Mi is ez a Gázló TT?

(A Bringa Magazinban megjelent cikk.) A Gázló TT idén kilencedik alkalommal került megrendezésre, elmondhatjuk, hogy egy jelentõs múlttal rendelkezõ, hagyományos hegyikerékpáros teljesítménytúra. A Gázló TT a Magas-Bakony legszebb tájain vezet végig, Veszprém fölött érintve Herendet, Bakonybélt, a Kõrishegyet, a Cuha-patak völgyét, Kisszépalmapusztát, Szentkutat, Hárskutat és a márkói malmot. Az indulni szándékozó két táv közül választhat, az egyik az átlagos képességû kerékpáros által is kisebb-nagyobb nehézségek árán teljesíthetõ rövidebb táv, amely 85,11 km hosszú és 1139 m szintet kell benne leküzdeni, illetve a hosszabbik táv, amely elsõsorban olyanoknak ajánlott, akik gyakran szoktak száz kilométer feletti túrákat tenni terepen, 137 kilométeres hosszával és 2007 m szintkülönbségével tekintélyt parancsoló túra. A kisördög azért benne van a táv-választásban, ugyanis a Cuha-patak völgyét, a Gázlókat csak a hosszabb táv érinti, aki tehát meg akarja tudni, milyen a „gázló-érzés”, annak meg kell „halni” a Kõrishegyre felfelé, hogy aztán a Cuha-patakban ujjászülethessen. Miért TT? A teljesítménytúra mûfaj más, mint a maratonok és XCO-k világa. Röviden tekintsük át ezeket a különbségeket. A teljesítménytúra nem verseny. Az indulók csak a saját idejükkel versenyeznek, és a távolságot kell legyõzniük. Persze vannak rekordok, amelyekkel lehet küzdeni, illetve az indulók korábbi években nyújtott saját teljesítménye is legyõzendõ célként szokott lebegni az indulók szeme elõtt, azonban klasszikus értelemben vett verseny nem alakul ki a túrán. Nincs gyõztes, nincs vesztes. Mindenki nyer, aki szintidõn belül teljesít. A teljesítménytúrán nincs pályakijelölés. Az ember nem szalagok közt száguld, maga mögött hagyva a tájat és annak szépségeit, hanem folyamatosan tájékozódásra szorul, felfedezve az útvonalat, a táj jellemzõ helyeit és nevezetes pontjait. A rutinos, ámde a konkrét terepet nem ismerõ TT-teljesítõk gyakran szokták azt csinálni, hogy egy rutinos teljesítõvel vágnak neki a távnak, aki már minden kritikus pontot ismer, ahol el lehet tévedni, és a rutinjával elkerüli ezeket a lehetõségeket. A pályán ún. ellenõrzõpontok vannak, amelyeket érinteni kell. A sorrend és az útvonal mellékes, azonban az indulók akkor járnak jó úton, ha az EP-ket a javasolt útvonalon és a számok sorrendjében haladnak, hiszen ez az ideális útvonal. A kezdetektõl napjainkig A Gázló teljesítménytúra megálmodója és az útvonal kijelölõje Sokhegyi Zsolt, a veszprémi Pedál KE tagja volt, aki elsõ alkalommal 1997-ben próbálkozott a rendezéssel. Akkor a mostoha idõjárás nulla indulót eredményezett, így az elsõ sikeres rendezés gyakorlatilag 1998-tõl datálódik 43 indulóval. Bár a veszprémi bringások tekintélyes létszáma ellenére mindig segítõk hiányával küszködött a rendezõ, az indulók száma évrõl-évre növekedett. 2004-ben a HBSE állt a rendezvény mögé, és 2006-ra úgy tûnik, végleg letette névjegyét a mára már magát patinássá kinövõ teljesítménytúra mellé. Az elsõ év igazi erõpróba volt, hiszen míg legtöbben sokat kerékpározunk, a teljesítménytúrát azonban sosem csináltunk. Teljesen más mûfaj résztvenni, mint szervezni. 