ami rendben van szerintem.

Következzék tehát Őfelsége legújabb alkatrésze, a motortartó bölcső!

Őróla magáról nincsen fotónk, tekintettel arra, hogy nem voltam jelen a beszerelésnél, van viszont képünk a régiről, amelyről azt mondta a rutinos szerelő, hogy ő még ilyet nem látott, hogy tönkre ment volna. Hát, akkor ez mégis tönkrement…

A tapasztalat szerint az új alkatrésszel olyan merev lett a kocsi eleje, hogy ég és föld a különbség. Ezzel a futómű rendben, következik a cipővásárlás, ami annyiban nehezített, hogy nem a gyári méretű gumik vannak a kocsin, viszont nem nagyon tudok rájönni, melyik a gyári méret… Mindegy, ebben előrelépés várható hamarosan…

A vazs megyei rendetlenségtől jött a levél, komolyan mondom, ilyen kusza nyelvezetű levelet régen láttam (tény, hogy még sosem gyorshajtottam), alig értettem, hogy miről beszélnek benne egyáltalán. Mindegy, a lényeg, hogy a múltkori majki kirándulásunk során Környén lefotózott egy traffipax, amint egy bukkanóra felérve kibukkantunk 71 km/h-val majd lassultunk (nem emlékszem a traffipaxra, nem fékeztem miatta, vagy ilyesmi).

Mit mondjak, nem tagadom, hogy így lehetett, úgyhogy alig várom a csekkes levelet, amiért megint mehetek órákat sorba állni a postára. 30 000 jó magyar forint lesz a nagy duhajkodás méltó büntetése. 2002 óta van saját autóm, most büntetnek meg először, szerintem belefér. Mentegetőzés, de alighanem ez a hely valahol a falu vége lehet, kietlen puszta, ahol az ember már nyomná, de a traffipaxnak igaza van mindig. Más magyarázat nem nagyon van rá, mert nem nagyon szoktam ennyivel menni 50-es hatály alatt…

A következő autómban pedig tuti lesz tempomat. Ha lesz következő autóm…

A furcsa rezegő hangot a pannonhalmi apátságnál kezdte adni, nézzétek csak meg, hogy lapít a parkolóban Cseszneken a nyavalyás!

Ez a kis malőr négy látképbe került. Nem örülök. Mostantól lehet, hogy drágámnak szólítom a szekeret. (Továbbá előjegyzésben van a jobb oldali lengőkar cseréje, a bal oldali főtengely-gumiharangnál is csöpög valami, plusz a karosszériásnál is várható egy szemtelenül magas összeg otthagyása – dráma).

Ez még a tavalyi hó (március 11-ről)

Ezenkívül a szokásos tavaszi olajcsere és szűrőcserék kerültek sorra. Jövő hónapban még a bal első lengőkart kukázzák ki, az elölről jövő tompa robajok nagy részéért ez az alkatrész felelős. Várható még a két küszöb cseréje, mivel szépen nekikezdett rohadni hátul mindkettő (az egyik ráadásul sérült is). Hát így haladunk apránként a 400 forintos benzin felé…

1447 liter benzin, 14331 km megtett út, 11,35 literes átlagfogyasztás. Egy komplett kipufogó-rendszer csere, vezérlés csere, olajcsere, szűrőcsere. Egy sikeres vizsga és zöldkártya. Ezek a száraz tények, lássuk a részleteket…

Nos, egy idősebb/középkorú úriemberé volt a járgány, de nem járt vele, a mélygarázsban állt kicsit porosan. Unokatesóm rétegvastagság-mérője jó szolgálatot tett, a jobb hátulján találtunk ugyan némi plusz vastagságot, de alapvetően jónak tűnt.

A többi versenyző kiesése után a Renault Baumgartner kőbányai telephelyén ejtettük meg az adásvételt, a szerelő felhívta a figyelmemet a csöpögő vízpumpára, az egy húzósabb tétel. Amúgy eléggé rendben/egyben volt az autó.

