Reggeli kampeca

Reggel nem indult a kocsim, az öreg Citroen. Hát, roppant kellemetlen, mivel Móninak már félórája el kellett volna indulnia, ha időben akart volna beérni tömegközlekedéssel, úgyhogy gyors döntést hozva ő kiugrott és elszaladt a munkahelyére, én meg felmentem a lakásba.<!–more–> Aztán persze hívtam a kolléganőm, hogy kellene fuvar, mert gyalog mégse, dehát ő meg szabadságon van, úgyhogy maradt a jól bevált BKV. Délelőtt hívott a kolléganőm, mondta, hogy az ő kocsija sem indul. A lengyel főnököm meg elmondta, hogy náluk otthon a Varsó melletti kisvárosban -31 fok volt reggel, persze a garázsban nem volt annyi és pöccröff indult az autó. Najó, szaladok is veszek egy garázsos családi házat valahol a környéken… Este megpróbáltuk újraéleszteni a járművet, de meg sem rezzent, úgyhogy gyors döntést hoztam és elrohantam az OBI-ba, ahol pont lehetett olyan akksit kapni, ami kellett. Új akksival pöccröff volt, bár volt némi furcsa hangja. Leállítottam, erre hallom, hogy a racsni az önindítóban forog tovább. Ezek szerint összefagyott és vitte tovább. Gyorsan beindítottam újra és utána már tényleg leállt a kocsi, feléledt és működött. Elmentem egy próbakörre is, minden rendben volt. Hát ez volt a mai kaland a kocsival, az év (egyik) leghidegebb napján.