Az új (céges) laptophoz felmerült a kérdés, hogy milyen egér dukál? A hozzáadott Asus felirattal szitázott Logitech egérke meglehetősen kevésnek bizonyult, míg a nagyobb kábeles ill. létező vezetékes megoldások is elég otrombának tűntek első látásra.

Ezért döntöttem a vásárlás mellett és megvettem az eddigi legdrágább egerem, egy Logitech VX Nano-t. A szerkezet egy notebook-egér, tehát nem rendelkezik a szokásos egérdimenziókkal. Bár nem értem az egér-tervezőket, hogy attól, hogy valaki notebook-t használ, miért gondolják azt, hogy kisebb egérrel is beéri, mindenesetre ez egy valódi notebook-egér, a rá jellemző mérettel, ahogy a következő képen is látható.

Balról jobbra egy kis méretbeli összehasonlítás (az egerek feneke sorba lett állítva egy vízmérték 😉 segítségével). Méret vs. funkció? Balról egy ASUS laptophoz adott vezetékes Logitech egér. Nem mai darab, ráadásul a lekerekített sarkai miatt az ujjakat összeszorításra kényszeríti, ami miatt (is) nem kényelmes. Balról a másosik a VX Nano, alig nagyobb az öreg rokonánál, viszont rengeteg előnye miatt vonzó lehet (ezekről az előnyökről később). Harmadik egy vezetékes Logitech RX300, “klasszikus” kétgombos, görgős, vezetékes, optikai mutatóeszköz, hosszú kábellel. És végül jobbra a Microsoft nagyágyúja, a teljes tenyeres Wireless Intellimouse Explorer 1.0A, amely semmiképp sem nevezhető mobil eszköznek, ha figyelembe vesszük méretét, súlyát és a hozzá adott méretes adóvevőt.

De vajon melyik az ideális egér és vajon miért jó a VX Nano.

Gombok

A VX Nano nagylelkűen bánik gazdájával, ami a gombokat illeti.

A klasszikus gombokon kívül található még rajta három, tetszőleges programozható gomb, illetve egy görgő, amely tetszőlegesen állítható a klasszikus kattogós és az innovatív szabadonfutós görgetési mód között, illetve oldalirányba is tud görgetni.

Persze egy MX610 után szokatlan a kevés gomb, hiszen ott összesen hét gomb esik a mutatóujj körzetébe, de megszokható. Így tehát a korábbi tapasztalataim alapján a böngésző előre/vissza funkcióit és a némítást állítottam be a gombokra, ezek a funkciók azok, ami nélkül az ember állandóan össze-vissza hadonászik az egérrel.

Az adó-vevő

Az igazi ok, ami miatt vállaltam az a kétnapos kézfej-fájást, amit az átállás okozott, az a bázisállomás. Egész pontosan annak mérete. Döbbenetes. Hihetetlen. Íme:

 

Ugye?

Egyetlen egy dolog merül fel kérdésként egy ilyet látva: Vajon miért nem ilyen minden wireless egéré, de legalábbis minden Logitech egéré? Miért? Ha valaki tudja a választ, az szóljon!

Döbbenetes, ahogy a Nano Receiver egység megbújik a tenyeremben, sőt, a csúcs az az, hogy az egér alján lévő ajtót kinyitva az elemek mellett külön reteszelhető tartója van a receivernek. Döbbenet.

Használat, precizitás, praktikum

A használata eleinte nehézkes volt. Anno már átéltem egy hasonlót, amikor az Intellimouse Explorerről átálltam a Logitech MX610-re. Az egyértelmű, hogy a Logitech eszközei kisebbek versenytársainál, de a prémium kategóriában biztosan. Nos, mivel a VX Nano ráadásul laptop-kiegészítő, ezért még kisebb. Ehhez egyébként hozzá lehet szokni, egy-két napig fájtak az ujjaim, illetve a kézfejeim, addigra sikerült megszoknom a kisebb méretet és az emiatt szükséges, a korábbiaktól eltérő kéztartást. Mára már semmilyen gondom nincs vele, pedig napi 8-10 órát használom.

 

Az eszköz a lézeres letapogatás miatt rendkívül precíz, minden felületen működött – legalábbis eddig.

Energiatakarékos, ugyanis érzékeli a fejegység energiaellátásának megszűnését és ekkor maga is kikapcsol. A fórumozók szerint emiatt a két AAA elemmel akár fél évig is működik.

A receivert hosszabb utazásnál az egér hasába lehet tenni, hiszen mérete miatt könnyen elveszhet. Én mondjuk fixen az egyik USB-portban hagyom, olyan kevéssé áll ki a síkjából, hogy nem akad bele semmibe. Utazásnál hasznos lehet még az a kis erszény, amit adnak hozzá, így nyugodtan bele lehet dobni a laptop-táskák első zsebét jellemző kábelek rengetegébe, nem tesz benne kárt a nem túl barátságos környezet.

Konklúzió: TETSZIK, MEGÉRTE. 😀