HHH megen'

Tegnap megint a lovak közé csaptam, és ahogy csaptam, előjött Mr. Katt és mondta, hogy ő is velem jön. Próbáltam lerázni, lábujjhegyen tekerni, akkor elbújt és utána megint előjött. Mondtam neki, hogy utálom. Hát így kattogtam szépen felfelé a HHH-ra, amikor egyszercsak feltűnt mögöttem Mr. Nyikorg (a láncmester), majd tulajdonosa, Ádám köszönt rám. Váltottunk két mondatot, miszerint: – Hello AZso – Szia Ádám – Bocs, intervall. – No problemo, nyomjad csak. Hát ennyi, de addigra már 5 méter előnye volt és ott is hagyott szépen. Felfelé menet kattogtam tovább, a kútnál nekiálltam lemosni a sárvédőkről a bakonyi sarat. Közben befutott az ex-kolléganőm az ex-munkahelyemről, cseverésztünk egy sort, közben egy bátortalan BB-s arra jött köszönni (talán Ádámot kereste), aztán mentünk tovább a magunk útján. Én mentem a szintút felé panoráma-fotókat csinálni, a kolléganőm pedig a Szépvölgyin tekert felfelé, TREK típusú trekking-bicajával (mondta, hogy a kövesen nem bírt vele felmenni (nem csodálom)). Eredetileg fel akartam menni a csúcsra, de aztán bevágtam a szintútnál (a sorompót ki lehet kerülni húsz méterrel feljebb egy kis ösvényen, ami a szintútra vezet szintén). Két csöcsiplázacica készülődött éppen neki a futásnak (szilikonimplantátumról igen, sportmelltartóról nem hallottak – legalábbis a látottak alapján), annyi szúnyogriasztót fújtak magukra, hogy 50 méterrel előrébb már fuldokoltam tőle. Mire odaértem, ott kenegették egymást nehezen elérhető pontjait. (Hát, a pornóforgatásról lemaradtam (nem mintha érdekelt volna), de így is megvolt a napi műsor… ;-))) ) Az első kivágott bozótos kanyarban fotóztam kicsit, tesztelgettem a V570-t. Ott el is hagytak a futók, addigra még magukra szedtek két másikat, úgyhogy egész szép kis csapat rohangált ott a szúnyogriasztó bűzfelhőjében. A második kivágásnál is próbáltam fotózni több-kevesebb sikerrel. A Virágos-nyeregnél értem utól a futókat végül, majd a hangárnál a siklóernyősök placcáról néztem, ahogy két pacák rádióirányítású vitorlázórepülőgép-modellt ereget. Sajnos a Nap megint felhők mögé bújt, úgyhogy esélytelen volt a dolog… A fotózás is, csináltam egy-két képet, aztán mentem tovább. Az Oroszlán-szikla után felsétáltam az Árpád-pihenőig, végre ezt is tudom, hogy hol van. Fotóztam elég sokat, sajnos nem volt elég tiszta az idő. Lefelé a kéken mentem Fenyőgyöngyéhez, majdnem elvétettem. Onnan már aszfalton ment a zúzás, eseménytelenül telt némi kattogással.