Hát itt vagyunk megint, elõjöttünk az óvóhelyekrõl, beindítottuk újra az atommáglyákat és újra van delej a derótba. A világvége megint elmaradt…

Az egész cirkusz, hiszti, tömegpszichózis valószínüleg azért kapott ilyen nagy nyilvánosságot, mert tavaly volt egy 2006. augusztus 20. Amikor az emberek az egyértelmû jelek ellenére kimentek az utcára, és öngyilkos-jellegû gerillaháborúra készültek egy olyan terepen, amelyen esélyük sem volt. Az orkánerejû szél az elsõ percben térdrekényszerítette nagyképû ellenségét, a XXI. századi magyar társadalom krémjét alkotó nagyvárosi önfejû, öntörvényû, kihaénnem tömegeket, akik azt hitték, hogy packázhatnak a természettel. Hát nem.

Az emberek bebizonyították, hogy magukban nem többek ostoba masszánál, akiket igenis terelni, nevelni, fegyelmezni kell; hazazavarni, ha jön a vihar.

Persze jól látszott az is, hogy a fõvárosi intézmények is hiányosan végzik a munkájukat, hiszen nem lett törvényszerû, hogy a fák kidõlnek és a bamba bámészkodó tömegben okoznak baleseti halált. (Persze mindig van olyan erõs szél, amitõl bármilyen fa kidõl.)

Ígyhát manapság ez a módi, inkább okoznak tömegpszichózist, kvázi pánikot, csak mert az Atlanti-óceánról egy ciklon lemozdult és végigcsúszik Európán. Más kérdés, hogy Európában ez mindennapos, aki járt már Németországban vagy Franciaországban, az tudja, hogy ott mindig fúj a szél, a hegyek nem állják útját a betörõ legáramlatoknak, ez egy ilyen tanya.

Valahol azt gondolom, hogy jobb félni, mint megijedni, és igenis ijesztgetni kell a népeket, mert ha nem félnek rendszeresen, akkor már nem ijednek meg semmitõl, csak amikor már késõ. Akibe annyi elõrelátás, logisztikai készség nem szorult, hogy a pénteken (na jó, szombat délelõtt) vegyenek kenyeret, ehelyett vasárnap délben a kerület egyetlen nonstop péksége elõtt kígyózó sorban állnak órák hosszat hasonló társaikkal…