Múlt szombaton remek idő volt kék éggel. Adta magát, hogy menjünk egy kicsit. A célpontot is kitaláltam.

Az úticél közelebb volt, mint gondolnánk, alig egy kilométerre. Egy olyan úticél, amely régen ott volt, de én sosem láttam, mert az én életemben már nem léteztek. És most újra léteznek.

Tiszta ufók, nem? Nem is tudom, mit lehetne erre mondani. Illetve tudom, csak alig bírom elmondani.

Két épületről van szó a budai várban, amelyek a második világháború előtt léteztek, aktív funkcióval rendelkeztek. Aztán a háború után az új világ elsöpörte.

A Főőrség épülete ebben az állapotában 1903-ra készült el Hauszmann Alajos tervei alapján. Az itt elszállásolt őrök feladata a budai várpalota őrzése, biztonsága és díszszolgálata volt. Ferenc József király védelmét a Magyar Királyi Testőrség látta el, ők nem itt voltak. Az itteni őrök  a mai Dózsa György téren lévő kaszárnyákban laktak, ha nem voltak őrségben.

A testőrség feladatait 1920. augusztusában bővítették Horthy Miklós kormányzó és családtagjai védelmével. Az itt szolgáló testőrök, katonai akadémisták és csendőrök elit alakulata 1944. októberében egyedül az országban fegyveres harcba keveredett a megszálló német csapatokkal.

Az épület harminc százalékos kárt szenvedett a háború során, végül 1971-ben bontották le. Vagyis én már nem láthattam.

A Lovarda épülete 1899-1901 között épült a vár Krisztinaváros felőli részén, szintén Hauszmann Alajos tervei alapján. A lovarda elé állították ifj. Vastagh György “Lófékező” című szobrát. A szobor 1900-ban a párizsi Világkiállításon is ki lett állítva nagy sikerrel. Ezt a szobrot hívják máshol “A lovát megfékező csikós” szobrának is. Innen ered a terület elnevezése is, ez a Csikós udvar.

A Lovarda nagyjából negyven százalékos kárt szenvedett a háború folyamán, 1954-ben azonban lebontották. A szobor a Hunyadi-udvarba került (talán innen volt ismerős).

A két épületet az 1896-ban épült Stöckl-lépcső köti össze (illetve van egy út is, ami még építés/tervezés alatt van).

Hozzá tartozik, hogy még nincs készen teljesen a terület: a Főőrségben lévő turisztikai központ még nem működik. A Stöckl-lépcső nem használható, mivel a Lovarda körül még nincs rendezve a terep, ráadásul egy nagy gödör is volt az épület mellett (talán ott lesz a lift?). Szóval az idén megnyílik a Főőrség, jövőre pedig a Lovarda is, ami egyébként nem tudom, milyen funkciókat fog ellátni, de az előzetes tervekkel ellentétben nem lovarda lesz.

Megújul a Karakas pasa bástyája is, turisztikai funkciókkal.

Ennyit az épületek történetéről.

Jöjjön a szubjektum. Az épületek megjelenése számomra megdöbbentő. Ezek az épületek nem léteztek 50-70 évig. És most újra ott állnak. Őrület. Őszintén szólva én nem is tudtam, hogy ezek az épületek álltak valaha is. Nem gondolom, hogy rossz dolog elkölteni 8-9 milliárdot két ilyen régi épület újra felépítésére/visszaépítésére – de nem gondolnám, hogy jó a prioritási lista. Annyi minden van, ahonnét hiányzik ez a pénz (meg a többi), nem vagyok benne teljesen biztos, hogy ennek most van itt az ideje.

Magát a második világháború előtti korszak épületeinek restaurálását sem tartom teljesen jó ötletnek, mert azt az érzést kelti, mintha annak a 40-50 évnek még a nyomát is szeretné eltüntetni, amiben én is éltem majdnem 18 évet… Nem visszasírni való, de megtörtént. Vajon milyen az, ha a saját múltunk egy részét akarjuk kitörölni nyomtalanul. Vajon magunk is eltűnünk egy kicsit?

Vajon milyen üzenete van annak, hogy egy korszak épületeit újraépítjük – technológiailag korszerű, ám emiatt nem korhű módon? Mi értelme épületeket újraépíteni az eredeti funkcióik nélkül? Vajon mit sugall egy ilyen épület – sugall egyáltalán bármit?

Nem tudom.

Azt tudom, hogy máris sokan járnak a csodájára az új épületeknek (jó a sajtójuk). Hiszen egészen elképesztő, hogy a régen lerombolt épületek újra ott állnak teljes pompájukban és eredeti állapotukban.

De ezek nem azok az épületek, ami előtt 84 évvel a koronaőrök a dobozt cipelték, ahol a lovas katonák gyakoroltak. Egyelőre ezek csak nagyon drága díszletek. De piszok jól néznek ki!

És a sztorinak még nincs vége, hiszen a Nemzeti Hauszmann Program még csak most kezdődött el igazából. A többi épületről egy külön posztban írok…

Az összes (nem fekete-fehér) kép megtekinthető alább: