Erre a túrára Móni nélkül indultam, aki egyrészt a két héttel korábbi túrát eszembe juttatva jelezte, hogy ezt most kihagyja, másrészt a reggeli időjárásra (is) fogta a távolmaradását. Ezzel nem volt egyedül, tény, hogy mocskos idő volt reggel, majdhogynem esett, ez másokat is elriasztott.

A keménymag azonban elszánt volt, úgyhogy belevágtunk. A Pedalomán mögött még egy vacogós brigád gyülekezett, aztán elindultunk. Hozzám beült Viktor és a dingo-család. Dingo bácsival eldumálgattunk, hátul bealudtak. Végül eseménytelen út után megérkeztünk a Kisinóci turistaházhoz, ahonnan a túrát indítottuk. Itt csatlakozott hozzánk GabeR, aki a GPS vevőjével mindvégig az érdeklődés középpontjában volt. A turistaházban kihagyhatatlanul terjengett a kávé illata (igazi presszókávé, nem holmi porkutyulmány), aztán nekivágtunk. A túra a kisinóci vágás elnevezésű útvonalon haladt, ami jó ideig nyílegyenesen halad felfelé. Időközben a Nap is kisütött, úgyhogy olyan meleg lett, hogy nekivetkőztünk teljesen. Szikrázó napsütésben és tocsogó sárban haladtunk felfelé. Egy idő után az út elkezdett kanyarogni fel-s-alá, jobbra-balra, itt már gyakorta találkoztunk hóval és egyéb nyalánkságokkal. Ahogy kiértünk a fák közül, fenséges látvány tárult szemünk elé. Egyrészt látszott, ahogy bizonyos hegyeket körbefog a köd – gyönyörű volt, ám most jól látszott, hogy a hegyek mögött, a síkot vastagon beborítja a ködréteg, mi pedig jóval felette, a hegy (majdnem) tetejéről figyeltük a tájat alant. Gyönyörű volt. Készült is csoportkép, hála Viktornak. Nemsoká felértünk a Nagyhideghegyi turistaházhoz, ahol jóleső forróság töltött el minket, amit elsősorban a fűtőtesteknek köszönhetünk. Fűtöttek pokoli üzemmódban. Ettünk, ittunk, büfiztünk. Egy másik csoportkép kedvéért egy-szál trikóban kimentünk a teraszra, hogy integessünk Csokinak és valamennyi otthon maradottnak, hogy lássák, miről maradtak le. Innen végül elindultunk lefelé, a Magas-Taxi turistaház mellett elhaladva elindultunk lefelé egy szinte nyílegyenes úton, ahol inkább vizes volt az út, mint havas. Itt már nem igazán készült fotó sem, igazából ez egy dögunalmas része volt a túrának. Csak mentünk lefelé Királyrétre. Királyréten hirtelen azt hittem, zárva van a hambis, de rájöttem, hogy nem, úgyhogy egy hambi beugrott default (220.- HUF-ért ingyen van). Egy pittbull próbált kaját kunyerálni tőlünk, sőt az elindulásunk után jócskán követett is minket, de amikor látta, hogy ettől nem fog jól lakni, visszament a hambishoz. A Király-rét (Chiiko nem tudta, miért hívják így) elhagyása után már eseménytelenül telt az út, ahogy közeledtünk a turistaházhoz. Még világosban értünk oda, azonban hamar besötétedett. Ahogy elindultunk visszafelé, még a törökmezői leágazásnál megálltunk fényszórót tisztítani, de a síkra érve hamar elcsendesedett a hátsó sor és utunk eseménytelenül telt hazáig. (Illetve ez volt az, amikor én még kimentem mutteromért a telekre, hazavittem, és hazamentem utána.) Érdekes volt, hogy ez a túra egyáltalán nem fárasztott le, még izomlázam sem volt, tényleg. Nem egészen értem, hogy miért, de jó volt. Képek