Tíz éve történt: 9/11

“nine eleven” – csak így mondják angolul, szerintem alig van ember, aki ne tudná, miről van szó.

9/11 – 2001. szeptember 11.  – amely nagy hatással volt az elmúlt tíz év történetére, és alighanem jó néhány elkövetkezendő évére is. Egy nap, amikor sok dolog megváltozott. A terror házhoz ment az USA-ban, 1941 óta először támadták meg saját területén, ráadásul az amerikai pénzügyi sikerek jelképének számító városban, a pénzügyi vállalkozások egyik csomópontjában, New Yorkban.

A WTC tornyai 2001. szeptember 5-én Fotó: Julien Menichini/Flickr

Az USA gazdasági és világpolitikai nagyságának jelképeként is ismert emblematikus épületek, a World Trade Center ikonikus ikertornyaiba becsapódó utasszállító repülőgépek az ellenségnek az USA pénzügyi motorjára irányzott csapása egy felhőtlen aranykornak vetett véget.

Ha a másik akció is sikerült volna (a United 93-as járatát a Capitoliumba vezetni), akkor nemcsak egy emblematikus támadás lett volna, hanem a Pentagon megtámadásával egy végrehajtó hatalmi, míg a Capitolium lerombolásával a törvényhozási hatalmi ág megbénítása, szimbolikus lerombolása is teljes lett volna. Szerencsére ez nem sikerült, hiszen a Pentagon nem dőlt össze, míg a United 93-as járatát az utasok visszafoglalták és a földnek vezették.

A nyugati világ lakói döbbenten nézték az élő tévéközvetítésben, ahogy amint a tudósítók azt találgatták, hogy mi történhetett a WTC-ben, élő, egyenes adásban csapódott bele a déli toronyba a második gép.  Ott, abban a pillanatban valami megszakadt. Mindenki számára világossá vált, hogy ez nem baleset, hanem szándékos támadás.

És valóban az volt. Mintegy másfél tucatnyi hithű muzulmán fiatalember vállalkozott arra a feladatra, amelyet afganisztáni bázisán az Al-Kaida nevű terrorszervezet vezetői, köztük Oszama-bin-Laden és Khalid Sheik Mohammed kitervelt. Akciójukra hosszasan készültek.

Beszivárogtak az USA-ba, hiszen tudták, hogy a belföldi járatoknál nem olyan szigorú a biztonsági ellenőrzés. Repülőgép-vezetést tanultak hivatalos tanfolyamokon (egyikük le is bukott, mert gyanús lett, hogy nem mutatott túl nagy érdeklődést a fel- és leszállás iránt!), és a megfelelő pillanatban megingathatatlanul belevágtak pokoli tervük végrehajtásába.

Az ikertornyokba csapódó utasszállítók, ill. a belőlük kiömlő és azonnal felrobbanó kerozin olyan fizikai károkat ill. olyan több szintre szétterjedő tüzet okoztak, amely oda vezetett, hogy az épületek szerkezete meggyengült, és a felső, a tüzek feletti emeletek rázuhantak az alsóbb szintekre, amelyek így összeroskadtak. Ezzel magyarázható, hogy az időben később károsodó déli torony korábban dőlt össze. A videofelvételeken látszik, hogy több emelet magasságban szinte kettévágta az épület egyik oldalát, sokkal nagyobb pusztítást végezve, mint a korábban, az északi épületet szinte telibe találó másik gép.

Megdöbbentő volt látni az épületek magukba roskadását, pedig egy korábbi videón pont a japán tervező mesélte, hogy úgy tervezték az épületeket, hogy egy Boeing 707 (az épületek építésének kora, azaz a hetvenes évek legnagyobb utasszállító gépe) is nekiütközhet, ki kell bírnia. Nos, nem bírta ki.

A hatás drámai volt. A pszichikai előny abban a pillanatban egyértelműen a terroristáknál volt. Az országot, a világot elborította a gyász,a rettegés.

Összesen 2996 ember halt meg, beleértve a 19 géprablót. 246 áldozat az eltérített gépeken volt (utasként és személyzetként), 2606-an haltak meg az ikertornyokban, 125-n a Pentagonban. 55 katonai áldozata volt (a Pentagonnál), a többiek civilek voltak.

Az előzetes becslések sokkal több áldozatról szóltak, hiszen a WTC-komplexumban összesen 50 ezren dolgoztak és naponta 200 ezer látogató fordult meg az épületekben. Csak azért volt mégis ilyen relatív alacsony a halálos áldozatok száma, mivel a támadás a reggeli órákban történt, munkakezdés előtt, illetve azért, mert az északi toronyba történt első becsapódás után azonnal megkezdték a déli torony és a környező épületek kiürítését.

A horrort fokozta, hogy legalább kétszázan döntöttek úgy, hogy a becsapódások feletti emeletek ablakaiból kiugorva próbálnak menekülni a tűzhalál elől. Egy ilyen áldozatot örökített meg Richard Drew, amely fényképet a XXI. század elejének meghatározó műalkotásának nevezték.

The Falling Man - Richard Drew for AP

Ami szintén nagyon fájdalmas volt, hogy az áldozatok közül 411 ember a mentőcsapatok tagja volt, tűzoltók, rendőrök, orvosok, akik a bajba jutottak mentésére indultak, annak ellenére, hogy nem tudhatták, van-e esélyük egyáltalán a túlélésre. Nos, nem volt.