2004-ben a sikeres hírverésnek köszönhetõen rögtön sikerült rekordot felállítani az indulók tekintetében. 2005-ben megtapasztaltuk milyen az, amikor az idõjárás is beleszól a munkánkba és romba dönti a többhónapos szervezést. Így a TT elõtti héten kisebb-nagyobb megszakításokkal szakadó esõ sokaknak elvette a kedvét az indulástól, amit meg lehet érteni, hiszen egy saras terep a Bakonyban komoly kihívás az embernek és a gépnek egyaránt, adott esetben komoly anyagi károkkal. Idén szerencsénk volt az idõjárással, és igyekeztünk minél nagyobb hírverést csapni ismét, hogy minél több emberhez eljusson a rendezvény híre. A kettõnek együtt lett eredménye a rekord induló-szám, a rövid távon 113-an, a hosszú távon 126-an vágtak neki az embertelen melegben a Bakonynak. A Gázló TT útvonala A Gázló TT varázsa, egyben legnagyobb értéke a zseniális útvonal, amely a Bakony valamennyi szépségét és kegyetlenségét megmutatja, természetesen egyensúlyban tartva a kettõt. A végén már úgyis csak a szépre emlékszik az ember. Az évek során rengeteg szolgáltatással próbáljuk bõvíteni a TT-t, de az útvonalon harmadik éve nem változtatunk, hiszen arra semmilyen panasz nem érkezett. Tehát fussunk rajta végig, hogyan is néz ki az útvonal! Veszprémbõl egyszerre indul a rövid- és a hosszútáv a Megyeház térrõl. A helyi és a rutinos indulók már ismerik a legrövidebb utat, ezért a városon belül elhelyeztünk egy ellenõrzõpontot (EP), hogy ne kerüljenek hátrányba az „elsõ-túrázók”. Ez a pont a Szerelem-szigeten van, innen kell elérni a Laczkó-forrást, ahol jéghideg, friss vízzel lehet megtölteni a kulacsokat. Innen egy kissé elhanyagolt szántó szélén haladva lehet eljutni a Márkói malom hídjáig, ahol a harmadik EP található. Innen egy kisebb dombon át vezet az út Bándra, majd Herendre, ahol átkelve a falun és a falu végén a vasúti síneken egy lélekölõ aszfaltúton kell felmászni. Különösen azért kegyetlen ez a szakasz, mert a Nap teljes egészében süti, a meredeksége pedig csalóka, ugyanis egy szakaszán visszabukik és újra meg kell mászni. Érdekes, hogy fentrõl ez a szakasz nem is tûnik olyan borzasztónak, amilyennek lentrõl. A Fodor-tanyáig kicsit hullámvasutazunk és innen következik a dzsumbujnak hívott szakasz, amely után újabb EP Királykapunál és a Pápavár elnevezésû hegycsúcsot megkerülve juthatunk el az Odvaskõpusztai EP-hez, Ez a pont frissítõpont is egyben, illetve ez az a pont, ahol elválik a rövid és a hosszú táv is. Itt érdemes megpihenni és utoljára végiggondolni, kinek mennyi a teljesítõképessége. A hosszú táv itt nekivág a Kõrishegynek, amely a Bakony legmagasabb pontja, 702 méter magas és ezt meg is mutatja az õt meghódítani kívánónak. Még a legkíméletesebb útszakasz is fárasztó és embert próbáló, a TT útvonala azonban egy nehezebb útvonalon (nem véletlenül) piros jelzésen jut fel a csúcsra, az utolsó néhány száz métert aszfalton megtéve. Itt újabb EP és frissítés várja a megviselt túrázókat, akik itt általában hosszabban szoktak pihenni és elgondolkodnak rajta, miért is vágtak ennek a túrának neki? Aztán persze általában