Nos, igen, nem írtam róla korábban, de most, hogy sikerült az előző telefont eladnom, most már nyugodt szívvel megtehetem ezt.

Szóval, 2016. február 3-án megvettem a címben említett készüléket (Ebben az a félelmetes, hogy amikor lejár a hűségakció,  Misi éppen akkor fogja betölteni a hatot.). Miért cseréltem le az egyébként annyira nem rosszul telejsítő iPhone 6-t?

• Mert elegem volt belőle, hogy power user módban eszeveszett tempóban merült az akksija.
• Mert elegem volt belőle, hogy az előbbiekben említett problémának a megoldására vásárolt Apple Smart Battery Case-től akkora lett a készülék (különösen a súlya), hogy zavaró volt – eladó egyébként, ha esetleg valakit érdekel…
• Mert elfogyott a memóriája egy kiadósabb óvodai videózásnál és nem maradt hely a feldolgozáshoz…
• Mert vonzott a 12 megapixel és az optikai képstabilizátor. A 4K videó 30 fps-vel egy maszlag, mint az iPhone 5-ben a FullHD 30 fps-vel.

Nagyjából ennyi. Így aztán beleugrottam egy kétéves hűséggel egy új készülékbe. Hogy érzem magam ezek után?

• Az iPhone 6S Plus gyors (igen, és az Aldi olcsó).
• A fényképezőgép és a videó stabilizálása elképesztő.
• Nagy. Extrém nagy.
• Nagyon finoman, lassan merül az akksija.

Összességében mondhatjuk, hogy nem bántam meg a váltást, különösen a fényképező-skillek miatt. Függetlenül attól, hogy a pletykák már mindenről szólnak az ősszel megjelenő iPhone 7 kapcsán (kb. a fele sem igaz). Nekem elég az a tudat, hogy a legjobb kamera a zsebemben van. (És persze tudom, hogy a Sony Z5 még jobb fotóapparát, de a kritikák alapján nem vagyok meggyőzve róla, hogy annyival jobb, ami miatt ökoszisztémát kellene váltanom – bár az utóbbi időben rezeg a léc ezzel kapcsolatban rendesen…)

Tesztképek:

1. Esti szürkületben készült (háta mögül süt a lemenő Nap):

2. Borult égnél készült:

3. Természetes fényben készült (a kép IT vonatkozása, hogy a hátsó kerék előtt egy SD-kártya látható fékezőbakként): 😉