Ma a telken voltam, ahol egy EU-normáknak megfelelő disznóvágáson vettem részt. Illetve majdnem, de erről a lapozás után lehet többet olvasni.
A kifelé út érdekes volt, volt köd, eső, az útra felhordott sár az ablakon, ködlámpával láthatóvá tett mazsolák és fénysorompó. Az alábbi kép a vasúti átjáróban készült, amint épp áthalad a Siemens Desiro…

Az EU-normáknak megfelelő disznóvágás az olyan, hogy az állat nem szenved, mert valamilyen eszközzel egy pillanat alatt megölik. Ez az eszköz lehet elektromos eszköz, vagy valamilyen lőfegyver-szerűség, vagy valami hasonló (gáz?, méreginjekció?). Vagy elkábítják. Nem találtam a neten leírást.
Az Eus-csávó blöffel indított, mert hétre volt megbeszélve az aktus, de ő negyed hétkor már túl is volt a munkán, mert aznap még több hasonlót kell elvégeznie és siet. Aztán kiderült, hogy fél a kutyától és a disznótól is, aminek az lett a vége, hogy faterom ugyanolyan módszerekkel rángatta ki a disznót az ólból, mint amikor még a sötét vadkelethez tartoztunk és szegény disznó ugyanolyan sokkot kapott, mint most.

Aztán valami bowdent rakott az eus-csávó a disznó szájába (illetve faterom, mert a csávó félt) és mire eldördült a halálos lövés, addigra a disznó majdnem kiszaladt a kifutóról és elakadt a mellette lévő sárban. Aztán oldalára dőlt és olyan sáros lett, hogy utána le kellett mosni. Persze még hátravolt a kivéreztetés, ami egy akkora lyuk vágásával sikerült az Eus-csávónak, hogy ennyi erővel akár a fejét is levághatta volna a disznónak. Mivel az egész aktus ráadásul egy kiszorított pozícióban érte a jelenlévőket, a disznó vére kifolyt a földre és mindenhová, kivéve az erre a célra rendszeresített edényt. Gondolom, ettől a bénázástól rendült meg az ügyfél-bizalom az Eus-csávó irányába. Ja, és persze vissza kellett húzni a kifutóra, ami egy döglött, 150+ kilós disznónál bármilyen módszerrel is csináljuk, nem könnyű.

Aztán az Eus-csávó már lépett is, mert neki hétkor már már egy másik helyen kellett humánusan gyilkolnia; jó a marketingje, nagy az ügyfélköre.

Na mindegy, ezután már a hagyományos módon zajlott a feldolgozás, vagyis a perzseléssel, aminek célja a szőr és a felső bőrréteg eltávolítása. A perzselés közben késsel kell kaparni a bőrt (persze ha már nem sáros), többször végigcsinálva orrától a farkáig.

 
Aztán a végső szenesedés után jön a fahamu, ami vízzel keverve lúgos oldatot képez, és amely letisztítja a bőrön maradt szennyeződést és gyakorlatilag mindent. Ugyanez jön a disznó másik felével, aztán a fahamu-pakolást lemossák róla. Ekkor felkerül egy tisztább helyre, mondjuk asztalra vagy raklapra és jöhet a bontás és a feldolgozás.

Jövő héten pedig jön Szöszi, a következő áldozat. Még kérdéses, hogy eus vagy hagyományos módon éri a végzete. És persze felmerül az a kérdés is, hogy hogy tudja megenni valaki egy állat húsát, aminek még nevet is adott… Én biztos nem tudnám…

 Készülj, Szöszi, napjaid meg vannak számlálva…