Mindannyian szembesülünk a kommunális hulladékkal. Az is, aki munkája során csomagolóanyagokba burkolja munkája végtermékét, hogy megóvja annak állagát, és az is, aki a végterméket birtokba véve megszabadítja azt csomagolásától. A kérdés csupán az, hogy mit kezdünk a göngyöleggel?

Amióta az eszemet tudom, mindig is tapasztaltam azt, ahogy az emberek meggondolatlanul szemetelnek. Amikor gyermekkoromban egy gazdátlan, elhanyagolt telket vettek a szüleim, megdöbbenve tapasztaltuk, hogy micsoda óriási mennyiségű hulladékkal dobálták tele az évek folyamán az emberek. Azok, akiknek a szomszédban szépen ápolt, gondozott telkük volt és magukat civilizált embernek tartották. A hulladékot a kijelölt területre azonban sok esetben lusták voltak elvinni, inkább a szomszéd telekre borították. Ezzel egy problémát ugyan leküzdöttek, azt azonban elfelejtették, hogy lassan körülvette őket a szemét. És tönkretették saját környezetüket. Mint sokan mások, a Happy Bike SE tagjai is gyakorta járják az erdőket. Rendszeresen közelebbről is találkozunk a szemetelés problémájával, hiszen nincs is annál nagyobb bosszúság, amikor az erdő közepén, távol minden lakott területtől egy üvegszilánk hasítja szét az abroncsot. Túráink során pedig megtanultuk, hogy az illegális szemétlerakó helyek afféle tájékozódási pontok, amelyek mutatják, lakott terület határára értünk. Mert bár a porták rendezettek, de az utolsó ház után mindig gazdátlan szemétkupacok bűze fogad minket. Az egyesület megalapításakor már úgy döntöttünk, hogy változtatni kívánunk ezen az áldatlan állapoton. Úgy gondoljuk, hogy nagyon sok kerékpáros jár a természetben, köszönhetően annak, hogy Magyarország adottságai miatt az utóbbi időben nagyon elterjedt az erdei kerékpározás. Sokan látogatják a „zöld” területeket. A sportolók többsége azért jár az erdőbe, hogy élvezze annak összehasonlíthatatlan hangulatát, zajait, neszeit, friss levegőjét. Ezek az emberek nagy gondot fordítanak arra, hogy vigyázzanak a természeti értékekre. Egy vérbeli hegyikerékpáros nem hagy maga után szemetet. Miért tenné?!? Amikor legközelebb meglátogatja kedvenc helyeit, ugyanolyan háborítatlan, természetes állapotában akarja élvezni, mint eddig. Egyik fontos feladatunknak tartjuk a természeti értékek védelmét, megóvását. Ezen feladat része az, hogy szemétgyűjtő kiruccanásokat szervezünk az általunk kedvelt és gyakorta látogatott helyeken, amelyeket szeretnénk tisztának látni és megóvni. Tapasztalataink szerint a szemetelés két fajtáját lehet megkülönböztetni az erdőben. Az egyik a turista-hulladék. A turisták által kedveltebben látogatott helyeken mindent elborít a cukorkás fólia, a műanyag pohár és az üdítős flakon. Szomorú tény, hogy az emberek többségének nem jut eszébe az, hogy a feleslegessé vált göngyöleget visszategye a hátizsákjába és a hulladékok elhelyezésére rendelt edényig „elcipelje” illetve abban elhelyezze. A másik hulladéktípus nehezebben körülírható. Van benne jó adag építési törmelék, amit nyilvánvalóan az építtetőnek kellene elszállítatnia saját költségén (sajnos a felelőtlen ember szemében olcsóbb zsákokba csomagolni és kivinni az erdő szélére). Továbbá található benne törött csempe, megkövesedett cement, ágybetét, jó adag háztartási hulladék, amelyet alighanem elvittek volna a hulladékszállítók, mégis valami rejtély folytán az erdőszéli szemétdombon köt ki. Egyszerűbb gondolkodású embertársainknál a hulladék szétszórásában valószínűleg közrejátszik a kommunális hulladék