Eszelõs az idei karácsony. Az emberek egy része zombivá váltan kóvályog a lásztminit ajándékokat keresve, órákat ülnek a városban a dugóban, hogy odaérjenek egyik plázából a másikba, de csinálják, fogukat összeszorítva, keményen.

A másik fele az embereknek dolgozik mint az eszelõs, mert az évzárás nem a megpihenés ideje, hanem a határidõs, csúszó-bukó projektek zárásának ideje, mindent az utolsó pillanatban, de mûködjön ám, mert ha nem… És legyen olyan, mintha hónapokig készítetted volna elõ, mert a minõség mindenek elõtt. Hátpersze.

Így aztán a karácsony estére az ember eszét veszti, mert vagy nem talált megfelelõ ajándékot, vagy amit megfelelõnek gondolt, mégsem az; úgy esik be késõ este a munkából, hogy még szaloncukrot is csak az éjjel-nappaliban tud venni és kerülgetni kell a zombiarcokat, akiknek a sorsára juthat, ha elveszíti a fonalat.

Aztán jön a Karácsony, a szeretet ünnepe, ami, ha az ember nem szedi össze magát, vagy nem iszik eleget, a nagy igazságok összeveszések ünnepévé válik, és a másnap kínzó fejfájása mellé egy mentális görcs is társul, minek ez az egész…

Na, hát nálunk ez remélhetõleg nem fog megtörténni, remélem, eleget tettünk azért, hogy ne így legyen. Elõször is, már idejében megvettük az ajándékokat – magunknak. Elhatároztuk ugyanis, hogy a családban mindenki magának veszi az ajándékot, megadja a keretösszeget a másiknak, aki megveszi magának azt a dolgot, amire tényleg szüksége van.

Így elkerüljük a 3 szamovár esetét, és bár így is zokni, meg derékszíj meg hasonlók lesznek a fa alatt, de ezek legalább kellenek és nem okoznak elfuserált arcokat a karácsonyi vacsora utáni büfögések közepette…

A karácsonyfát csak most vettük meg, de autó híjján (még mindig javítják) ezt is egyszerûen megoldottuk. A közeli keresztezõdésben remekül felkészültek a rohamra, gyönyörû fát vettünk (majd lefotózom). Jó, hogy vasárnapra esik a szenteste, van elõtte egy normális szünnap, amikor rá lehet készülni…

Megvan a bejgli is, anyukám szokás szerint, kitett magáért, elkészítette a szokásos bejglit, amilyet még anno a nagymamám csinált. Az új sütõje nagyon pöpecül süt, a süti hibátlan lett.

Úgyhogy készen állunk, várjuk a Jézuskát.