Németországi utazási élmények

Szabin vagyok, tolom a kontentot, frissiben, mielőtt megfakulnak az élmények!

A Lufhansa Bambergről elnevezett Boeing 737-330-asával utaztam kifelé( lajtsrom: D-ABEI), eseménytelen út volt. Budapestet dél felől megkerülve, a Bakony felett haladva felsejlett a Balaton vonala, a tanúhegyek, aztán húztunk nyugat felé. Az Alpok fölül Salzburg környékén fordultunk ki és meg sem álltunk Frankfurtig.

D-ABEI (Fotó: Andrei Dimofte)

A frankfurti repülőtér hatalmas. A gép a leszállás után olyan jó 60-80 körüli tempóban jó 10 percig kanyargott jobbra-balra, mire beállt a terminálhoz, közben elmentünk egy csomó repülőgép mellett, Jumbo-k, A380-k, rengeteg kisebb-nagyobb Lufthansa gép mellett.

A leghosszabb terminálfül legutolsó kapujánál szálltunk ki, úgyhogy egy jó nagy futás következett először a csomagokért, utána a vonathoz, de leszámítva hogy folyt a hátamon a víz, nem volt gond. Az alábbi térképen A pontból B-be ez mintegy 1.7 kilométer.

Frankfurtból Köln felé indultunk az ICE (ami nem ájsz, azaz jég, hanem az InterCityExpress szó rövidítése) vonattal, ami egy fantasztikus dolog. Talán még nagyobb döbbenet volt, mint a repülő.

Az ICE egy nagyon gyors vonat, velünk olyan 250-300 közötti tempóban ment. Szuperkomfortos, helyjegyes, full extrás vonat. Telefonálni mondjuk nem könnyű rajta, mert ezt a sebességet a GSM rendszer már nem nagyon tolerálja, de azért úgy nagyjából működik.

Az ICE Siegburgban a hatos vágányon

Az ICE volt a legnagyobb élmény az utazás során. Ilyen vonat _nincs_ Magyarországon. Elképesztő.

Eleve úgy kezdődik a dolog, hogy a jegyértékesítés elektronizált (persze az UFO-knak van jegyiroda is, de az olyan, mint nálunk a Hugo Boss üzlet, alig mer bemenni az ember, úgy ragyog). A vonat pontosan érkezik, felszállás a megadott peronrészen (infografika a kocsik megállási helyzetéről), ülőhelyek, minden tiszta.

Nem is érezni, amikor elindul, csak azt lehet észrevenni, hogy már megy és már 200 felett van a km/h. Van büfékocsi is, de azt kihagytuk. A vonat a Frankfurti repülőtérrel egybeépített megállóban áll meg, nem kell bohóckodni, csak húzni a koffert és átsétálni a terminálra. Sőt, visszafelé,  a vasútállomás szélén van egy csomagfeladó, úgyhogy a reptéren már kell bajlódni a csomaggal, azt átviszik oda a vasúttól. Onnantól kényelmesebb a folyamat a reptéren. Ugyanez érvényes a másik irányba is, ha valaki a Lufthansán keresztül veszi meg a vonatjegyet, akkor egy másik csomagkiadóhoz kell menni, ami a vasútállomás közelében van.

Az egész repülőtér rendkívül átgondolt és jól működik, le a kalappal. A vonattól pedig ledobtam a hajamat.

Ha már utazási eszközöket kell említenem, akkor ott van pl. egy villamos, ami Siegburgból a Telekom-székházhoz visz, sőt, onnan egészen a Rajna-parti szállodánkig vitt volna, ha erre lett volna szükségünk.

A Rajnán óriási a hajóforgalom, persze a meder tele van ilyen merőleges töltésekkel, a víz gyorsan folyik és mély marad a hajózó út. A szállodánk előtti szakaszon szinte folyamatosan járt a komp, még éjszaka is.

Bonn környékén több autópályán sikerült megfordulni, reggel elég komoly dugók voltak.

Visszafelé a D-ABIP lajstromjelű, a Lufthansa Oberhausenről elnevezett Boeing 737-500 repülőgépével jöttünk, ami ráadásul behozta a negyedórás lemaradását a hátszél szárnyán. Egyébként megdöbbentően későn szállt fel, sokáig csak ment-ment… Az a kifutópálya nagyon hosszú (bár eléggé döcögős).

D-ABIP (Fotó: Martin Hartland)

Az út zökkenőmentes volt, a felhők felett láthattuk a Hold-felkeltét.

A végére a magyar kontraszt:

A kifelé menő taxi 800 forinttal kért többet, mert az M0-n vitt, ami egy agyrém. A befelé jövő is a városon keresztül bumlizott az alapdíjért, ráadásul mivel rossz napjuk volt (+10 fok volt, melegfront, dugók, balesetek, eső), ezért simán hazamentek alukálni, miközben le volt adva, hogy a Lufthansa frankfurti járatán lesz vagy 30 bolond, aki taxiutalvánnyal akar majd hazamenni.

Ehhez még hozzájön, hogy a bejárat előtt egy 20-30 perces sorban kell beütni a címet, ahol kettős könyveléssel (külön papírra, ha a gép elszállna?) iktatják, gondolom a sofőrrel való elszámolás miatt. Úgyhogy amit a repülő behozott, azt buktuk a taxis sorban. 😦