elszállításáért fizetendő díj. Ez a gondolkodásmód pedig odavezet, hogy az utak és az erdő szélén óriási hulladékkupacok nőnek ki gomba módra. Egyesületünk tagjai úgy érzik, hogy tenni kell a fentebb leírt felelőtlen gondolkodásmód ellen. Egyrészt mi magunk is eljárunk hulladékot gyűjteni, másrészt megpróbáljuk eljuttatni az emberekhez gondolatainkat a természet védelmével, környezetünk értékeinek megóvásának fontosságával kapcsolatban. Reméljük, hogy tetteink megítélése következtében egyre több emberben alakul ki kedvezőbb kép a bringásokról, és egyre többen csatlakoznak szemétszedő kiruccanásainkhoz, mely segítségével tisztába tehetjük azokat a helyeket, amelyeket eddig mások nem becsültek meg eléggé. Reméljük, hogy egy-egy kitisztított terület láttán gondolkodóba esik a hulladékot éppen az erdő szélére csempésző ember, hogy vajon miért nincs már itt szemét… Természetesen tisztában vagyunk vele, hogy hatalmas feladat de, reméljük, hogy az emberek szemléletének formálásával (nemcsak általunk, hanem az iskolában is) lassan többen lesznek azok, akik meg akarják őrizni a természet értékeit, mint akik lusták elvinni a pillepalackot a következő szemétgyűjtő edényig. Reméljük, hogy mi kerékpárosok is élvezhetjük majd a tisztább erdő szépségeit, és büszkék lehetünk arra, hogy mi is tettünk a tisztább, zöldebb környezetért. Mert amellett, hogy mi magunk sem szemetelünk, megpróbálunk másokat is rávenni erre. Ezen gondolatok jegyében indultunk el 2004. május 8-án, hogy tisztába tegyük a Hármashatár-hegyet. Egyesületünk tagjainak egy része és még néhány lelkes érdeklődő a Margit-hídnál gyűlt össze. A felfelé vezető utat „ stílszerűen „ kerékpárral tettük meg. A kiindulási pont a Fenyőgyöngye autóbusz megállóval szemközti tisztás volt. Innen indultunk a hegyoldal kitisztítására. Több irányba indultunk, követve a kék jelzést, illetve az aszfalt utat a hegyoldalban, míg eljutottunk egészen a Szépvölgyi út legvégéig. Az erdőben sikerült találni néhány mosógéproncsot, illetve rengeteg apró hulladékot. Műanyagflakonokat, sörösdobozokat. Sikerült néhány nagyobb zsák komplett kirakott szemetet is megtalálni, bár ezek az erdő, a sűrű elrejtett zugaiban lapultak. Megdöbbentő, hogy embereknek van ideje két zsák szeméttel messze besétálni az erdőbe, és ott eldugni…. Az igazi „fogás” a Szépvölgyi út felső részén található parkolók környékén tárult szemünk elé. Az egyikben találtunk néhány zsáknyi szemetet, illetve rengeteg építési törmeléket. Ezen kívül a
legtöbb szeméthulladék arra utalt, hogy itt a „legősibb mesterséget” szokták űzni. Legalábbis az eldobált kellékekből erre következtettünk. Az út túloldalán lévő parkolóban még döbbenetesebb látvány fogadott minket. Még több szemét, és ide valamelyik honfitársunk, még egy hűtőt is kidobott. A hasonló kedvű szemetelők innentől kezdve abba dobálták a szemetet, amíg fért bele. Sőt, még utána is… Az akció végére egészen rendesen elfáradtunk. Õszintén szólva, rengeteg hulladékot láttunk még a Szépvölgyi úton felfelé haladva jobboldalt, illetve az utat övező árokban is, amelyhez azonban több teherautóra lett volna szükségünk és többnapi munkába került volna. Így mindenképpen úgy döntöttünk, hogy folytatjuk a szemétszedő akciónkat, hogy tisztábbá varázsoljuk környezetünket. Még akkor is, ha sokan mindent megtesznek azért, hogy pénztárcát kímélve szabaduljanak meg a hulladéktól, még azon az áron is, hogy azzal környezetüket mérgezik… Fotók. Úgyhogy csak annyit mondhatunk: Folytatása következik!