Gázló TT 2004

avagy az első teljesítménytúránk

Nyakig sárosan Hát ez szép! Ahogy állunk ott a Keskeny dűlőnek nevezett sártenger közepén, a sártól mozgásképtelen kerékpárokkal, nem gondoltam volna, hogy másnap itt teljesítmény-túrázók fognak haladni nagy tempóban és porosan. Történt ugyanis, hogy az egyesületünk első saját szervezésű teljesítménytúráját megelőző napon mi, a pontőrök bejártuk a pálya felső útvonalát és döbbenetes körülményekkel találkoztunk. A Gázlókon átkelve csak alulról lettünk vizesek, ahogy azonban eleredt az eső, és kitartóan esett, egyre inkább kétkedve néztük a felázott utakat. Ahogy pedig a Keskeny dűlő vendégmarasztaló sártengere foglyul ejtett minket, teljesen elbizonytalanodtunk. Ahogy a sárban küdöttünk, minden pillanatban az járt a fejünkben, vajon eljön-e valaki másnap. Ahogy a szakadó esőben gurultunk az aszfalton Bakonybél felé, a fogaim között a homokot morzsolgatva komoly kétségeim voltak. Így hát nem maradt más, visszatértünk szállásunkra, hogy megtegyük a végső előkészületeket a másnapi rendezvényhez. Naplemente után mutatta meg a Bakony igazi szépségét, ahogy a környező völgyekből kiáramló köd beborította a vidéket! Indulók szépszámmal És amilyen embertelen körülmények voltak előző nap, az időjárás teljesen megváltozott másnapra. És ahogy feloszlott a köd, a Nap teljes erőből ontotta a meleget és sugaraival felszárította a tócsákat és a sáros részeket. A teljesítménytúra rajtja (egyben célja is) a Veszprémi Laczkó Dezső Múzeum előtt volt, ahol egyesületünk sátrától folyamatosan folyt a rajtoltatás. Bár még senki sem végzett ilyet, de a szervezés körültekintően lett előkészítve, így a rajtnál fennakadás nem történt. A túrázók útnak indultak. Kőrishegy „ a csúcs Jómagam, párommal, Mónival a Kőrishegy tetején vártuk a túrázókat. Őszintén szólva túl sokat nem kellett várni, ugyanis 11:16-kor beesett az első teljesítő. Ő amolyan igazi rohanvást tempóban érkezett, le sem szállt a bicajról, csak megtöltöttem a kulacsát, Móni beragasztotta az ellenőrző matricát a túrafüzetbe és már indult is tovább. Ő volt Pogány Tamás, aki végül 5 óra 28 perc alatt teljesítette a 130 km-es távot. A Kőrishegy teteje egyébként a legtöbb érkezőnek pihenőt is jelentett, vagyis az első tucatnyi érkezőt leszámítva, akik az idővel és egymással is küzdöttek, a többiek megpihentek, ettek-ittak, megolajozták a láncot és a térképet szemlélték az elkövetkező kilométerek útvonalát kémlelve. Az résztvevők gyakorlatilag folyamatosan érkeztek és nagyon jó hangulatban teltek az órák, szinte észre vettük az idő múlását. Amikor végre fellégeztünk, akkor jöttünk rá, hogy leégtünk a Napon „ megtréfált az időjárás megint. Annyira elfelejtettük, hogy esetleg a Nap is kisüthet, hogy nem kentük be magunkat naptejjel. Ez egyébként több résztvevővel is megesett; reggel még az esőkabátot akarták hozni, délre már az árnyékot keresték. Az ellenőrzőpont zárásakor egyébként összesen öten hiányoztak a pontról, úgyhogy elég jó arányban sikerült leküzdeniük az indulóknak a hegyeket, a sarat és a távolságot. Bakonybél „ az ideális ellenőrzőpont A saját ellenőrzőpontunk bezárása után visszatértünk a szállásunkra, Bakonybélbe, ahol az utcasarkon, egészen pontosan a szállásunkhoz vezető utca sarkán, egy kocsma napernyőjének árnyékában találtuk két társunkat, akik két korsó sörrel és többféle társasjátékkal készültek az unalmasabb pillanatokra, azonban éppen nagy munkában voltak, ugyanis a Kőrishegyről lefelé jövet összetalálkoztunk a 130-as táv visszafelé kerekezőivel, akik az autó szélárnyékában közel ötven kilométer per órás sebességgel jöttek lefelé. Így tehát bőszen ragasztották a matricát, miközben a környék vendéglátóipari egységeinek jelentősen fellendült a forgalma a hirtelen ott termett jelentős számú kerékpáros kapcsán. Célbaérkezés Veszprémben Dolgunk végeztével otthagytuk jókedvű pontőr társainkat és a szintén remek hangulatban felfrissülő indulókat, hogy