Nos, betoltam a fülbe egy jó kis lassú zenét, Vibration de Paris-t, direkt. Azért, mert ehhez a fotózáshoz le kellett lassulni. A frissen megnyitott alsó rakparton hagytam Rözsót és elindultam a Jászai Mari tér felől a déli járdán. Hamar találtam fotótémát, ott hevert előttem, az elhanyagolt, gazverte, rozsdaette híd. Ezen volt bőven fotóznivaló, és feltűnt egy dolog. Ezen az oldalon szinte lehetetlen megtalálni a függőlegest és a vízszintest, ugyanis minden dől valamerre. Semmi sem egyenes, és a horizont sem látszik. Nem félelmetes, csak nehéz így korrekt fotókat csinálni. A korlát kifelé, a lámaposzlopok befelé dőltek. Így fotózgattam, miközben a hídon a könnyed vasárnap reggeli forgalom áramlott, meg-megremegtetve alattam a korhadó vasszerkezetet.