A csapat pénteken már lelki ráhangolódást tartott a klubban, átvettük Milán bicaját szállításra, szombaton sokan leutaztak.

Szombaton érdekes idő volt, dél körül beborult, de estére mocskos meleg lett. A lakás egyszerűen nem tudott kihűlni… 4:45-kor az ágyban egy tócsában feküdtem, úgyhogy már amúgyis azon gondolkodtam egy negyed órája, hogy semmi értelme tovább pancsikolni, felkeltem. Móninak is kipattant a szeme ötkor, úgyhogy pakoltunk lefelé. Végül háromnegyed hatkor indultunk. Az út nagyjából eseménytelen volt, elég jól haladtunk a két bicajjal száznegyvenes tempóban… A szállást elég jól megtaláltunk, azért biztos ami biztos, Klareszra rácsörögtem, de jó helyen voltunk. Háromnegyed nyolc volt, az út tehát két órás… Lassan mindenki előrekerült, ki a szobából, ki a reggeliből, Milánnak visszaadtuk a bicaját és lementünk a célterületre. Sajnos az előzetes egyeztetés ellenére nem tudtunk bemenni a satorhelyhez, mert az Ózdi Kerékpáros Egyesület (ÓKE) mikrobusza elállta a befelé vezető utat. A középkorú kísérőjük (valamelyik szülő) kedvesen megjegyezte, miszerint "meg kell találni a hátramenetet azon az autón". Hát nem aranyos? Sajnos nem vagyok elég spontán az ilyen helyzetekben, de alighanem illett volna a hangulatomhoz valami hasonló megjegyzés: "Anyád temetésén huncutkodjál…", de csak fortyogtam… Na mindegy. Behordtuk a sátrat és a cuccokat és felállítottuk. A rajtig semmi említésre méltó nem történt, ahogy én láttam, a rajt elég profi volt, beszólították előre a licences versenyzőket, és időben rajtoltuk, bár eltelt vagy tíz perc, mire kikeveredtem a stadionból. Felfelé óriási tömeg volt az aszfalton, amikor először megálltam inni, lehúzódtam a csíkról, mégiscsak biztonságosabb megállni inni, mint a tömegben bénázni a kulaccsal, hát erre jött egy balfék csaj, akinek nem volt elég széles az út, beszólt. Na, ő már megkapta a magáét tőlem, itt már a helyén volt az adrenalinszintem. A spanja is beugatott, na ő is kapott. Fairplay, meg nyugodtság, elvtársak! Hát, az aszfalt az elején az minden volt, csak hűvös nem, a tetejére jó háromnegyed óra volt felérni, fogyott a víz rendesen… Őszintén szólva itt elég sokat vesztettem, mind időben, mind erőben… Az aszfaltot egy helyen meredek mászás váltotta fel, annyira meredek volt, hogy mindenki tolta (legalábbis az én szekciómban). Ráadásul az aszfalta visszatértünk, lett volna árnyék is. Ehelyett toltuk. Gagesz itt lépett meg végleg, szó szerint, gyalog nyomott le… Az első itatóponton alig volt víz. Elfogyott.Ez gond volt. Innen egy jó kis lejtőn ki tudtam magam pihenni többé kevésbé, aztán újra másztunk. A lejtőn beértem ePétert, aztán újra leszakadtam a 77-esekkel közös terepes részen. Ezen a közös részen megtapasztalhattunk néhány előzést, őszintén szólva nem fogom megérteni, miért üvölt valaki, mint a fába szorult féreg, amikor van még egy nyom, ahol lehet előzni. Azért gyorsabb, mert meg tud előzni, nem azért, mert elengedem… Szóval, ezen a közös részen, ahol ráadásul elég rendesen küzdöttem már a felfelén, sorba jöttek az anyázó sporttársak. Persze ebben is élen járt az ÓKE, nem csodálkoztam túlzottan. Itt egy helyen utolértem még Évát, de pont elindult én meg megálltam, mert begörcsölt a talpam. A második ellenőrzőpontra már víz nélkül érkeztem, szerencsére itt meg tudtam tölteni. Ettem-ittam és mentem tovább. Itt egy elég szar felfelé jött, itt előzött Kökény Zsolti és Fishtax is, rendesek voltak, látták összeszedett mozgásomon, hogy a csúcson vagyok… ;-))) Aztán szétvált a táv ismét, egy jobbos után jött a végtelen gurulás, a köves technikás rész. A HHH-edzés itt érett be, 40-es tempóban zúztam lefelé a köveken, sorban előzve az addig az emelkedőket jobban bíró hölgyeket… Itt már csak az idővel versenyeztem, az utolsó lejtőn begyorsulva nem tudtam megelőzni egy hölgyet, kivette az utolsó erőmet, a domb tetejére visszaelőzött. Lefelé azonban állva hagytam ismét és jó tempóban értem a stadionba, ahol a csapat fogadott lelkesen. Danke. Pár perc pihi után megrohantak az élmények, Klaresz mindenkit legyőzött, nagyon ügyes volt, Zorrot látták bicajon ülni, jól csinálta, mindenki nagyon ügyes volt. A rövid távon indulókat én zártam. Nem baj. Bőven a szintidőn belül voltam, elértem a célom. Aztán lassan szállingóztak a többiek és az ismerősök. Böbe hatalmasat esett, Gyuri volt az első középtávon, aztán sorban jöttek a többiek. Nagyon ügyesek voltak. A hosszútávosainkra jócskán kellett várni, de végül Zsolti és Szabi együtt ért célba, Hori és KisCADMan az utolsó métereken is harcolt, de a visszafordítónál Hori jól jött el, KisCADMan pedig csúnyán eltaktikázta, úgyhogy Hori nyert. KisCADMan mondta később, hogy Hori simán legyőzte a lefeléken, úgyhogy valamit csinálnia kell most már… Szabi is hatalmasat esett, az első alkalomra felvett HBSE mez csúnyán leamortizálódott… Milán feladta, Kobold is. Végül Ádám érkezett, ki volt bukva rendesen, elfáradt… Miután minden indulónk megvolt, lassan összepakoltunk és megérkeztünk. Este tízkor értünk haza, miután leraktuk a cuccot a szertárban. A forró lakásban hidegzuhanyt, fagyit, mindent bevetettünk, aztán kb. tíz perc tévézés után már aludtunk is. Még egyszer gratulálok minden indulónak, nagyon ügyesek voltatok és keményen lenyomtátok! Szép volt, HBSE! Képek. Adatok: Tm: 3:11:48 (nettó) *Teljes idő : 3:30:35 Dst: 39,54 km (korrekt) Av: 12,3 km/h (szar) Mx: 46,8 km/h (wow) Odo: 4791 km *Átlagpulzus: 142 *Max. puzus: 168