sikerül lelket önteni a résztvevõkbe, hiszen innen 20 kilométer nyugodt gurulás illetve kellemes szintutak teszik pihentetõvé a túrát. A Pokol Csárdában a ráérõsebbeknek egy leves vagy egy tál étel elfogyasztása is belefér, innen kezdõdik a TT névadó-szakasza, a gázlók, amelyek mindig gyönyörûek és mindig szolgálnak valami meglepetéssel. Innen emelkedik a terep, egészen Porváig, amit szinte észre sem vesz az ember, csak a Keskeny-dûlõn érzi, hogy már nem olyan friss. Bakonybélbe érve a hosszú táv indulóinak 104 kilométer van a lábában, míg a rövid távosok itt érkeznek az Odvaskõpusztai EP-rõl, hogy visszaforduljanak Veszprém felé, de õk még csak 52 kilométernél járnak. Bakonybél után, még a falu határában elérik Szentkutat, majd nekivágnak egy relatív rossz minõségû, mozgóköves emelkedõnek, amelyet az idén elég korrekt bögöly-felhõ is karbantartott, úgyhogy ildomos volt inkább továbbmenni, mint megállni és kitenni magát a böglyök korrekt támadásának. Az emelkedõ tetején, az Augusztin tanya elnevezésû térség található, majd innen hamar lejut az ember Hárskútra, ahonnan pedig egy hosszabb szakasz aszfalton frissítõ gurulással telik, itt sokan szoktak a sebességrekorddal próbálkozni, 70 km/h körüli cs
úcssebesség elérhetõ az évrõl-évre rosszabb állapotban lévõ útszakaszon. A márkói malom (két éve zárva tartó) Csárdánál már 128 kilométernél jár a hosszú táv és innen már tényleg csak be kell gurulni Veszprémbe, amivel nem nagyon szokott gond lenni. A Megyeház téren felállított rajt/cél-ban 136,36 kilométert mutat a hosszú táv és 85,11 kilométert a rövidebb táv indulóinak kilométerórája. Az indulókról Az indulók kor szerinti összetétele rendkívül sokszínû. A legfiatalabb és a legidõsebb induló egyéves Bringa elõfizetést kap, úgyhogy mindenképpen érdemes megemlíteni, hogy az idei díjak közül a legfiatalabbnak járót egy tizenhárom éves bándi fiatalember nyerte, míg a legidõsebbet egy budapesti úriember kapta, aki 58 éves és 10 óra 42 perc alatt tette meg a hosszú távot. A hosszú távot 126 indulóból 111 fõ teljesítette,míg a rövid távon 113 indulóból 114 teljesítette (ez úgy lehetséges, hogy a többen feladták, illetve voltak oda-vissza áttérések a két táv között). Hosszú távon 5 hölgy indult, a rövid távon pedig 8 hölgy (1 feladta). Pályacsúcs nem született. Ennek ellenére megállapítottuk, hogy a tavalyihoz képest sokkal nagyobb átlagsebességet értek el, talán ez részben az idõjárásnak is köszönhetõ, de nyilván az indulók képességeit is dícséri. A hosszú távon az átlagos teljesítési idõ 9 óra 51 perc volt, a rövid táv átlagos teljesítési ideje 7 óra 10 perc volt. Hogyan tovább – jövõre ugyanitt? Természetesen. Az idei rendezvény részvételi rekordja arra is kiválóan alkalmas volt, hogy rengeteg visszajelzést és építõ jellegû kritikát kapjunk és megfogadjuk a jótanácsokat. Amit biztosan mondhatok, hogy jövõre még nagyobb lendülettel vágunk bele, hogy a még (több) elégedettebb teljesítõ örömére legyen a rendezvény. Terveink között szerepel a pályajelölés erõsítése, egy új frissítõpont Bakonybél után, és még jónéhány apróság, amirõl még korai lenne beszélni.