Utunk negyedik napján némi raftingozás után érkezünk ebbe a csodálatos kisvárosba, amely egy igazi gyöngyszem. A dél-csehországi kisváros 1992. óta része az UNESCO Világörökségnek.

A Krumlov-kastély és a raftingozás vége a folyón

A várost a Vltava (németesen: Moldau, magyarosan: Moldva) folyó szűk kanyarulatában alapították a XIII. század végén. 1302 a város és a kastély (erőd?) a Rosenberg-család tulajdonában volt. II. Rudolf császár 1602-ben megvásárolta a várost és fiának, Julius d’Austria-nak adta. II. Ferdinánd később az Eggenberg-családnak adta, végül 1719-től 1945-ig a kastély a Schwarzenberg-családé volt. Az óváros legtöbb épülete a XIV. és XVII. század között épült, így a város legtöbb épülete gótikus, reneszánsz és barokk stílusú.

A város magját a folyó patkó alakú kanyarulata és a túlparton álló kastély alkotják.

Az első világháború után 1918 októbere és 1919 szeptembere között a város felső-Ausztriához tartozott. A két világháború között Csehszlovákia része volt, 1938 és 1945 között a náci Németország annexálta, és a Szudétavidék része lett. A város németül beszélő lakossága az amerikai hadsereg felszabadítása után elhagyta a várost, amely újra Csehszlovákia állam része lett.

A kommunista időkben a város rendkívül elhanyagolt volt, de 1989 óta a város korábbi pompája visszaállításra került, amely így rendkívül kedvelt turista-célponttá vált az osztrák és német utazók szemében.

2002-ben a Vltava hatalmas árvize súlyos károkat okozott a városban.

Látnivalók tekintetében mindenképpen első a kastély, amely a második legnagyobb kastély Csehországban, kertjeivel, a Szent Vitus székesegyházzal (XV. századi gótikus freskóival), barokk színházával (1766-ból), és az egész belvárosával.