Tarlós, az óbudai polgármester eltávolíttatja/letakartatja a kerületében az önkormányzati területeken elhelyezett, a TV2 új műsorát reklámozó plakátokat. Ha esetleg valakinek nem ugrana be, ezek a plakátok olyan stilizált rajzok, amelyeket "olyanok rajzoltak az általános iskolai WC-ajtókra, akik végül negyedikesként buktak ki az iskolából 16 évesen" (idézet Tarlós úrtól.).

Tarlós polgármester nem a szívem csücske, politikájával sok esetben nem tudok egyetérteni. Legutóbb akkor lopta be magát a szívembe, amikor az M0-s autóúttal kapcsolatosan ébredt időben és állt a hőbörgő Bp. környéki önkormányzatok mellé és letette asztalra követeléseit. Agyrém. Ezzel a plakáttal kapcsolatban azonban némiképpen egyet kell értenem, nincs mit tenni, ez szar. A TV2 vett egy német licencet, megpróbál szembemenni az évek óta megközelíthetetlen Heti Hetessel (teszi ezt két onnan elcsábított csúcsfejjel), és belead apait-anyait. Felesleges és igénytelen. Tarlósnak nem ez volt az első plakátos bulija, hiszen 2002-ben Andres Serrano a MEO-ban tartott kiállítását hirdető plakátokat szedette össze. Emlékezetes tetteiről nem is írnék többet, elolvasható itt. Sokkal inkább el kellene gondolkodni egy kérdésen, amit emlegetve gyakran demagógnak és beszűkültnek, bigottnak bélyegeznek embereket. A kérdés pedig az, hogy tulajdonképpen mit szeretnénk látni az utcákon? Vajon jó-e nekünk, hogy az utcán járva, szinte kivédhetetlenül érnek minket (és leginkább gyerekeinket) olyan ingerek, amiktől legalább gyerekeinket védenénk, akiknek személyiségfejlődése ki tudja milyen torzulásokat szenvedhet… Mert persze nemcsak csúnyát látni az utcán. De vajon kell-e ez nekünk? Kétfajta választ biztosan tudok. Az egyik, hogy miért ne? Felnőtt ember vagyok, eldöntöm, hogy mit akarok, megnézem a bulát a képen, és veszek a nőmnek egy ilyen melltartót bugyival, mert ezek ez a divat, ha egy ekkora óriásplakáton tolják a pofámba. A másik az, hogy ne. Ha a feleségem melltartót akar venni magának, elmegy a fehérneműboltba és megveszi. A fehérnemű intimszféra és nem való az utcára. Nos, őszintén szólva én mindkettő reakcióban látok elfogadható részeket, mégha közvetlenül egyiket sem tartom teljesen magaménak. És milyen reklám való a tévébe? Egy gyerekek által is nézett filmbe vajon befér-e a reklámblokkba egy tamponreklám? Állítólag a reklámbrókerek, a tévétársaságok maguk közt meghatározták, hogy mikor lehet szarálló pelenkát, a kék vért teljesen felszívó tampont reklámozni, hogy a polgár ne öklendezze ki a vacsorát, amikor az esti kecsapos melegszenya mellé háttértévézés gyanánt kap egy mosolygósan menstruáló nőt, aki akkor is visel valamit, amikor nincs rajta semmi és mosolyogva fut a futógépen a konditeremben… (Micsoda pofáncsapás annak a rengeteg nőnek, aki görcsökkel küzdve szenved a menstruáció alatt és inkább elbújna, semmint egy szál semmiben rohangálna egy konditeremben…) Nem egyszerű…