Ha már olyan szépen kapott a BKK tőlem, nem lenne igazságos szó nélkül hagyni azt a dilettantizmust, amit manapság MÁV Zrt-nek neveznek.
Persze nem lenne Magyarország, ha triviális lenne a probléma ill. hogy ki okozta. Ehhez képest már a kezdet kezdetén kialakult egy ördögi kör, amelyben a MÁV, az újbudai önkormányzat, sőt a fővárosi is be lett vonva azzal a felkiáltással, hogy a másik tehet arról, hogy az alagút feletti rézsű megcsúszott és azzal fenyegetett, hogy rácsúszik egy vonatra az egész. Hibás benne mindenki, persze, mindenki helyett a másik, mert az egyik kivágatta a bokrokat, a másik nem tartotta karban a hegyloldalt, a harmadik nem tartotta karban a vízelvezetést.
Teljesen mindegy, hogy ki hibázott, az látszik, hogy senki sem állt neki azonnal megcsináltatni. Ebben látszik az egész helyzet szegényház mivolta. Egyik fél sem mondta azt, hogy jó, akkor most mi elhárítjuk a veszélyt, a vonatok tudjanak közlekedni, aztán valaki döntse el, ki fizet.
Minden nappal erősebbé válik az az érzés, hogy nincs szükség a Délire. Bár a Kelenföldi nem tudja kiszolgálni ezt a mennyiséget, nem lehet például a Flirt motorvonatok WC-it sem leengedni, de úgy néz ki, az utasok átterelődtek a szerencsére a négyes metróval könnyen elérhető Kelenföldire. És innentől szerintem minden nappal egyre rosszabb lesz a helyzet. A metróvégállomás vasút nélkül semmit sem ér, a tranzitforgalom lecsökken, a boltok bezárnak, csődbe mennek, megindul egy nagyon erős átrendeződés.
A Déliben a peronok mellett csak a zöldséges tart ki (illetve tartott ki szombatig biztosan), bár sok értelme nincs, nem jár arra a kutya sem. Eltűntek a taxik is a drosztról, az emberek alkalmazkodtak, mi mást tehetnének.
Mindegy, szánalmas.
Tovűbbi képek itt:
Irodalom:
AZso dot net 