A hatóságok szerint a támadások kezdetén több, mint 14 000 ember volt már a WTC-komplexumban, tehát elmondható, hogy az emberek többségét sikerült evakuálni. Az áldozatok száma így is túl magas volt. Minden egyes emberélet elvesztése tragikus, fájdalmas, de ilyen magas számnál ez szinte feldolgozhatatlan.

A támadásban nemcsak polgári célpontok szerepeltek, hiszen támadás érte az Arlingtonban található Pentagont, az USA hadügyminisztériumát. A repülőgép itt egészen alacsonyan keresztezte az autóutat, letarolta a villanyoszlopokat, majd az első emelet magasságában becsapódott az épületbe. Az egyik hajtómű eltalált egy generátort, ami szintén felrobbant. Szinte teljesen elpusztította az épület külső gyűrűjében lévő irodákat és további három gyűrűben okozott károkat (az épület gyűrűkből áll).

Megdöbbentő volt ez a nap számomra is. Tisztán emlékszem rá, hogy mi történt. Nem tudom, meséltem-e már. Az Indexen olvastam a hírt, hogy egy repülő nekirepült a WTC-nek. Aztán nem sokkal később jött a hír, hogy egy másik repülő is belerepült a másik toronyba. Ekkor már futótűzként terjedt a hír. Ekkor ment le valaki a portáshoz, aki tartott egy tévét a szekrényében, előszedték és azon nézték a híreket, az m1 műsorát megszakítva közvetítette a CNN képeit.

Mire hazaértem, már tudtam, ledőltek a tornyok. Ekkor kezdtek el csorogni a hírek a Pentagonról, ekkor még sok megerősítetlen rémhír keringett további bombákról és nem talált repülőkről.

Amikor Móni hazajött, odahívtam a tévé elé, felkiáltott, ahogy meglátta a tornyok felé suhanó fekete árnyékot. Éreztük, hogy ez nem mindennapi pillanat, meghatározó lehet hosszabb távra is.

A gazdasági hatásai beláthatatlanok voltak. Nyilvánvaló volt, hogy az USA visszavág, háború lesz. Az is lett, de erről később. A turizmus a repülés iránti bizalmatlanság miatt visszaesett, és ez globális hatásokkal továbbgyűrűzött. Hiába mondták a magyar politikusok, hogy nálunk ez nem lesz érezhető, az volt. Egy kisebb válsághullám söpört végig a világon. Ráadásul nekem, aki egy amerikai cégnél dolgozott, ami ráadásul komolyan épít a turizmusra, ez különösen érezhető volt.

Az Al-Kaida újabb és újabb terrorcselekményeket hajtott végre, míg a NATO, élén az USA-val és Nagy-Britanniával október 7-én megtámadta a terroristavezér Oszama bin-Laden búvóhelyéül szolgáló Afganisztánt.

A terrorizmus ellen hirdetett háborúban, amely Afganisztán és Irak ellen irányult, 1,25 millió katona fordult meg az elmúlt tíz évben. 6230 amerikai katona halt meg és 45 ezer sebesült meg. Az USA hadserege kimerült a tízéves háborúban.

Nemcsak a hadsereg és a katonák merültek ki, de a gazdaságot is rendkívül megterhelte az elhúzódó katonai akció. Becslések szerint a hadműveletekre és a terrorellenes intézkedésekre 4 ezer milliárd dollárt költöttek. 2003. márciusában az USA államadóssága 6400 milliárd dollár volt, mára pedig 14 300 milliárd dollár. A gazdasági válság okozta hatással együtt a háborúk padlóra küldték az amerikai gazdaságot is.

Ezt egyébként egy 2004-es videón Oszama bin-Laden is megjósolta: ugyanúgy kivéreztetik majd őket, mint a szovjeteket és végül Afganisztán feladására kényszerülnek. Nos, nem titok, az amerikai csapatok nem állnak nyerésre, olyannyira, hogy megkezdték a fegyverszüneti tárgyalásokat a tálib fegyveresekkel a kivonulás előkészítésére.

Oszama bin-Ladent idén május elsején egy amerikai kommandó ölte meg pakisztáni búvóhelyén.

Az USA pedig “nine-eleven” tizedik évfordulójára készül. Tavaly kezdődött a felkészülés a tizedik évfordulóra, az első jelképes lépés ehhez a Shanksville-i emlékmű felavatása volt a United 93-as járatának hősei emlékére. Ma pedig átadják az eredeti ikertornyok pontos helyén a két tíz méter mély gödröt, amelyek bronzkorlátain a halottak nevei olvashatóak, és amelyekben vízesésszerűen hullik alá a víz a mélybe. A szökőkutakat körülvevő parkban 415 fát ültettek, alattuk pedig emlékmúzeumot alakítanak ki.

Fotó: 911memorial.org

Lassan begyógyul a seb az emberek lelkében, bár nem biztos, hogy a veteránok olyan könnyen felejtenek, lassan begyógyul a seb Manhattan bőrén is. Az USA kivonul Afganisztánból és éljük életünket, ami sosem lesz olyan ártatlan és felhőtlen, mint nine-eleven előtt. A terrorizmus fenyegetése ma már teljesen mindennapi borzalom.

Források:

Tíz éve történt: 9/11” bejegyzéshez ozzászólás

Hozzászólások lezárva.