Bicajaim története 2. – Neuzer Wolf

2000 április 4-én lementünk a lakásunktól nem messze lévő Keravillba és vettünk magunknak egy-egy bicajt. A vásárlásra jellemző volt, hogy távolról sem voltak olyan szempontok szem előtt, mint pl. a vázméret. A két bicajt azért vettük, hogy kipróbáljuk, akarunk-e, tudunk-e bicajozni néha-néha. Így aztán a vásárlásnál a legfontosabb szempont a szín lett, így lett nekem egy szolid bordó, Móninak pedig egy rikító narancssárga. Neuzer Wolf teljes pompajaban Fullextra. A bicajoknak arany élete volt, hiszen a szinte teljesen berendezetlen “kék szobában” laktak. Itt egészen sokáig, egészen 2005 őszéig voltak egyébként. Cantifek es Leocoplast Cantilever fék Ez a bicaj 2000. áprilisa és 2002. májusa között teljesített szolgálatot és sokezer kilométert (otthon megnézni) mentem vele nagy megelégedéssel. Persze a profik, a szakértők akkor is teljesen oda voltak, hogy hogyan lehetséges ez ezzel a bicajjal. A megfejtés egyszerű; ezt a bringát szinte kizárólag városi tekerésre, munkába járásra és aszfaltozott úton túrázásra használtam. Terepezés szóba sem került. Technikai paraméterek Maga a kerékpár mai szemmel nézve egy elég igénytelen és egyszerű darab volt. Egy acélvázas bringa, hatsebességes váltóval, canti fékekkel. 6 sebesseges shimano valtocsoda Shimano váltó Idővel persze az olyan alkatrészek, mint sárvédő, lekerültek ill. korszerűbb, könnyebb alkatrészekre lettek lecserélve. A kopás velejárója lett a hátsókerék ujjáépítése és a hajtómű cseréje, nagy-nagy megelégedésemre. DualSIS hajtomu DualSIS hajtómű Az egyik legnagyobb túránkat ezekkel a bicajokkal 2001. szeptemberében tettük, levonatoztunk Balatonföldvárra, aztán onnan eltekertünk Zobákpusztára, majd két nap múlva vissza. Végül hazafelé még lerobbant a vonatunk, így sikerült Érd felsőről az éjszaka kellős közepén hazabringázni… Indulas Zobakrol Hazaindulás Zobákpusztáról Ez a két bringa végülis bőségesen kiszolgálta azt, amire szántuk, és míg én 2002 márciusában, Móni 2004 májusában cserélte le. Móni bicaján az utolsó szezonban nagy lépés volt egy bitang jó Bike+ V-fék, amitől olyan brutális fékhatással rendelkezett a bicaj, hogy már-már életveszélyes volt. Az én vázam azóta is a telken pihen a hajtóművel (kár érte), míg Móni bicaját mutteromnak adtuk, bár ő talán sosem ült rajta, mert nem tudja, hogyan kell váltani (ki mondta, hogy kell?)… Folyt. köv.