A papírok elrendezése után hazafelé vettük az irányt, Móni jött utánam a Citronnyal, szépen nyugodtan. Így utólag belegondolva, elég amatőr vevő voltam, hiszen nem is vezettem, mielőtt megvettem. Mondhatni, némiképp vakon ugrottam bele, de végülis nem volt ezzel semmi probléma.

Hazajövetel után elindultunk a gumishoz, a Szentmihályi úton találtunk is nyitva tartót, de a gumis majdnem lebeszélt a téli gumik alkalmazásáról, olyan rossz állapotban voltak. Ennek ellenére felkerültek az öregecske papucsok és volt nagy öröm és boldogság.

Az átírásnál volt egy kis izgalom, mert az okmányiroda szerint nem eredeti volt az a papír, amit kaptam az előző tulajtól, amelyben a lízingcég értesítette, hogy levehető az elidegenítést tiltó opció az autóról. Így aztán volt egy plusz köröm az Erste Leasingnél, ahol néhány ezer forintért kiadtak egy igazolást, egy kb. 25 négyzetmilliméteres aláírással, amitől az irat eredeti lett (fekete pecsét, fekete-fehér logós levélpapír, stb.), úgyhogy mondtam is a lízingeseknek, hogyha ezért vissza kell jönnöm még egyszer, nagyon-nagyon csúnyán fogok nézni…

Még egy hónapig volt meg a Citrony, ajánlgattam mindenkinek, ingyen sem kellett senkinek.  Közben voltunk Farkasgödörben a Rözsóval, négyen plafonig pakolva, jól ment, elégedett voltam. Február közepén beadtam a bontóba a Citronyt, kivontam a forgalomból…

Innentől a tavasz gyk. az autó komfortjának élvezetével telt, nagyon-nagyon élegedettek voltunk vele. Májusban megjárattuk rendesen, voltunk Gázló-bejáráson, Szilvásváradon és mindenhol remekül teljesített.

Szilvásváradi futam három fővel, két bringával és a komplett HBSE szettel...

Június elején átesett a legfontosabb szervizen, a vízpumpa és a vezérműszíj és egyéb aszesszoárok cseréjével. Innentől nem volt megállás, mentünk keményen.

Crosskovácsi  és azzal kapcsolatos teltház után június eseménytelenül telt. Július elején tettük első kirándulásunkat az Alföldre, jól teljesített a járgány a nagy magyar pusztában.

Hortobágy

Jött a Duna Maraton, majd a Gázló TT, nagyon komoly terheléssel nyomtuk végig, a benzinmutató olyan rekordokkal esett be az üresbe, hogy kicsit ideges voltam, ez már nem a jó öreg Citrony 7 literes dízel-fogyasztása, ráadásul 300 feletti benzinárakkal…  A Matáv (akkor még T-Com, most T-Home) székház előtt nekimentem a szegélykőnek a jobb hátsó kerékkel, úgy kicsípte, hogy kuka lett belőle, két új nyárigumi beficcent, az időpontot most nem lelem…

Tele vagyunk teljesen (még a kölcsön tetőbox is dugig)!

Utána még leszaladtunk Veszprémbe bringázni egyet, és nekivágtunk a következő nagy utunknak, az ausztriainak. Ez egy kb. 1900 kilométeres utazás volt, 650 volt az egyik nap, 400 a másik, 550 vissza, a többi napon még 300 felett, szóval elég sokat mentünk 6 nap alatt. Legalábbis az átlagunkhoz képest.

Bad Mitterndorfban

Az utazás alatt sajnos volt némi műszaki problémánk, a Grossglocknerre nem sikerült felmennünk. A kuplung   túlmelegedett. Nem mondom, hogy nem lehet vezetői hiba, talán túlságosan nyomtam neki, nem tudom. Mindenesetre a fékek és a kuplung rendberakása után újra megpróbáljuk, talán már jövőre… Ennek ellenére sikerült bejárni a többi úticélunkat, szerencsére az Eisriesenwelthez vezető átlagosan 21%-os utat ki tudtuk hagyni.