megnézzük, hogyan is állnak a dolgok a célban. Útközben jónéhány ismerős arcot láttunk, akikkel a hegyen találkoztunk, mindenkinek lelkesen integettünk az autóból, persze többen nem tudták mire vélni a dolgot. Autóval egészen közel volt a cél, azonban tudtuk, hogy bicajjal nem ilyen sima ügy. Nem sokkal érkezésünk után azonban elkezdtek érkezni nagyobb számban a résztvevők. Jó volt látni, ahogy boldogan gurulnak be a fák árnyékában elhelyezett csapatsátorunkhoz. Volt, akinek az volt az arcára írva, hogy „ez, az, megcsináltam!”, volt, akinek az, hogy „végre, vége”, de volt olyan is, akin látszott, hogy innen még bárhová, „bármennyit”. Jó volt látni szervezőként a résztvevők örömét látni „ tulajdonképpen ez a perverzió volt az, ami miatt elkocsikáztunk a múzeum parkolójához. Jöttek régi ismerőseink is, akik indultak és jöttek régi indulók is, akik többször indultak már a „Gázlón”. A Gázló ugyanis egy nagymúltú rendezvény, amelynek egyesületünk ebben az évben vette át a szervezését. Az igazi célunk az volt, hogy méltó módon folytassuk ezt a nagy hagyománnyal rendelkező teljesítménytúrát. A célbaérők elismerő szavait hallva megállapítottuk, hogy a rendezvény sikeres volt, méltó a korábbi évek hagyományaihoz. A szervezők lelkesédese, önfeláldozása (igen, hiszen mindannyian kerékpárosok, így potenciális indulók lehettek volna), lemondása és a résztvevők szintén lelkesedése (hiszen ki jön el egy ilyen péntek után túrázni a felázott Bakonyba, semmint egy lelkes kerékpáros) nélkül nem jött volna létre ez a csodálatos rendezvény. A támogatóink ajándékainak is rengetegen örültek, így például ketten nyertek előfizetést a Bringa Magazinra, minden célbaérő kulacsot kapott ajándékba, és j&#
xF3;néhányan kaptak egyéb, a természetvédelemmel kapcsolatos ismeretterjesztő kiadványt. A szervezés fortélyai „ az a csodálatos tea A szervezést idén egyesületünk, a HappyBike SE vette át. A szervezés, a rendezvény lebonyolítása mindannyiunk számára egy új szelete volt a kerékpárossportnak. Korábban sokszor vettünk részt maratonokon, teljesítménytúrákon – versenyzőként. Idén már tudatosan készültünk a Gázlóra, így résztvettünk a CrossKovácsi Maratonon, ami remek szervezésével és új kihívásaival megmutatta tagjainknak, milyen kihívásokkal kell szembenézni egy rendezőnek. Az év folyamán fokozatosan készültünk a mi saját teljesítménytúránkra, amelyre büszkék lehetünk ha sikerül és szégyenkezhetünk, ha elbukunk. Július végül óriási tempóban telt el, a szervezés hajrájában minden erőnkkel azon voltunk, hogy sikerüljön. Jó volt látni, hogy a tagság is részt vesz a szervezésben és a lebonyolításban. Ki-ki a maga módján, a saját lehetőségeihez mérten. Olyan dolgokat is megtanultunk, amelyeket korábban sosem csináltunk. Az a csodálatos tea például, amit olyan sokan dícsértek a Kőrishegyen, teljesen egyedi recept alapján készült (sajnos nem árulhatom el 😉 ), azonban még sosem csináltam 100 liter teát fél óra alatt, úgyhogy talán nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy volt egy kis trükk az elkészítési módjában… A résztvevők pozitív visszajelzései és a tapasztalataink alapján biztosan mondhatjuk, hogy jövőre újra belevágunk, hogy még színvonalasabb rendezvénnyel tudjunk kiállni az érdeklődök elé. Végül néhány adat álljon itt a végére: 191 indulóból 91 indult a 130 kilométeres, 96 indult a 90 kilométeres távon. A hosszabb távon ketten, a rövidebb távon heten adták fel, egyébként valamennyi induló a szintidőn belül teljesített. A leggyorsabb résztvevő 130 kilométert 5óra 28 perc alatt, a 90 kilométert 3:56 perc alatt tette meg. Bővebb információk a túráról elérhetőek a http://www.happybiketeam.hu/gazlo oldalon, illetve egyesületünk honlapján (www.happybiketeam.hu)! Gratulálunk minden résztvevőnek az elért eredményhez, köszönjük partnereinknek a támogatást, köszönjük a hatóságoknak az engedélyezésben nyújtott segítséget! Mindenkit várunk szeretettel 2005-ben is a Gázló TT-n!