Meddig tart egy háború után az eredeti állapot visszaállítása? Emlékszem, amikor gyerekként láttam egy filmet (régi magyar film a múlt század hatvanas éveiből talán…), valami krimi volt, az épülő Erzsébet-híd drótkötelein menekültek a rossz fiúk. Az Erzsébet-híd pesti pillére, mint később megtudtam, egészen 1960-ig állt a Duna-parton, emlékeztetve a háborúra. Végül 1964-ben adták át az új hidat. A budai vár még tovább húzta, ha jól tudom (rohadt nehéz találni pontos adatokat, képeket erről a neten). Gyermekkoromban nekem már nem jutottak ilyen élmények, csak a kis budai utcákban a golyónyomok a falakon (amelyek egy része a hallgatás ködébe burkolózó 1956-os események nyoma volt). Az egyetlen ilyen komoly élmény az esztergomi Mária Valéria híd volt, amelyet egyszer egy gimnáziumi osztálykiránduláson láttam meg. Aztán azt is ujjáépítették nagy nehezen 2001-ben. Újabb öt év telt el, hogy újabb sebet gyógyítson be a történelem. Végre hazahozták Oroszországból a sárospataki könyveket, amelyek egy pesti bank trezorjából tűntek el az ostrom idején, hogy utána egészen véletlenül orosz könyvtárakban bukkanjanak fel. Most ne is menjünk abba bele, hogy ki mit, miért, hogyan – lényeg az, hogy megérkeztek és végre itt vannak.