Szóval, miután elég szépen csökkent az ára a LEGO tavaly kiadott (kicsit korai) jubileumi szettjének, nem bírtam ellenállni az Alza.hu felugró reklámjának…

Ma pedig nekiálltunk.

A terv az volt, hogy ez az én LEGO-m, “Apa legózik”, de másképp alakult. A szett alulról felfelé halad, úgyhogy a mai napon a sikerült összerakni a Saturn V hordozórakéta első fokozatát, az S-IC-t.

Az S-IC a NASA által az Apollo-program során használt Saturn V rakéták első fokozata volt. Létrejötte egy hosszú fejlesztési folyamat eredménye, amely egészen a második világháborús rakétafegyverig, a V–2-ig vezethető vissza. Tervezője Wernher von Braun, a Saturn rakéták atyja és az általa vezetett mérnökcsoport volt. A fokozat RP-1 jelű kerozint alkalmazott hajtóanyagként és cseppfolyós oxigént oxidálószerként. Ezzel a technikával hatalmas, kicsit több mint 3400 tonnás tolóerőt értek el a tervezők, amely hatékonyan volt képes gyorsítani a 2940 tonnás starttömegű űrszerelvényt. A hatalmas tolóerőt 5 db F-1 hajtóművel állították elő.

A rakétafokozatot a Boeing repülőgépgyár építette.

Nagyjából az alsó, vagyis a kerozintartályt raktam össze, amikor Misike átvette az irányítást. A szett a LEGO szerint 14+ besorolású!

Az alsó szekció (azaz a meghajtásház) egyelőre hiányzik, de az RP-1 tank, a LOX-tank még szerkezetileg is felismerhető, azért szép teljesítmény – különös tekintettel arra, hogy mindez szabványos LEGO.

Az eredeti rakétafokozatban RP-1 nevű kerozint égettek el folyékony oxigénnel. A kerozinból 786 000 liter volt a tartályban. Induláskor egy öngyulladó folyadék begyújtotta először a középső, majd a külső F-1-es hajtóműveket, amiket utána csak kikapcsolni lehetett, visszakapcsolni már nem.

Másodpercenként 4 tonna kerozint égettek el.

Az F-1 rakétahajtómű egyébként a modern techszféra egyik imádott jelképe. Nemrég Jeff Bezos, az Amazon tulajdonosa megunta  a pénze-számolgatását, fizetett több expedíciót, amelyek kihalászták az óceánból az azóta is megismételhetetlen teljesítményű hajtóműveket.

Ez a fokozat 135,5 másodpercig működött teljes erővel, addigra 60 kilométerre ért fel a rakéta. Ekkor lecsökkentette a teljesítményét, kiégette a maradék hajtóanyagot és levált. Maga a fokozat 110 kilométer magasra jutott, majd visszahullott az Atlanti-óceánba, 350 kilométerre a partoktól.

Szóval, ezt  építettük kb. másfél órán át. Szerencsére ezúttal nem ragasztottunk, ugyanis a külső borítást elrontottuk (közösen), úgyhogy kétszer bontottam vissza, mire sikerült korrigálni. Cserébe egy alkatrész beesett valamelyik belső tartályba, úgyhogy most ott mozog…

Így jutottunk el kb. másfél óra alatt az ötödik zacskóig, amikor Misi mondta, hogy neki már nagyon karikásak a szemei, úgyhogy egy gyors fürdés után alvás következett.

Holnap folytatjuk!