Irány Párkány!

…avagy Menjünk és együnk brindzove haluskit és igyunk olcsó szlovák sert! A túra reggele elég szarul indul, ti. éjfél volt, mire hazaértünk a szombati családi programból és a beszlopált kólától még vagy egy óráig nem bírtam elaludni, dehát ez magánügy… Aztán reggeliztem, de alig bírtam, nyilván a gulyás dolgozott a belemben a tiramisuval és a fetasajtos zöldségekkel (kicsit rossz sorrendben sikerült abszolválni ráadásul), úgyhogy raktam be a Powerbar ellátmányból és nyomás! Kaszit találtam az UVH-nál, meg a Neszveda házaspár futott be éppen… Végül negyed tíz után tudtunk elindulni, mert Roobira vártunk, hogy belerúgjon a pedáljába, plusz voltak késők is. A már-már szokásosnak tekinthető fűtőcsövek melletti úton, majd a Dobogókő utcán haladtunk Üröm felé, az ösvény mentén már szépen nő az a növény, aminek olyan brutál lesz a tüskéje, ha megszárad (meg fog), olyan garantáltan defektet csinál bármilyen abroncson… Üröm-Pilisborosjenő rutinpálya, kéken Egrivár fölé kerülve némi sárdagonya. Utána simább út, majd a csobánkai temető. Itt sikerült lebeszélni egy bicajos párocskát, hogy szar ez a víz, tovább is mentek. Zaki benyomta az alkalomhoz illő és már-már tradicionális pizzás-táskáját az arcába és mentünk tovább. Négyen lementek Szentkút felé, majd tovább terepen. Tivadarral és Petivel a dögunalmas, nem túl köves, napsütéses Hosszúhegyi úton senyvedtünk szépen… Pilisszentkereszten még kellett csinálni egy kitérőt, mert valami teljes útlezárással, útnak rózsával való felszórásával járó szertartás folyt… (nem értek hozzá, de tettünk egy kört a faluban) A többiek már vártak minket, csoportkép, indulás, erre Kaszi benyögte, hogy defekt. Kaszi pumpál Tivadar indulni akart, mert megbeszéltük, hogy aszfalton megyük a nyeregig, de lebeszéltem róla. Végülis a második kanyarban hatan leléptek, Dobogókőről hárman vissza is fordultak, délutánra várható vendégség, antibiotikumok és egyebek miatt. Pedighát onnan már csak 15 kilcsit kellett gurulni a hideg sörért. Végülis Tivadar húsz percet várt rám a nyeregnél, nekem volt vagy 15-20 holtpontom az olvadó aszfalton (egyik alkalommal benne maradt a lábnyomom), végülis odaértem. Még vagy 15 percet vártunk, mire jött Zaki, Szabinka és Peti. Eltévedtek, meg horror utakon jártak, úgyhogy jó döntésnek tűnt az izzasztó aszfalt. Itt újra szétváltunk, Tivadarral a szokásos aszfaltos szekciót alkottuk, ötven feletti tempóban szárítottuk magunkat lefelé, míg a másik csapat a zöldön indult lefelé. Volt egy kanyar, ahol majdnem besokalltam, de engedtük neki rendesen, a ballonos gumi egyáltalán nem csúszott még teljes bedöntésnél sem… A síkabbra érve némi szembeszélben némi tekeréssel tartani tudtuk a 30-as tempót. Végülis pikk-pakk beértünk a városba és letáboroztunk a bazilika előtti füves rész aljánál, az egyetlen árnyékos helyen. Telefonálgattunk kicsit, vártuk a többieket. Egy óra elteltével kicsit már kezdtem türelmetlenkedni, végülis a 11-es úton tűnt fel a trió. Elmondták, hogy eltévedtek, és Pilismaróton kötöttek ki végül valahogy, úgyhogy onnan aszfalton tekerés lett a vége. Ez kb. +10 kilcsi lett nekik. Felmentünk a Bazilika mögé, csináltunk néhány fotót és mentünk is Párkányba. Zökkenőmentesen átkeltünk (Neszveda Petinek: azért van két határőr, mert az egyik kienged az egyik országból, a másik meg beenged a másikba…), aztán mentünk a fő utca felé. Párkány addig osztottpályás, ligetes főutcájából egy lekövezett, szökőkutas sétálóutcát csináltak… Szép, de még eléggé üres… Na mindegy, a megmaradt ligetes részen a Gyilkos Lódarazsak fogadtak minket már jóllakottan. Ajánlották is az éttermet, ahová be is mentünk. Az első sör éhgyomorra az olyan hatással volt, hogy a nyelvem nem is forgott többet. Ennek többen örültek. Az árfekvésről annyit, hogy két korsó sör és egy juhtúrós galuska 1130 forintba kerül, 8-as váltással számolva, ami nem rossz… Tivadar meg is jegyezte, hogy ide még el kell jönnie máskor is, ha ilyen olcsó a sör… ;-))) HBSE különítmény külföldi akcióban Ettünk, mentünk. Benyomtunk egy fagyit a cukiban, a parton fotózkodtunk, volt, aki még ivott egy sört, aztán mentünk vissza Esztergomba, megcélozva a 18:0x-es vonatot. Sikerült is, 700 HUF volt a jegy Újpestig. A vonat kicsit lelakottabb volt, mint két éve, amikor legutóbb használtuk, a vandalizmus jelei jobbak kijöttek már… A vonat végébe egy erősen ittas trió szállt fel, úgyhogy az IQ-esés miatt majdnem orra bukott a szerelvény. Végülis másfél órányi dövögés után haza is értünk. Búcsúzóul még Neszveda mesternek integetve sikerült előadnom egy flatlandes mutatványt a bicajjal, aminek zakózás ugyan nem lett a vége, de a térdhajlatomat úgy odatettem a felcsőhöz, hogy befeketedett, mire hazaértem. Így aztán ma nem is kockáztattam meg a bicajjal-munkába mutatvány, kicsit regenerálódnom kell hám- és kötőszövetileg. Ennyi volt a párkányi kirándulás az igazi nyár első hétvégéjén. Fotók itt vagy itt.