Tekintettel arra, hogy az utóbbi időben megjelent a statisztika élmezőnyében a Centraliáról, az elveszett városról szóló poszt, ezért úgy gondoltam, újabb érdekességgel kedveskedek olvasóimnak – az elveszett autópálya történetével.

A helyszín ismét Pennsylvania, 145 mérföldre (233 kilométerre) Centraliától délkeletre Sommerset megyében. Azon a vidéken járunk, amely Pennsylvania egyik legjelentősebb vidéke, amelynek fejlődése nagyon hamar komoly közlekedési infrastruktúra kiépítését igényelte.

Az 1880-es években kezdődött el a Kelet-Pennsylvania iparvidékét összekötő (vas)úthálózat kiépítése, Pittsburgh és Harrisburg összekötése. Mivel a vidéket az Appalache-hegység uralja, a vasúti közlekedést alagutakkal képzelték, számos kanyarral, hegyi szakasszal és összesen kilenc alagúttal. Négy alagutat ma is használnak, kettőt sosem használtak, hármat pedig kiváltottak egy alternatív útvonallal. Ez utóbbi háromból lett az elveszett autópálya.

• Az Allegheny Mountain alagutat eredetileg nem használták, mert úgy találták, hogy szerkezete nem lett megfelelő. 1939ben megduplázták és felújították, úgyhogy ma a is kiszolgálja a Pennsylvania Turnpike úthálózatot.
• Az 1071 méter hosszú Tuscarora-alagút ma is kiszolgálja az autópályákat.
• Az 1440 méter hosszú Kittatinny-hegyi-alagút ma is kiszolgálja a forgalmat.
• Az 1323 méter hosszú Blue Mountain-alagút (a Wikipedia szócikk szerint ez a legrövidebb a négy ma is használt közül, de ezt a többi szócikk nem támasztja alá), mindössze 180 méterre található a Kittatinny-alagúttól.
• A Quemahoning-alagút sosem került használatba, tekintettel arra, hogy a hosszadalmas építkezések alatt annyit fejlődött a technika, hogy ki tudták váltani a felszínen. Egy ritka videó található róla a Youtube-n.
• A Negro-hegyi alagút ugyanígy járt, 1937-ben forgalmon kívül helyezték.
• Laurel Hill-alagút 1384 méter hosszan vezette a forgalmat, ma az elveszett autópálya része.
• Az 1077 méter hosszú Rays Hill-alagút ezen elhagyott szakasz második alagútja.
• A 2067 méter hosszú Sideling Hill-alagút az elhagyott autópálya-szakasz harmadik alagútja.

Az 1880-as években nagy elánnal indult vasútvonal-építések kifulladtak 20 év alatt. Ennek több oka is volt, egyrészt a vasúti közlekedés hanyatlása (az autók javára), másrészt a világgazdasági válság.

Sajátos módon azonban éppen a válság adott egy nagy lökést az építkezéseknek, ugyanis a meghirdetett közmunka-programban szerepelt az ezen a vidéken átvezető autóút megépítése is. 1937-ben Pennsylvania állam megvásárolta az épülgető vasútvonalakat és autópályává alakították. A megnyitó 1940 októberében volt.

A kilenc alagútból végül csak hatot használtak eredetileg. Az alagutaknál az egyébként kétsávos autópálya egy-egy sávossá szűkült, mivel csak két sáv fért el a vonatoknak épített alagutakban. Az alábbi videó 1953-ban készült, az utolsó két alagút az érdekes!

Később, ahogy fokozatosan nőtt a közúti forgalom, a torlódások egyre elviselhetetlenebbé váltak. Az ötvenes évek végén már tarthatatlan volt a helyzet, ezért a kor technológiájának megfelelően azt a döntést hozták, hogy a hét alagútból négyet kiszélesítenek, hármat pedig kikerülnek, mivel a kor útépítési technikái illetve az autók erre alkalmasak.

Így tehát a négy alagút (keletről nyugatra): Blue Mountain, Kittatinny Mountain, Tuscarora Mountain,  Allegheny Mountain ikeralagutat kapott, a régi mellé fúrtak egy újat és ezzel biztosították a megfelelő kapacitást, míg a másik három alagutat (keletről nyugatra): Sideling Hill, Rays Hill, Laurel Hill pedig kikerülték. Ekkor alakult ki az elveszett autópálya.

A Cove Valley Travel Plaza, amely a Sideling Hill alagút keleti bejáratánál volt, és az útvonal egyik nagy pihenőhelye volt, szintén felszámolásra került.

A Laurel Hill alagút nem az elveszett autópálya-szakaszon fekszik, és továbbra is a PTC tulajdona, ahová tilos a belépés. Az állami rendőrség gyakran járőrözik arrafelé.

1968 november 26-án adták át az elkerülő szakaszt, ekkor vált ez a 21 kilométeres szakasz az elveszett autópályává (Abandoned Turnpike).

Ma az “Abandoned Turnpike” turistalátványosság. Az autópályákat üzemeltető Pennsylvania Turnpike Comission (PTC) 2001-ben 1 dollárért eladta az egészet a helyi non-profit kerékpáros szervezeteket egységbe foglaló  koalíciónak, melynek neve Southern Alleghenies Conservancy (SAC).

A terület a nyilvános forgalom elől elzárt terület, kizárólag kerékpárosok használhatják ingyen, saját felelősségre. Természetesen a bukósisak és a lámpa használata kötelező (és erősen ajánlott is).

2007 novemberében Bedford megye lett a tulajdonos, így biztosítva, hogy a “műemlékvédelmi hivatal” hozzáláthasson a terület restaurálásához és konzerválásához. Ettől függetlenül a helyi kerékpáros szervezetek továbbra is használják és felügyelik az útvonalat.

Az autópályán a hatvanas évek óta még tovább nőtt a forgalom, így tehát újra felmerült a bővítés, illetve a “highway” típusú korábbi normáknak megfelelő autópálya “superhighway” normájúvá bővítése, amely valószínűleg az alagutak bővítésével is járna. Egyes források szerint felmerült, hogy az ikeralagutak mellé egy harmadik (vagy negyedik) alagutat építenének, hogy megfelelő kapacitással rendelkezzen…

Ha kedvet kaptál (én igen) ezen érdekesség megtekintésére, akkor az I 76 autópályán a 161-es kijáratnál kell letérni Breezewoodba, ahonnan végig lehet kerékpározni az elveszett autópályán.