A sikertelen csúcskísérlet után megpihenve...

Szeptemberben volt még egy 24 órás verseny is, amikor nem csak az derült ki ismét, hogy rommá lehet pakolni a kocsit (annyi cucc volt benne, hogy én magam sem hittem el), de remekül lehet benne aludni is; a nem pont erre a célra kitalált felfújható matracot bent felfújva olyan kényelemben töltöttem három órát, hogy ihaj. Persze ha nem a sátrak között állok, még be is indítottam volna, hogy fűtsön, de az már tényleg hal hab lett volna a tortán!

November 7-én felkerültek a vadonatúj téligumik (Barum Polaris 2 típusúak), amik még két hétig 10 fok feletti hőfokon nem tudták bizonyítani a létjogosultságukat. Viszont legalább kiderült, hogy valami baj van a régi nyári gumikkal,  mert megszűnt az idegesítő hang hátulról, úgyhogy tavasszal két nyári gumi rendel…

Utána viszont volt egy fantasztikus hóvihar, amikor elmentünk kipróbálni, mit tud a járgány téli gumikon, nos nagyon meggyőző volt. A Citronyon csak elöl volt téli gumi, úgyhogy azzal mindig benne volt a pakliban, hogy kitör a hátulja… Nos, itt ilyen probléma nincs.

Hát, itt tartunk most.Ezeket a mostani hidegeket egyelőre jól bírja, nagyon hamar bemelegszik, úgyhogy komfortos utazást tesz lehetővé egy hideg éjszaka után is.

Mielőbb (februárban) meg akarom nézetni a fékeket (fékpofák cseréje a minimum), hogy rendben legyenek, jöhet az olajcsere is,  tavasszal két új gumi, a klímát is rendbe akarom tetetni (gázilag), aztán jöhet a kuplung… Még két rendes bringatartót akarok venni rá és majd ősszel egy új akkut. Ezzel szerintem az idei karbantartási terveink nagyjából le is lesznek tudva – legalábbis remélem, hogy nem lesz semmi váratlan probléma…

Hát így megyünk neki az évnek Rözsó Lazsunával…

Még pénteken beszereztük Chiiko-nál a dunakeszi Bauhaus-ban a Prevent márkájú autóklíma-tisztító spray-t (ezervalahányszáz forint) és szombaton délután az általános autótakarítás után jöhetett a klímatisztítás!

Az eljárás lényege, hogy maximumra kell állítani a befúvást és belső keringetésre a levegőt. Amikor ez így dübörög, akkor be kell tenni az első ülés mögé a flakont és egy határozott mozdulattal lenyomni a kupakját. Lehetőleg mindezt úgy, hogy közben ne hajoljunk fölé, mert a gáz irritáló és egészségtelen. Szóval, ekkor villámgyorsan el kell hagyni az autót és a falkon tartalma egy-az-egyben kijön a légtérbe.

Ez a folyamat kb. 3-5 percet vesz igénybe,  összességében azonban 15 percig kell keringetni a gázt a belső járatokban azért, hogy fertőtlenítse azokat. Ezután legalább 10 percig kell szellőztetni  járó klímával (a leírás arról nem szól, hogy ilyenkor belső vagy külső keringetésen), de nem árthat tovább is…

Nos, nekem sajnos csak félig-meddig sikerült a mutatvány, ugyanis a belső keringetés funkció – úgy tűnik – időzáras (akár az ablakfűtés), és nem sokkal a flakon kiürülése után egyszercsak maró citromillatot éreztem az autó mellett és hallottam, ahogy bekapcsolt a klíma ventillátora, úgyhogy a fertőtlenítő légkör elég hamar elillant az utastérből.

Ezután már a szellőztetés maradt, de hazafelé még csípte a szemem a klíma (még most is könnybe lábad, ha rá gondolok), úgyhogy minél több szellőztetés, annál jobb…

Ezzel együtt érzésre jobb illatú lett az autó, úgyhogy azt nem mondhatnám, hogy nem volt értelme.