Panelcsanel szemétben

Tegnap este hazaérvén újabb üzenet fogadott a lakásszövetkezetnek nevezett gittegylettől a lift ajtaján. Le is fotóztam a telefonnal, úgyhogy alább megtekinthető gyenge minőségben.

Backdoor communication

Ha valaki nem értené, akkor némi magyarázat. Eddig volt egy konténer bent a szemétledobóban (amelyet a fenti üzenet némi bölcsészi beütéssel konténertárolónak nevez), egy pedig kint a ház előtt. Nem volt ez egy letisztult megoldás, nem vitatom én ezt, de sajnos szükséges volt a második konténert valahol elhelyezni, mert a “konténertárolóban” nem fér el (minő groteszk húzás a panelház tervezőitől, akik nem gondoltak arra, hogy a szemétledobó alá beférjen két konténer), másrészt a lépcsőházban sem egészséges hagyni egy konténert bűzölögni. Ezért a kuka kint volt, ami remek gubera-turizmust generált. A guberátorok szinte folyamatosan érkeztek, a konténerben lévő zacskókat szétszaggatták, értékes vagy ehető, újrahasznosítható vagy eladható tárgyak után kutatva. Munkásságuk eredménye igazán a szeles napokon látszott, amikor az általuk nyitva hagyott kukákból a szél kicsavarta az apróbb szemetet és szanaszét szórta a környéken.

Nem vitatom, tarthatatlan állapot volt ez is, én magam kilencedik éve lakom itt és mindig megütközve néztem ezt a folyamatot.

A lakószövetkezet új elnökének első nyilvános intézkedése mögött azonban aligha az esztétikum és a Nobel-békedíj vezette. Sokkal inkább az általa irányított gazdasági szervezet leromlott pénzügyi helyzete. A kontérek elszállítását ugyanis a szövetkezet gazdálkodik ki az évről évre stabilan emelkedő mértékű közös költségből, így most a konténerek számának 50 százalékos csökkentésével az ide vonatkozó költségek is pont ennyivel nőttek. Van ezzel azonban egy kis gond.

Az, hogy ezt a fiskális intézkedést egy ilyen popularista maszlagba csomagolva próbálta lenyomni a torkunkon.

A másik probléma az, hogy egy konténer nem elég. Eddig is dugig volt a kinti konténer, miközben a második bent a szemétledobóban gyűjtötte a szajrét és várta, hogy ő is kijusson a kinti világba. Ha most egy konténerrel játszanak, akármilyen ügyesek is, mire a szemetesek elviszik a szemetet, a “konténertároló” tele lesz szeméttel, amit utána  vissza kell lapátolni a kukába, aminek következtében az félig-meddig megtelik. Gyűlik-gyűlik, de vajon meddig? Előbb-utóbb dugig lesz. És akkor mit tolnak a cső alá?

Semmit. Tele lesz a konténertároló, eldugul a cső. Se vége, se hossza.

Hétfőn fogok beszélni ezzel az elnök csajjal, mert felháborítónak tartom ezt az intézkedést.

Persze a Főkefe nevű fővárosi gazdálkodó társaság is megérdemelné már egyszer, hogy lerántsák róla amúgy rendesen, bkv-módra róla a vizes lepedőt. Kezdve azzal, hogy az annyira büszkén emlegetett szelektív-hulladék gyűjtési kampányuk mekkora átverés. Kiteszik az edényeiket jó messzire a lakóházaktól, ahová még autóval sem egyszerű eljutni (ad.1. milyen környezetvédelem az, ha autóval viszem a távoli kukába a szemetemet  ad.2. az ő gyűjtőautójuk is tilosban áll, amikor kiüríti), és van pofája arra biztatni az embereket, hogy válogassák szét a szemetüket és hordják oda nekik előkészítve (ingyen és tálcán) – miközben a társasházaknak a szemétdíját egyáltalán nem csökkentik, sőt, inkább emelik. Aztán persze a gondosan szétválogatott szemetet jó pénzért eladják.

Mekkora húzás! Mekkora lenyúlás! És az emberek csillogó szemmel nézik, ahogy átverik őket. Rohadt, szemét, világ.