Létezett: 2020. november 23-tól december 12-ig. De ez csak az egyik érdekes hír a járvánnyal kapcsolatban.

Lehet, hogy több dolog is befolyásolta a sikertelenségét, de azt kell mondanom, hogy kutya legyek, ha nem mondtam rögtön, hogy ez nem lesz így jó. Vaúúú…

Most mondjam azt, hogy nekem lett igazam (jaj, begyulladt a körmöm az egyik ujjamon, alig bírok gépelni…)?

A probléma az volt, hogy ezek a fránya nyugdíjasok nem értik a helyzetet. Lehet, hogy tényleg igaza van talán Szlávik doktornak (akinek vagy nincs igaza, vagy égnek áll az ember haja, olyanokat mond), hogy a magyar tényleg csak a szabályokból és a büntetésekből ért?

Ezek a fránya nyugdíjasok, abban a pillanatban, hogy nem kötelező nekik a kijelölt idősávban vásárolni menni, nem is mennek.

Másfelől, ez további feszültségeket okozott azokban, akik a kijárási tilalom miatt csak este hétig nyitvatartó üzletekben a munkából hazafelé sietők nyuggerhordákkal találták magukat versenyben a kasszákért.

Egyértelműen ki lehet jelenteni, hogy a nyugdíjasok is megérik a pénzüket, meg a kormányzatnak is lehetett volna több esze, utóbbinak azzal, hogy egyrészt a tavaszihoz hasonló, kizárólagos módon ad vásárlási idősávot a nyugdíjasoknak, másrészt egy kicsit talán a kijárási tilalmon is lehetett volna módosítani…

De végülis mindegy, ez az eleve elhibázott intézkedés ezennel (talán átmenetileg és remélhetőleg ebben a formájában) hatályát vesztette.

A másik fontos hír, hogy miközben 150 feletti halálozással és 5000 körüli betegszámmal Európa élén járunk, Németországban szerdától életbe lép nagyjából az az intézkedés, amit a Leopoldina javasolt és amiről már korábban írtam, és amit kicsiny nemzetünk végrehajtó hatalmának is meg kellett volna fontolnia és bevezetnie. Ez ugyanis az egyetlen módszer, hogy úgy-ahogy családi körben lehessen karácsonyozni anélkül, hogy az új év egy halom nagyszülő hirtelen és sajnálatos halálával végződne.

Nálunk eközben Szlávik főorvos családi karantént javasol… igaz, arra nem gondol, hogy a gyerekek révén bármelyik nap megfertőződhetünk, de azért köszi!

Na mindegy, itt tartunk most…