A Kultúrális Örökség Napjai rendezvény második napjára végülis szintén kisütött a Nap, bár nem volt olyan tiszta, mint szombaton, fátyolosan derengett.

Így aztán elindultunk egy speciális célpont felé, amely egy határon túli építészeti emlék, ráadásul szerepelt a magyar KÖN-programban. Ez lesz a Hazajáró-extra második célpontja.

Előtte azonban elmentünk Nagybörzsönybe, az ottani Szent István templom ugyanis egyből két témában is érdekes volt, hiszen nemcsak mint egy régi templom kiváló állapotban, de ráadásul román stílusú is. Így ez dupla-találatnak számít… 😉

Előtte azonban még kisvasutaztunk egyet, aminek így túl sok értelme nem volt, leszámítva, hogy vonatoztunk egyet. Gyakorlatilag felmentünk és lejöttünk a kisvasúttal (és nem mi voltunk az egyetlenek, akik így cselekedtek), mivel csak egy vonat jár és két óra alatt fordul meg, ez pedig túl sok lett volna. A vonatozásról készült videó megtekinthető alább, egy érdekes hangulatú timelapse videó, a gorillapod első igazi használata volt ez.

Innen mentünk a Szent Isván templomhoz, ami legnagyobb sajnálatunkra zárva volt, ráadásul 12 és 13 óra között ebédszünetel a hölgy, aki a gondnok/idegenvezető, úgyhogy nem sikerült bejutnunk, csak körbejártuk a kőkerítést.

De miért olyan izgalmas Nagybörzsöny piciny temploma?

Bár építésének pontos dátuma a múlt ködébe vész (a néphagyomány szerint I. István építtette), a stílusa alapján az majdnem biztos, hogy valamikor a XIII. században épült kicsiny plébániatemplom Nagybörzsöny falu részére épült.

Mivel Magyarországon relatív kevés Árpád-kori templom maradt fenn eredeti állapotában, ezért különösen értékes ez a templom. Egyetlen komolyabb átalakításról lehet tudni, a XV. században építették át a tornyot és a kaput, illetve építették a kőfalat a templom köré. Ezután talán azért nem bővítették vagy változtatták érdemben, mivel a faluba jelentős német kolóniát telepítettek, akik bányászattal foglalkoztak, úgyhogy az ő templomukat, az ún. Bányásztemplomot bővítették többször is, ez pedig megmaradt a magyarok templomának, akiknek elég volt a 30 négyzetméteres kis templomocska (ebből is sejthető, hogy túl sokan nem voltak).

1779-ben felmerült a lebontása, hogy köveit az új plébániatemplomhoz felhasználják, de erre végül nem került sor. 1782-ben egy forrás elhagyottnak és csaknem elpusztultnak írja le. A XIX-XX. századokban többször tatarozták az épületet, 1965-ben egy nagyobb arányú feltárás után helyreállították, azonban 1990-ben ismét életveszélyessé nyilvánították, majd 1994-ben Sedlmayer János építész tervei alapján állították helyre, megoldva az esővíz elvezetési problémákat, amely az épület alapjait fenyegette.

Sajnos mivel be nem jutottunk, ezért a belsőről túl sokat nem tudok mondani. A külsőről csak annyit, hogy szentélye pontosan kelet felé néz, az épület vörösesbarna trachit kőből épült.

Nagyon szép, és jó állapotban lévő példája ez a templom a román stílusú építészetnek Magyarországon, úgyhogy mindenképpen tudom ajánlani a felkeresését (kivéve ebédidőben)!

Az összes kép alább megtekinthető (Facebook és RSS-olvasóknak közvetlen link itt):