2000 április 4-én lementünk a lakásunktól nem messze lévő Keravillba és vettünk magunknak egy-egy bicajt. A vásárlásra jellemző volt, hogy távolról sem voltak olyan szempontok szem előtt, mint pl. a vázméret. A két bicajt azért vettük, hogy kipróbáljuk, akarunk-e, tudunk-e bicajozni néha-néha. Így aztán a vásárlásnál a legfontosabb szempont a szín lett, így lett nekem egy szolid bordó, Móninak pedig egy rikító narancssárga. Fullextra. A bicajoknak arany élete volt, hiszen a szinte teljesen berendezetlen “kék szobában” laktak. Itt egészen sokáig, egészen 2005 őszéig voltak egyébként. Cantilever fék Ez a bicaj 2000. áprilisa és 2002. májusa között teljesített szolgálatot és sokezer kilométert (otthon megnézni) mentem vele nagy megelégedéssel. Persze a profik, a szakértők akkor is teljesen oda voltak, hogy hogyan lehetséges ez ezzel a bicajjal. A megfejtés egyszerű; ezt a bringát szinte kizárólag városi tekerésre, munkába járásra és aszfaltozott úton túrázásra használtam. Terepezés szóba sem került. Technikai paraméterek Maga a kerékpár mai szemmel nézve egy elég igénytelen és egyszerű darab volt. Egy acélvázas bringa, hatsebességes váltóval, canti fékekkel. Shimano váltó Idővel persze az olyan alkatrészek, mint sárvédő, lekerültek ill. korszerűbb, könnyebb alkatrészekre lettek lecserélve. A kopás velejárója lett a hátsókerék ujjáépítése és a hajtómű cseréje, nagy-nagy megelégedésemre. DualSIS hajtómű Az egyik legnagyobb túránkat ezekkel a bicajokkal 2001. szeptemberében tettük, levonatoztunk Balatonföldvárra, aztán onnan eltekertünk Zobákpusztára, majd két nap múlva vissza. Végül hazafelé még lerobbant a vonatunk, így sikerült Érd felsőről az éjszaka kellős közepén hazabringázni… Hazaindulás Zobákpusztáról Ez a két bringa végülis bőségesen kiszolgálta azt, amire szántuk, és míg én 2002 márciusában, Móni 2004 májusában cserélte le. Móni bicaján az utolsó szezonban nagy lépés volt egy bitang jó Bike+ V-fék, amitől olyan brutális fékhatással rendelkezett a bicaj, hogy már-már életveszélyes volt. Az én vázam azóta is a telken pihen a hajtóművel (kár érte), míg Móni bicaját mutteromnak adtuk, bár ő talán sosem ült rajta, mert nem tudja, hogyan kell váltani (ki mondta, hogy kell?)… Folyt. köv.