A Kulturális Örökség Napjai jegyében tartott kastély-maratonunk harmadik állomása volt a lovasberényi Cziráky-kastély.
A csodálatosan felújított fehérvárcsurgói ill. a “hasznosításra váró” iszkaszentgyörgyi kastélyok megtekintése után érkeztünk a (még leírni is nevetséges) 1996 óta felújítás alatt álló Cziráky kastélyhoz. Persze tudtuk, hogy valami ilyesmi vár minket, de azért ez elég kiábrándító volt.
Persze, én nem vitatom, hogy vannak fontosabb dolgok is, mint a kastélyok, várak felújítása, egy dolgot azonban szerintem érdemes figyelembe venni:
Ezeket a kastélyokat a korábbi tulajdonosától az állam elvette és elkótyavetyélte. Ennek az államnak (függetlenül a kormányzó pártoktól) kutya (de legalábbis erkölcsi) kötelessége lenne ezeket a kastélyokat méltó állapotban tartani, hiszen ezek az épületek részei történelmünknek, örökségünknek.
Persze már teljesen értelmetlen lenne igazságot téve megpróbálni visszaadni bárkinek is a leszármazottak közül (bár ilyen konstrukcióban működik a fehérvárcsurgói), de illene olyan állapotban megőrizni, amely métó lenne a hely szelleméhez.
Következzék az épület rövid története a Wikipédiából:
A gróf Cziráky család 1730. januárjában szerezte meg a kastélyt és a hozzá tartozó birtokot. Gróf Cziráky György 1763 – 1767 között bővíttette az épületet, az építőmester a székesfehérvári Rieder János volt. Cziráky György 1775-ben bekövetkezett halálát követően, birtokai és kastélya fivérére szálltak. Cziráky László további bővítéseket végzett az épületen, ekkor alakították ki az U alaprajzú épület barokk díszudvarát is. A kastély mai képét 1804 – 1810 között gróf Cziráky Antal Mózes idején nyerte el, az építész ekkor már a Rieder János fia Rieder Jakab volt, aki klasszicista stílusban álmodta meg a kastélyt. Ekkor készült el a kastély körüli nagy kiterjedésű (22 öl széles és 36 öl hosszú) angol tájképi park is, melyben bonyolult alaprajzú mesterséges tavat alakítottak ki kis vízeséssel, szigettel. Amely mellett a kitermelt földből halmozott dombok őrzik uruk és úrnőjük nevét (Antal és Rózsa domb). A parkban pálmaházat, vadászlakot, a patakon kőhidat, a tó partján romantikus halászkunyhót építettek. A kastélyt Cziráky Antal Mózestől fia, János örökölte. Az udvari szárnyak és sarokpavilonok 1850 körül épültek, az akkori építész Ybl Miklós volt. A kastélyt 1943-ban renoválták. Az államosítás után megindult a kastély és a park állapotának leromlása. A növényállomány nagy részét kivágták, kivéve a kastély előtt álló két hársfát, a park berendezéseit pedig széthordták. 1951-től gépállomás és irodák voltak benne. Felújítása 1996. óta folyik.
Ami nincs benne a Wikipédiában, az a történet, amelyet a gondnok mesélt el nekünk.
A grófnő 1945-ben, a front közeledtével úgy döntött, hogy elmenekül Bécsbe. Ekkor autóba szállt, elvitette magát Bécsbe, majd visszaküldte a sofőrt azzal, hogy majd táviratozik, ha jöhet érte a sofőr. A kocsit csukják be a garázsba. Így is lett. A birtokot gyakorlatilag otthagyták minden értékkel.
Ezt fosztották ki gyakorlatilag teljesen a háború során és után. Természetesen a grófnő sosem tért vissza.
A kastélyt kifosztották, a park fáit kivágták, létesítményeit letarolták. Mára hírmondó sem maradt. Az egyik kerti szárny az örvenes években kigyulladt és leégett. Majdnem sikerült a teljes pusztulást elérni, azonban 1996 óta annyi történt, hogy az emeletes épületben mindkét emelet födémét kicserélték újra (teljesen), falait megerősítették, ablakai zárnak és a főépületen a tető is újszerű, így nem ázik.
A kastélykertben lévő kápolna is hasonló sorsú volt, bár ottjártunkkor azt láttuk belül, hogy mintha a freskók fel lennének újítva.
Összefoglalva, szomorú sorsú épületről van szó, amelynek hasznosítása egyelőre várat magára, állagának megóvása éppen biztosított. Szégyen.
Forrás:
A képek megtekinthetőek alább (Facebook- és RSS-olvasóknak közvetlen link itt):
