Reggeli békávé

Ma reggel Budára kellett mennem, mivel az autóm tropa, nem maradt más, mint a BKV. Nem kis trauma volt.

Elõször is tél van, kint hideg (na jó, nem nagyon, csak picit), a metróban meleg. Az ember 3 megálló alatt leizzad.
A metróban ráadásul nem lehet rádiót hallgatni, szegény embernek pedig nem fussa mp3-lejátszós telefonra… Aztán jön az az istentelen huzat, ami a mozgólépcsõn telibekapja az embert. Nincs mese, arcüreg-gyulladás default. Viszont a felújított kettes metróvonal tetszett, nagyon világos, emiatt tágasnak tûnik, a kõ szinte csúszik, nem kopott. Jó érzés. Persze amikor begurul az állomásra egy szerelvény, aminek hámlik a hátán a rozsda, akkor úgy meglepõdök kicsit…

Aztán jön a következõ érdekes megfigyelés, stopper mutatja az 59-es és a 61-es villamos megállójában, hogy mikor indul. Nulla-nullánál villamos csenget egy picit, ajtók záródnak… és… odalép egy nyanya, megnyomja a nyitógombot, az ajtó kinyílik és megvárjuk, amíg a nyanya felszáll. Mer’?

Õszintén szólva, nem tudok rájönni, hogyan lehetséges ez, azt nem hinném, hogy álló helyzetben a gomb megnyomására kinyílna az ajtó bármilyen helyzetben…

(Szerencsém is volt, mert a Németvölgyi úton valami miatt egyirányúsítottak egy szakaszt és horror dugó volt lefelé, nemcsak az Németvölgyin, de a szervizúton is.)

Visszafelé újabb élménnyel lettem gazdagabb, Combinoval utaztam! Állat! Szerintem nagyon pöpec a járgány!

Megmondom õszintén, hogy ez az, ami hiányzik ebbõl a városból, a luxus-érzet. Szó nélkül kerülgetjük a kutyaszart a járdán, szemét van a városban és a frissen festett falakat elsõ éjszaka felszenteli egy-két graffitis.

A Combino nekem azért tetszik, mert láthatom, hogy végre valami értelmes dologra költötték az adómat, látom, hogy jó.