Egyik nagy kedvencem, a városi folklór része. Idén is túl vagyunk rajta – kétszer is…

Fogalmam sincs, hogy a világ más részein ez hogy zajlik (létezik-e egyáltalán?), mindenesetre a kedvencem a lomtalanítás. A külföldi turisták csodálkozó arcát nézve egészen biztos, hogy nem így zajlik náluk…

Budapesten a lomtalanítás az össznépi kacatcsere egyik ősi formája, amelynek mindig is volt kultúrája, mára már olyan folklórral rendelkezik, hogy több évfolyamnyi bölcsészhallgató írhatna (ki tudja, talán már írtak is) diplomamunkát belőle. Mert a lomtalanítás egy külön városi esemény.

Bár elvileg csak a lakók tudják mikor, gyakorlatilag azonban nyílt titok, hogy mely városrészekben pontosan mikor van lomtalanítás. Tekintettel arra, hogy ez nem egyszerre zajlik le a városban (szerencsére?), ezért a lomis-hordáknak, a lomtalanításból élőknek ez egy tavasztól őszig tartó állandó elfoglaltságot jelent.

A lomtalanítás hivatalosan arról szól, hogy a lakók azokat a lomokat, amelyek nem háztartási hulladékok (kajamaradék), nem veszélyes hulladékok (pl. akku) kirakhatják a járdára és a Főkefe elviszi (benne van az éves díjban). Ez ugyebár azért jó, mert az ember meg tud szabadulni azoktól a dolgoktól, amiktől nem tud, mert nem fér bele a kukába. Bútorok, lámpák, szőnyegek, mindenféle kacat – lom.

A gyakorlatban ez a következőképpen néz ki. A lomtalanításhoz ugyebár megadott napon kell kirakni a lomot. Az első nagyobb darab azt ígéri a gyűjtőknek, hogy itt lesz valami, ezért a lomokra leülve elfoglalják azt. Jelenlétükkel igazolják a birtokukat. Rutinosabbak hoznak kisszéket, asztalt. Ezután a lakók mozgását figyelve (akiknek rendszeresen felajánlják, hogy segítenek, ha van a cuccban egy kis fém) folyamatosan átvizsgálják a relatíve rendezetten lepakolt szemetet értékek után kutatva. Elsősorban a színesfémre hajtanak, de gyk. minden épen maradt dolog érdekli őket.

A nagyobb dolgokhoz szinte azonnal hívnak fuvart, azt már ne kelljen őrizgetni.

Az is megesik (tavaly a tanúja voltam), amint az élelmes első válogató által kiválogatott kacatokat a másodszintű (sétálva böngészgető) válogatóknak pénzért továbbadják. Így kelt el a szomszéd régi hangfalszettje öt másodperc alatt.

Szóval szép kis össznépi lomcsere zajlik, ami nekem lom, neki kincs. Főleg, ha rézből van. A gondosan csomagolt és rendezetten lepakolt pakkokat a brigádok módszeresen széttúrják kincsek után kutatva, hatalmas szemetet generálva az utcákon.

Újpesten márciusban szokott lenni a lomtalanítás, a tavaszi szelek a fák tetejére szokták fújni az apróbb tárgyakat, olyankor jól nézünk ki, amíg ki nem zöldülnek a fák, eltakarva a tetejükön lévő szemetet.

Van ilyen máshol is? Ugyanilyen ordenáré módon zajlik?